A lelki egyensúlyt nem az állandó boldogság jelenti

A lelki egyensúlyt nem az állandó boldogság jelenti

Az igazi egyensúlyhoz vezető úton az a kérdés, hogy képes vagy-e megélni a boldog pillanatok mellett a mélységeket is

2018. 05. 06.

natalia-figueredo-350529-unsplash.jpg

Tegnap egy nagyon inspiráló előadást hallgattam meg a lelki egyensúlyról. L. Stipkovits Erika , a Személyiségfejlesztő Akadémia igazgatója tartotta, aki mindig mélyen hat rám, megihlet és elgondolkodtat.

Sok furcsa felismerésem volt az előadása közben, melyek közül néhányat meg kell osztanom most veletek is. Bár ez néha önzőség is, hiszen amikor leírom a gondolataimat és felismeréseimet, újra átgondolom őket, így nálam is mélyebben és jobban hatnak.
Szóval most is úgy adok másoknak, hogy közben magamnak is adok.

Azt mondják, hogy másoknak akkor és abban tudsz segíteni, ha te magad már túltetted magad az adott helyzeten, problémán. Ha te már megfejlődted azt. (imádom ezt a kifejezést)

Sokat fejlődtem.
Az elmúlt két évem nagyon melós volt, nagyon sokat dolgoztam magamon.
Kihangsúyoznám, hogy MAGAMON. Nem másokon. És nem azon, hogy mások hogyan változzanak meg, hogy nekem szebb életem lehessen. Nem, nem és nem.
Mások mások. Ezt ne feledjétek. Mások nem mi vagyunk. Mások nem mentenek meg minket. Mások nem felelősek a mi életünkért! 

Persze tudom én, nehéz ezt belátni, hiszen akkor mit is látnánk be? Hogy a saját életünkért mi magunk vagyunk felelősek. És ez a fajta belátás és döntés magával hozzá azt a félelmetesnek tűnő érzést, hogy miénk a felelősség. Csak a miénk. Nem másé. Nem a dédnagyanyánké, nem a szomszédé, nem a főnökömé, nem páromé, hanem a miénk. 
Neke 32 éves koromban lett meg ez az érzés. Szóval nem kell mindig rohanni :) 

Azt gondolom, hogy talán valahol itt kezdődik az önismereti út!
Annál a pontnál, amikor belátom és megértem, hogy minden velem kezdődik és velem változik.
Amikor képes vagyok elengedni mások hibáztatását és azt mondom, hogy ÉN VAGYOK FELELŐS AZ ÉLETEMÉRT! 

 

Amikor elkezdjük megpróbálni jobban megérteni, hogy mit miért teszünk és mi miért működik úgy az életünkben, ahogy, akkor kezdünk el fejlődni. 

Ahogy járjuk a kis utunkat és egyre több dolgot megértünk a múltunkból, a jelenünkből, úgy bontakozik ki bennünk automatikusan, hogy boldog életet szeretnénk élni. Boldogok akarunk lenni.

Sok ügyfelemtől is hallom, hogy "én egyszerűen csak boldog akarok lenni".

Szerintem tévesen az van a fejünkben, hogy mi akkor vagyunk boldogok, ha semmi rossz nincs az életünkben, ha semmi rossz nem történik, ha minden happy és szuperboldogság. 
De gondoljunk csak bele, ha ez tényleg így lenne ... ha tényleg csak szuperboldogok lennénk megállás nélkül. Egyensúlynak lehet ezt nevezni? Attól tartok nem.

Ha folyton csak fent vagy, akkor nem egyensúlyban vagy, hanem valami bizony elcsúszott az egyensúlyból. 
De akár fordítva is: ha folyton csak a béka segge alatt érzed magad, akkor sem nevezheted magad kiegyensúlyozottnak. 

A lelki egyensúly nem azt jelenti, hogy fenntartasz egy érzést, aztán akkor meg is vagyunk. Eleve lehetetlen küldetés ez, mert az élet bizony nem egy egyenes vonal, hanem egy igazi kis szinuszgörbe: hol fent vagy, hol lent vagy. 

A lelki egyensúly nem azt jelenti, hogy nem billenünk ki, hanem azt, hogy lent is és fent is tudunk létezni.

 

Hogy tudjuk, mikor vagyunk fent és mikor lent és azt is tudjuk, hogy ezek nem állandó állapotok. Hogy el tudjuk fogadni az élet negatív oldalát is. Hogy nem csak boldogok vagyunk, hanem néha elégedetlenek, boldogtalanok is. És tudjuk, hogy ez az élet része. Ez mind a élet része!

Akármilyen helyzetbe is kerülök az életem során, ha elég erősen érzem és tudom, hogy ÉN képes vagyok az adott helyzettel megbírkózni, hogy ÉN képes vagyok valamit tenni azért, hogy az életem jobb legyen, akkor nyert ügyünk van.
Akkor eléggé én-hatékonyak vagyunk, elég erősen érezzük a saját erőnket és tudjuk és érezzük (!), hogy rajtunk múlik a saját életünk - nem másokon. 

Ezt a fajta erős érzést, a képességet, hogy elég vagyok ahhoz, hogy megbírkózzak az életemmel és az életem hozta helyzetekkel, persze nem olyan egyszerű elővarázsolni és fenntartani. 
Mert ez sem megy varázsütésre!

Amellett, hogy másokat hibáztatunk - így levéve saját vállunkról a felelősséget - még azért tudunk egy-két nagyon jó módszert alkalmazni, hogy lebeszéljük magunkat egy igazi életről. 

ÁLTALÁNOSÍTÁS

Mennyire gyakran használjátok azokat a szavakat, hogy soha, mindig, semmi, állandóan ... 
Nekem soha semmi nem jön össze - mondod ezt mondjuk egy kudarcos állásinterjú után. 
Engem állandóan elhagynak a pasik, örökké egyedül leszek, soha senki nem fog szeretni - mondod ezt egy szakításod után. 
Mindig olyan szemét vagy velem - mondod a veszekedés hevében. 

Ilyenkor általánosítasz.
Egy helyzet érzéseit és tapasztalatait ráhúzod az egész életedre!

Ennek amúgy én személyesen is nagy művelője vagyok. Egyszer rámdudált egy autós a forgalomban - gondolom számára nem megfelelően vezettem. Három napig lelki beteg voltam, hogy most miért utál engem ez az autós? Miért nem fogad el olyannak amilyen vagyok? Hogy lehet, hogy engem mindig bántani kell?
Szóval az általánosítással elég messzire le lehet jutni. Csak nem oda, ahová jutni akarsz. 

Figyeld magad egy hétig, hogy erre mennyire vagy hajlamos.
Tudatosítsd magadban és vedd észre, amikor épp megint "túlzol" vagy "túláltalánosítasz".
Csak így tudod nyakon csípni, hogy megváltoztathasd.
Vedd észre magadon és szólj rá magadra, hogy "na akkor ezt most nem fogom csinálom, bazz."

 

FELNAGYÍTÁS

Talán ezt magyarázni sem kell és talán ezt mindannyian ismerjük is.
Amikor egy helyzetet, egy tapasztalatot - főleg annak negatív kivetülését - felnagyítjuk. 

Épp elhagytam mondjuk és te úgy konstatálod a helyzetet, hogy téged senki sem szeret
Épp kirúgtak és neked csak az jut eszedbe, hogy semmire sem vagy jó, senkinek sem kellesz
Felnagyítod. 
Pedig a helyzet az, hogy éppen annak az illetőnek nem voltál megfelelő és éppen arra a melóra nem voltál megfelelő, de van még egy csomó ember és egy csomó munkahely, amire tökéletes lehetsz. De ilyenkor mégsem ezt látjuk.

Csípd el ezeket a mechanizmusaidat! 
Vedd észre egy-egy helyzetben, hogy "hú bakker, megint eltúloztam a helyzetet!".
Csak így tudod enyhíteni ennek a súlyát.
Csak így tudsz rajta javítani!

 

POZITÍV LEHETŐSÉGEK KIZÁSÁRA

Ezek azok a helyzetek, amikor már jó előre eldöntöd, hogy az úgysem fog sikerülni. 
Nem adom be a jelentkezésemet arra az állásra, mert hát ugye én túl öreg vagyok, vagy épp túl fiatal, meg ugye nekem nincs is olyan papírom, amit kérnek. Ééééééé frankón nem is csinálunk semmit. 
Miért? 
Mert előre eldöntöttük, hogy nem fog menni. 

Ismerős? Akkor figyeld oda ezekre a helyzetekre. Csak akkor tudod visszaszerezni a reális értékítéleted, ha az ilyen és ehhez hasonló torzításaidat felimsered a viselkedésedben. 

Tudjátok hogy van ez: mindig az erősödik fel, aminek a figyelmünket adjuk!
Ha úgy döntesz, hogy erre odafigyelsz, akkor észre is fogod venni magadon az általánosítás, a felnagyítás és a pozitív lehetőségek kizárásának jeleit. 
De ha észrevettétek, nem ám gonoszkodni magatokkal, hogy "jaj basszus, hát nem hiszem el, hogy folyton ezt csinálom". Nem-nem. Hanem megdícsérni magatokat, hogy ügyesen felismertétek. Vállveregetés. Csak így lehet aztán ezeket elhagyni. 

De illúzióitok ne legyenek! Nem múlik el holnapra!
Ezek x év/évtized alatt kialakult szokásaink. Ne kínozzuk magunkat azzal, hogy holnapra már mindent jól kell csinálnom. Csak szépen lassan. Lépésenként!

Lépésenként fogalmazzátok át magatoknak ezeket a tévhiteket!

 

A lelki egyensúlyhoz persze nem csak az kell, hogy elhagyjuk a téves gondolkodásmintáinkat. Van még jónéhány dolog, amik elengedhetetlenek hozzá!

ÉLETCÉL MEGLÉTE

Ha most behunyod a szemed, veszel egy nagy levegőt, majd kifújod ... el tudsz képzelni magadnak egy célt?! El tudod képzelni azt a célt?! El tudod képzelni magad, hogy elérted ezt a célt? 

Ha igen, akkor gratulálok. Találtál egy célt magadnak!

Ha nem tudod elképzelni, akkor nem célról beszélünk, hanem vágyról.
A vágyak nem igazán szoktak teljesülni - kivéve, ha célokká tudjuk alakítani.

Minden nap keress magadnak reális célokat!

HATÉKONYSÁG / ÉN-HATÉKONYSÁG

Az ember nem unatkozásra született, hanem tevékenységre. 
Ez az érzés azt jelenti, hogy képesek vagyunk tenni. Magunkért, a környezetünkért. 
Azt érezzük, hogy hatással tudunk lenni magunkra és a környezetünkre is. 
Nem is csoda, hogy ez is a lelki egyensúly egyik fontos alappillére.

AZ ÉN ÉRTÉKES VOLTÁNAK TUDATA

Az az érzés, amikor személyiségünket mások elfogadják és értékelik. ÉS ÉN IS ELFOGADOM ÉS ÉRTÉKELEM!
Ha nincs hitem abban, hogy értékes vagyok és, hogy az életemben van értelme, nem élhetek egyensúlyban. 

Mint minden egyensúly, a lelki egyensúly is törékeny. 
De mindig jusson eszetekbe, hogy nem az az igazi egyensúly, amikor nem billenünk ki, hanem amikor meg tudjuk élni a fentet és a lentet is. 
Ne féljetek a szomorúságtól, az elégedetlenségtől, az elutasítástól.
Ezek mind az igazi élet részei!

 

"Az életben nem kell mindig jól járni! Aki azt a belső kényszert el tudja engedni, hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie, annak nagy lesz a belső szabadsága. Ez a hiteles élet titka!"

Mérei Ferenc

 

2018. 05. 06. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

http://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr9613894868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.