Válás, Különválás, A Házasság Felbomlása

olyan érdekesen változik a hozzáállásunk a dolgokhoz. az, amit ma rossznak minősítünk, néhány hónap múlva majd életünk nagy fordulópontját fogja jelenteni és örömmel gondolunk vissza rá.

hány olyan embert ismerünk, akik túléltek egy komoly betegséget, kikeveredtek egy rossz kapcsolatból, akiket kirúgtak, majd a semmiből vállalkozást építettek fel …

ahány ember, annyi történet. nyilván mindenki a saját démonaival küzd és nyilván mindenkinek megvannak a maga harcai, vívódásai. minden történet egyedi, nincs egy egységes sablon, ami követhető a tökéletes boldogság elérése érdekében. (vagy ha van is, én még nem találtam rá, de ha megtalálom ingyen fogom osztogatni a bolhapiacon is … hadd tudja meg végre mindenki!)

annyi, de annyi könyvet írnak mostanában a boldogságkutatók, hogy nem győzöm őket feldolgozni. amit most “trendnek” érzek: mindfulnes, élj a jelenben, légy boldog :) milyen kis egyszerű, nem ?

igazából meg ott van bennünk a sok szar, a végtelen mennyiségű teher, amit még a szüleinktől kaptunk, melyek belevésődtek a zsigereinkbe; ott vannak a társadalmi elvárások, a munkahelyi kihívások, a sok megfelelés a szüleid, főnököd, párod, gyereked, tesód, macskád, szomszédod felé … és mindez miért ? hogy még a szomszéd se találjon rajtad kivetnivalót ? …

őszintén hiszem, mert saját bőrömön megtapasztaltam a következőket:

  • a TE életedben NEM SZÁMÍT, hogy azok az emberek, akik számodra nem fontosak, mit gondolnak rólad!
  • aki csak feltételekhez kötötten tud szeretni, az nem szeret!
  • aki nem építi a lelked és nem tölt fel energiával, attól menekülj nagyon messzire!
  • ha nem támogatják az álmaidat, lépj tovább (azokon, akik nem támogatnak, NE az álmaidon!!!)
  • ha nem érzed úgy, hogy szeretnek, akkor valószínű rossz helyen vagy! mozdulj!
  • amint elkezded megengedni önmagadnak, hogy az légy, aki a szíved mélyén vagy, azonnal megváltozik a kisugárzásod és soha többé nem kell megjátszanod magad!
  • rossz döntés nincs! csak döntés van! aztán jöhetnek a tapasztalatok!

oprah könyvéből (amit biztosan tudok c.) idézve:

vajon életünk szereplői erőt adnak és elősegítik-e személyes fejlődésünket vagy gátolják diszfunkcionális dinamikájukkal és idejétmúlt személeteikkel?

HA NEM SZERETŐ, NYITOTT, SZABAD ÉS SPONTÁN LÉNYKÉNT VANNAK JELEN AZ ÉLETÜNKBEN: VEGYÜNK BÚCSÚT TŐLÜK!

szabadulj meg mindentől, ami állóvíz, amit már meghaladtál és nem szolgálja az életed!

SEMMI NEM TÖRTÉNIK, AMÍG NEM DÖNTÜNK!

s, hogy oprahnak igaza van-e ?! ez nem is kérdés! csak dönteni nem olyan egyszerű…

2007 óta éltem együtt a volt férjemmel, sok szép pillanata volt a kapcsolatunknak, de az utolsó néhány év már csak egy megromlott emberi kapcsolat maradványa volt. vártuk, hogy jobb legyen, ezért eleget nem tettünk, s mivel értelemszerűen így nem is javult semmi: elváltunk idén év elején.

egyszerűen hangzik, ugye ? rohadtul nem volt egyszerű! de utólag visszagondolva mégiscsak az! így lassan fél év távlatából inkább csak érzésekre emlékszem, amik jeleket adtak nekem, hogy nem vagyok jó helyen (és szerintem ezzel a volt férjem is így volt). ha meg kellene ezt fogalmaznom, azt mondanám, hogy “valami üvöltött legbelül” és azt üvöltötte, hogy innen bizony menni kell. aztán jön a ráció és az a csodás emberi természet: de hát már olyan régóta együtt vagyunk … mégiscsak összeházasodtunk … tök bonyolult lenne elválni … hogy osztozunk el ezen s azon … mi lesz velem újra egyedül …

mennyi, de mennyi kifogás.

ezermillió kifogás arra, hogy NE LÉPJ. érdekes az ember, hogy ritkán választjuk a biztos rossz helyett a bizonytalant. csak tudnám miért ?! a bizonytalan még lehet jó, a biztos rosszból elég ritka, hogy jó lesz. és mégis. ülünk a rossz és nem kielégítő kapcsolatainkban és várjuk, hogy jobb legyen. mitől ?! magától ?!

iszonyatosan nagy munka egy boldog és működőképes kapcsolat kialakítása és hosszútávú működtetése. ez tényleg nem gyerekjáték! de mindkét félnek közel ugyanazt kell akarnia, különben a kapcsolat csak egy boldogtalan öngyilkos-merénylet.

a volt férjem mondta ki először tiszta fejjel (és nem a vita hevében), hogy szeretne elválni. rá néhány hétre én is képes voltam már teljes szívvel azonosulni ezzel az elgondolással. békés és végtelenül gyors válásunk volt – talán, mert már mindketten igazából évek óta ezt szerettük volna. egy hónap alatt elköltöztem a segítségével és elváltak útjaink. mindketten megpróbálkoztunk A NAGY BIZONYTALANNAL, mert éreztük, hogy jár a boldogság és amit mi ketten tettünk egymás lelkével, az nem volt boldogság! mindketten KÜLÖNLEGES emberek vagyunk, csak egymással nem működtünk.

remélem az ő újrakezdése is olyan “sikeres”, mint az enyém.

ez a “tönkrement házasság” az én óriási tanulópénzem az életben. ez az eddigi életem nagy tragédiája, amit túlélvén minden jóra fordult. egy olyan párkapcsolatban élhetek most már lassan fél éve, amelyben egy megértő és szerető társra leltem, aki úgy szeret, ahogy vagyok. ezt a fajta boldogságot, amit Misi mellett érzek, még soha nem tapasztalhattam meg! végre megértettem milyen az, amikor valakire lehet számítani, támogatnak úgy, ahogy arra szükséged van és lehetek az a bolond, ügyetlen, duci nagyszemű fura cukorbogár, aki vagyok. önmagam vagyok. szerethető vagyok és viszont szeretek.

a válás óta a saját énem bugyrainak mélyére ástam (azóta is ások) és próbálom megérteni, mi miért történik, miért vagyok olyan, amilyen. az önismeret egy rohadt fájdalmas dolog, sok szenvedéssel és olyan erős szembenézésekkel, hogy félig belehalsz, de mégis folytatod, mert tudni akarod a válaszaidat.

miért vagyok ennyire hangulatember? miért kiabálok, ha nem figyelnek rád? miért látom egyszer sötétnek a világot másszor betegesen gyönyörűnek? miért hiszek nehezen? … s ahogy szépen lassan megkapod a válaszaidat, egyre jobban megszereted magad, s egyre közelebb kerülsz az igazi boldogsághoz.

és nem csak az életem lelki, érzelmi és szerelmi oldala rendeződött, hanem az életvitelem és anyagi helyzetem is.

büszkén jelenthetem, hogy fullosan önellátó és önálló 34 éves nő vagyok, aki rendben van magával (a világgal még annyira nem, de dolgozunk ezen is), aki szereti az életét és tudja, hogy biztonságban van és jöhet bármi, nem gond, túléljük, megoldjuk, fejlődünk, haladunk. haladunk a sors által nekünk szánt úton.

hiszem, hogy az önmegvalósításhoz vezető út baromira nehéz, de az egyetlen igazi cél az életben. hogy a végén, úgy távozzunk innen, hogy bátran mondhassuk: önmagam voltam és az én életemet éltem!

ezért kérlek: ha boldogtalan vagy, mozdulj! ha utálod a munkád, keress másikat! ha rosszul érzed magad egy szituációban, lépj! ha valaki szomorúvá tesz, ne élj már vele! ha nem vagy önmagad, akkor épp nagyon rossz helyen vagy, tégy valamit! kérlek! saját magadért!!! és igen, nagyon rossz lesz! egy darabig. aztán a rossz elmúlik és egyszer csak kinyílik a világ és minden apró kis sejtedben érezni fogod, hogy élsz, bizseregsz, érezni fogod az életet, ahogy feléd áramlik és nem lesz már megállás … amint elengeded azt, ami visszatart, korlátoz vagy nem fejleszt tovább elkezdődik az élet …

MINDENKINEK JÁR A BOLDOGSÁG, csak azt nem mondja el nekünk senki, hogy ez nem jön magától. ezért tenni kell és főleg MERNI KELL! MERJ! és NE holnap! elég volt a kifogásokból …