miért gondolkodunk mindig csak feltételes módban? miért kötünk mindent feltételekhez? miért élnek bennünk ennyire erősen a korlátaink?

a legtöbb embert – magamat is beleértve (!) – feltételes módban hallom beszélni azokról a dolgokról, amiket igazán szeretne megtenni, átélni, megélni.

  •  majd ha elköltözöm …
  • úgy vennék magamnak valami szépet …
  • bárcsak dolgozhatnék tengerparton …
  • majd később beszélek vele, ha …
  • ha majd lesz elég pénzem, akkor elutazom …
  • majd ha nyerek a lottón, veszek új bútorokat …
  • ha egyszer lesz egy kis szabadidőm …
  • majd ha többet keresek …
  • ha mások lesznek a körülmények, akkor megteszem …
  • bárcsak tudnám, hogy ezt, hogy kell csinálni …
  • majd ha hétvégén jó idő lesz, kimozdulok …
  • ha több időm lesz, biztosan megteszem …

… ez a sok HA-függvény, a sok kifogás, a sok hazugság. és mennyi van ezekből, te atyaságos úristen.

DE ott járkálnak köztünk a szerencsések. az a néhány szerencsés, bátor, fájdalmat-felvállaló csodalény, aki a legnehezebb HA-függvényeket is leküzdi, vállalja a bizonytalant és lép. egyet. egy jóóóó nagyot előre. és közben egyetlen egy dolgot tart szem előtt: a saját boldogságát! és végre kicsit önzővé válunk és teszünk valamit a SAJÁT BOLDOGSÁGUNK ÉRDEKÉBEN. küzdünk. teszünk. cseleszünk. megyünk előre. lépésről-lépésre. fájdalomról-fájdalomra. kihívásról-kihívásra. és egyre erősebbek leszünk …

ha még nem élted át, szeretném megpróbálni elmesélni, mennyire nehéz kimondani egy hosszú kapcsolat végét. mennyire nehéz bevallani saját magadnak, megbeszélni, kimondani a végítélete és elindulni egy új élet irányába. rohadt egy dolog!

első körben mindjárt ott vannak benned a következő HA-függvények – amit nagy valószínűséggel a környezetünk, a családunk nevelt belénk:

  • mi lesz, ha nem találok magamnak soha többé senkit ?
  • hogyan tudjuk felosztani a közös dolgokat?
  • mi lesz, ha nem tudom egyedül eltartani magam (vagy akár a gyerekemet – az én esetemben mondjuk a vesebeteg macskámat) ?
  • hogyan járok majd dolgozni ?
  • mi lesz ha nem tudom kicserélni majd az izzót, ha kiégett ?
  • hogyan tudok majd bármit barkácsolni ?
  • hogyan mondom el a szüleimnek ?
  • mit szólnak majd a barátaim ?

és végiggondolsz – nőként biztosan – vagy ezer ilyen és hasonló dolgot a “mi lenne, ha” kategóriából. aztán szépen megmagyarázod magadnak, – éveken át is akár- hogy ez így végülis nem is olyan nagy szar, amiben most vagyok. és maradsz. reménykedsz. próbálkozol kicsit javítani a kapcsolatodon. teszegettek ezt-azt. aztán pár hónap múlva megint végigfuttatod az agyadban a mostanra már szokásossá vált gondolatmenetet.

de tudod mi a legdurvább ?!

a nagy gondolokodás közben elfelejtettem megkérdezni magamtól, hogy “MI LESZ, HA BOLDOG LESZEK MÁSHOL, MÁSSAL, MÁHOGY!?”

a nagy gondolkodások mindig elnyomják azt az intuitív ösztönlényt, aki a szívünkben lakik és a lehető legjobban tudja, hogy mire van szükségünk! csak, hogy tudd: elhallgattatni sosem fogod tudni. eljátszhatod, hogy nem hallod, mert szar érzés azt érezni és hallani legbelül, hogy hahó barátom, valami nem stimmel ám veled és az életeddel, de elhallgattatni nem fogod soha. innentől fogva két lehetőséged van:

a. együtt élsz a kis hanggal a szívedben, aki tudja, hogy neked rossz, de nem teszel semmit, mert mi lesz, ha … mi lesz, ha nem sikerül? mi lesz, ha rossz lesz? mi lesz, ha egyedül maradok? mi lesz, ha nem találok jobb munkát? mi lesz, ha …

b. együtt élsz a kis hanggal a szívedben, de kivételesen hallgatsz rá és teszel valamit, mert mi lesz, ha … mi lesz, ha sikerül? mi lesz, ha jobb lesz? mi lesz, ha szerelmes leszek újra? mi lesz, ha boldog leszek? mi lesz, ha jobb munkám lesz? mi lesz, ha …

párkapcsolati krízisből való kilábalásban most szerzem az első pozitív tapasztalataimat, munkahelyváltásban azonban nagy bölcs vagyok már. kb. tíz munkahelyem volt már (egy idő után nem számolod:)) öt különböző városban. mindig új volt egy-egy munkakör és mindig más kihívásokat hozott, és az elején mindig félelmetes az egész, de soha egyik munkahelyváltásomat sem bántam meg. nagyon sokat tanultam mindegyikből és mindegyik egy kicsit előbbre vitt. szentül hiszem, hogy ROSSZ DÖNTÉS NEM LÉTEZIK, CSAK DÖNTÉS VAN! aztán jöhet a tapasztalás.

felejtsd el a HA-függvényeidet, a berögzült szarságokat, a korlátokat. mindent, ami visszafog. …

miért? ezért: a korlátok, amik visszafognak … ne akarj hangya lenni …