A SZERETETKÖCSÖG és a minőségi egyedüllét a párkapcsolatban

A SZERETETKÖCSÖG és a minőségi egyedüllét a párkapcsolatban

2016. 07. 01.

Esernyő, Beach, Rainy Day, Várakozás, Monokróm, Ibolya

nagy szavak ezek, ugye ?!  még én is annak érzem, pedig alkalmazom őket.  

érdekes emberi törvények és dolgok ezek: ha egyedül vagy, szeretnél egy párt magadnak. ha párkapcsoaltban élsz, rájössz, hogy ez nem is olyan egyszerű és néha arra vágysz, hogy egyedül légy.

hát akkor most mégis mit is akarunk ?!

én a magam részéről a következőket tanultam meg:

ELŐSZÖR IS: A SZERETETKÖCSÖGÜNK

fontos, hogy szeress és szeretve légy! és fontos, hogy itt egy mindkét fél számára kielégítő egyensúly jöjjön létre!

ŐSZINTE SZERETETTEL javaslom Gary Chapman Öt szeretetnyelv c. könyvét. vagy tudod mit?! ha nincs kedved vagy anyagi lehetőséged megvenni a könyvet, akkor egyszerűen csak csináld meg a tesztet és láss csodát!

MI AZ ÉN SZERETETNYELVEM?! – TESZT

no ? mi jött ki ?

  1. ELISMERŐ SZAVAK ? DÍCSÉRETEK ?
  2. AJÁNDÉKOK ? MEGLEPETÉSEK ?
  3. SZÍVESSÉGEK ? KÉRÉSEK ? APRÓ SEGÍTSÉGNYÚJTÁSOK ?
  4. TESTI ÉRINTÉS ? ÖLELÉS ? PUSZI ?
  5. MINŐSÉGI IDŐ ? KÖZÖS ÉLMÉNYEK ?

azt gondolom és úgy tapasztalom, hogy mindannyiunknak van egy szeretetköcsöge – én csak így hívom. persze irodalmibb fórumokon szeretetcsuprot is használnak, de az nekem nem tetszik. jó ez a SZERETETKÖCSÖG kifejezés.

ez velünk együtt születik. mindenkinél másmilyen és más a mérete és máshogy lehet megtölteni. de ha “rosszul” szeretnek minket, vagy mi szeretjük “rosszul” a párunkat, akkor ez a köcsög szépen lassan kiürül és így a lelkünk is.

a lelkünknek a szeretet a tápláléka. mindennél jobban arra vágyik. MINDENKINÉL! ebben nem különbözünk, mi emberek!

a volt férjem szeretetnyelve az ajándézás volt, az enyém pedig az a legkevésbé. az én szeretetnyelvem a testi érinténs és a szívességek volt, az övé pedig ezek a legkevésbé. ő folyton ajándékokat vett nekem, amit én nem tudtam eléggé értékelni, hiszen én ölelésre vágytam. nem csoda, hogy elmentünk egymás mellett és hagytuk, hogy minden szeretetköcsög kiürüljön. emlékszem a különköltözés előtt néhány hónappal csináltuk meg a tesztet és jöttünk rá erre és akkor vettük észre, hogy ez is félrement.

ha most épp úgy érzed nem kapsz elég szeretetet a párodtól, akkor kérlek foglalkozz ezzel a témával. figyeld meg saját magad és tudd magadról, hogy téged “hogyan” kell szeretni. és figyeld meg a párod, hogy ő hogy szeret. nagy eséllyel, ahogy szeretünk, úgy szeretnénk viszontszeretve is lenni. érdemes kiderítened!

MÁSODSZOR PEDIG A MINŐSÉGI EGYEDÜLLÉT

nem egészséges folyton egymás nyakán lógni egy kapcsolatban. erre ugyan most nincs kéznél egy tesztem, vagy egy könyvajánlóm, ez egyszerűen a saját igényem és tapasztalatom.

ha nem vagytok épp együtt és hiányzik a másik, akkor az egy remek mérce arra, hogy a másik tényleg fontos számodra. ha nem vagytok épp együtt, de nagyon örültök az újratalálkozásnak, akkor az egy csodálatos plusz tud lenni a kapcsolatotokban.

nem egészséges, ha a két félnek nincs külön baráti társasága, akikkel a párja nélkül (!) elvonulhat, partizhat, berúghat, focizhat, kirakózhat – akármire is legyen épp szükség. nem kell kényszeríteni se a baráti társaságot, se a párodat, hogy szeressék egymást. ők az életed két külön színtere, elférnek egymás mellett még akkor is, ha netán nincs is köztük harmónia. lényeg, hogy ne felejtsük el a fontosságukat! se a barátokét, se a párodét! ha pedig az egyik félnek valamiért úgy alakult az élete, hogy nincs kiforrott baráti társasága, akkor próbáljuk rávenni, hogy kerítsen magának egyet, vagy gondolkodjon el azon, neki miért nincs. ha persze nem is hiányoznak neki a barátok, akkor ez így szuper, nincs min küzdeni.

nem egészésges, ha a felek rákényszerítik egymásra a saját érdeklődési köreiket. ha valaki utál sakkozni, ne sakkozzon csak azért, mert a másiknak az a hobbija. néha-néha azért egyet-egyet játszhat a másikkal, mert tudja, hogy jó érzést, figyelmet ad ezzel a párjának, de ne játszuk már el, hogy mi is imádjuk a sakkot. minek ?

mindenkinek legyen saját tere! ez annyira lételemem, hogy erre szavakat is nehezen találok, hogy ezt kifejezzem! ha egyedül vagyok, akkor tudok igazán elmélyülni, gondolkodni, álmodni, írni, alkotni, keresni, kutatni, válaszolni magamnak a saját kérdéseimre.

tudom, hogy nehéz megvalósítani, néha teljesen hülye okok miatt: nem elég nagy a lakás az elvonuláshoz. ezer gyereked van, akik mindig akarnak valamit. mindig takarítanod kell, négymillió dolgod van percenként … … … tudod mi ez? egy rakat hülye kifogás, ami mind arról szól, hogy nem mered egyszerűen kimondani: nem akarok, nem merek elvonulni. heti két nap fél órára bárki el tud tűnni a világ elől, hogy saját magával legyen!

higgyétek el, MINDENKINEK ARRA VAN IDEJE, AMIRE AKARJA, HOGY LEGYEN! ez a blog sem íródik magától. dolgozom, van családom, háztartásom, párom, macskám, barátaim, kötelezettségeim … de este gyönyörűen tudok dolgozni előre, átalakítottam a szabadidőmet, hogy több időm legyen az írásra és néhány hét alatt beállt egy új ritmus, ami úgy tűnik működőképes. szóval időd az van. néha nehéz összehozni ezt az elvonulást, de nekem ne mondd, hogy nem lehet megoldani. olyan rohadtul nincs. nem is volt. és nem is lesz.

hálisten a párom is igényli ezt a fajta egyedüllétet, ami nem a másik eltűntetéséről szól, hanem a saját magunkkal való foglalkozásról. mostanában nagyon menőn úgy hívjuk ezt, hogy ÉNIDŐ.

én elvonulok a kis dolgozószobámba, bedugom a fülembe  a zenét, írok-olvasok, mikor hogy, a párom pedig a nappaliban vagy a hálóban olvas, vagy playstationözik, vagy netezik vagy csak van … kinek mikor éppen mire van szüksége.

nem kell ám ezt túlagyalni. ez mondjuk heti egy estét jelent, vagy néha egy-két órát. olyan is van persze, hogy például együtt olvasunk (ez mondjuk egy nagy kedvencem:)), amikor együtt vagyunk, de mégsem vagyunk együtt.

mindig mindenkinek van min – vagy inkább úgy mondom, lenne min – agyalnia. de mivel mindig van körülöttünk valaki, akire figyelünk, ezért sosem figyelünk magunkra, a kis belső hangunkra.

egészen addig, amíg az üvöltözni nem kezd. amikor már fáj eléggé …

esetleg tehetsz magaddal jót és kipróbálhatnád, hogy mi történik, ha nem várod meg, míg üvölteni kezd, nem várod meg, amikor már eléggé fáj … csak úgy mondom. esetleg. mondjuk. mert ugye végülis, miért is ne. MI VAN, HA SIKERÜL!?

 

2016. 07. 01. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr6112750702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.