pexels-photo-66100-large.jpeg

hétvégi agyalós tippnek kiírtam facebookra, hogy gondolkodj azon, hogy MIT SZERETNÉL!?
mondjuk amíg a zöldséget aprítod a leveshez, vagy amíg a férjed a meccset nézi, vagy amíg porszívózol, vagy amíg vársz valahol netán épp a vécén ülsz, vagy amíg futsz, vagy amíg a tescoban sorban állsz …
mind-mind elvesztegetett gondolkodási idő, hacsak nem használod fel valamire.
használd arra, hogy MEGKÉRDEZED MAGADTÓL:
MIT SZERETNÉK ?

s miközben másoknak ezt javaslom én magam is megfutottam a szokásos köreimet: megkérdeztem magamtól és megbeszéltem magammal a helyzetemet. hogy mit szeretnék, mi az én utam és hogy az út, amin járok, oda vezet-e, amit szeretnék. jelentem életemben először rohadtjól állok. ki is húztam most magam, miközben ezt írtam. mert büszke vagyok magamra. büszke vagyok az elmúlt két évre, ami nagyrészt abból állt, hogy magamon gondolkodtam és elkezdtem lépéseket tenni a saját boldogulásomért. hogy miért ?! mert megértettem, hogy ha én nem teszek ezért, más sem fog. és megéreztem, hogy vagy változtatok azon, ami rossz, vagy örökre bent ragadok valamiben, ami nem tesz boldoggá.

nem volt ez egyszerű, de ami egyszerű az általában nem sokat ér. hiszem, hogy sokat tanulunk a rossz dolgokból és az igazi tragédiák átvészelése után igazi szivárványok lesznek mindenhol. mert haladunk, fejlődünk, tapasztalunk, tanulunk.

óriási felfedezések ezek nekem. ha három éve találkozol velem, mintha egy másik ember lennék már. és még csak most kezdődik.

a blog kapcsán sokan megtaláltak már, amiért nagyon hálás vagyok és aminek nagyon örülök.

irogattunk facebookon, filozofálgattunk, meséltek az életszituációikról. akárkitől kérdeztem is meg eddig, hogy tudja-e mit szeretne, mindig az volt a válasz, hogy nem tudom.

hát nem tudom, végülis jó. hát nem tudom, merre tovább. hát nem tudom, mit csináljak. hát nem tudom, mi lesz velünk. hát nem tudom, mi legyen a melóval. hát nem tudom … hát nem tudom …

valahogy azt érzem, hogy ez az első lépés a saját boldogságunk felé, hogy megérzünk valamit. érezzük, hogy valami nem stimmel, de nem is tudjuk, hogy mi. csak, hogy valami nem az igazi, valami uncsi, valami túl lobbanékony, valami frusztrál, valami idegesít, valami zavar … kinek, mi … a lényeg, hogy valami nem stimmel.  és innen indul csak az igazi kaland.

rá kell jönnöd, hogy pontosan mi nem stimmel.

aztán rá kell jönnöd, hogy miért van azzal bajod, ami nem stimmel.

aztán ha rájöttél, el kell döntened, hogy meg akarod-e ezt osztani a pároddal, főnököddel, szüleiddel, tesóddal, gyerekeddel vagy egyszerűen csak tovább kell állnod, mert már nem érzed érdemesnek a küzdést.

aztán vagy helyreállítod a dolgot a mostani szituációdban vagy egy teljesen új szituációt kapsz az élettől. mindkettőnek örülhetsz! mindkettő a te akaratod és valamiért úgy döntöttél, hogy pont ebbe az életszituációba sodord magad. jobb esetben már tudod, hogy miért.

sok nálamnál okosabb ember könyvét olvastam már és mindig ugyanaz a tanács: menj az öröm irányába. azt tedd, amit a szíved súg. kövesd a boldogságot.

ha teljesen tanácstalanul állsz egy helyben és azt sem tudod mihez kezdj, adj magadnak időt. tudd, hogy ami előtt állsz, nem oldódik meg két perc alatt, de lehet két hét alatt sem. de ez így van rendben.

kezd el figyelni magad. fogd a szuperokos telefonod, nyiss egy új jegyzetet és írd össze mikor-mitől-miért-hogy érzed magad. főleg a nagyon extrém érzéseidre figyelj! azok a legárulkodóbbak. írd össze, hogy jobban lásd majd a napod végén, hogy mi okozott örömet.
mi tetszett? mi volt jó? mi volt rossz? ami rossz volt, miért volt rossz? ami jó volt, miért volt jó? látni fogod, hogy mi tesz neked jót. lehet ám, hogy az életednek egy olyan szakaszában vagy, amikor a reggeli kávén kívül semmi nem okoz örömöt, de akkor legalább tudni fogod: oké, a kávé szuper, a többin pedig dolgoznom kell. és lehet felmondasz és elmész egy kávézóba dolgozni, ahol találkozol életed szerelmével.
az is lehet, hogy a melódban gyötrődsz, de amúgy otthon szeretsz lenni. akkor nincs mese: önéletrajzot kell készíteni és pályázni, próbálkozni, gyakorolni, állásinterjúra menni és változtatni.
lehet, hogy minden szabad gondolatod a festésé, de ráébredsz, hogy csak álmodozol róla és egy éve nem volt ecset a kezedben. akkor vajon jó úton vagy? akkor vajon a boldogságod felé tartasz? rohadtul nem. csak vedd észre kérlek. más nem fogja. és más segíteni sem fog tudni.

egyszerű a képlet:
ha valami jó, akkor az egyszerűen jó és működik. ha valami nem esik jól, ne csináld. ha valami több energiádat veszi el, mint amennyit ad, ne csináld. és kérlek ne kiabálj senkivel. soha. (ez az én személyes kérésem a világ felé)

és ha a sok önmegfigyelés után rájössz, hogy mik okoznak örömet, akkor menj ezek után a dolgok után. nem kell megváltani a világot, de ha szeretsz mondjuk kötni, akkor mindegy mennyi gyereked ugrál szanaszét a lakásban vagy mennyire morog körülötted a fél világ, akkor is add meg magadnak azt a húsz percet, amíg téged békén hagynak és tudsz kötni. nagyon-nagyon-nagyon jól esik és életminőségjavulást jelent, szinte azonnal.

fontos, hogy neked kell ezt megtenned magadért és nem szabad másokra hallgatnod. főleg azt ne hagyd, hogy mások mondják meg neked, hogy mire van szükséged vagy, hogy hogy éld az életed.

ne hagyd, hogy mások lehúzzanak, csak a kis belső hangodra hallgass. tudom, hogy ott van és tudom, hogy dumál hozzád! figyelj rá! figyelj magadra!  

adfadfeafeatg
A FIGYELEM ENERGIA!
ADD EZT MEG MAGADNAK!

kate winslet szavai a témában, egyszerűen csodálatosak: