Ülj le, pihenj meg és gondold végig a dolgokat …

Ülj le, pihenj meg és gondold végig a dolgokat …

2016. 07. 05.

girl-1564498_1280.jpg

 

leginkább este vagyok alkotó hangulatban, akkor van vége a napi stressznek, feladatoknak, kötelezettségeknek, akkor tudok “elbújni”, zenét hallgatni, nagy levegőket venni és elmélyedni a saját kis világomban.
neked van ilyened? van valamilyen nap végi pihentető rituáléd?

 

a tévé nem az – stipi-stopi. az olvasást esetleg elfogadom. a családod utáni takarítás sem ér. van olyan az életedben, amikor te csak te vagy és azt teszel, amit szeretnél? persze tudom, sokan egy jó alváson kívül nem sok mindenre vágynak már. de szeretném éreztetni, hogy egy jó alvásra vágyni NEM ÉLET. szóval hajrá. kicsit erőltesd meg magam. kell cél (csak picike, aztán egyre nagyobb), kellenek álmok, bolond gondolatok és ENERGIA!

efaeragahgshgfafawe

néhány éve, amikor elkezdtem “gondolkodni”, hogy ki is, mi is az a katus, még én sem vágytam ám többre. csak egy kis alvásra, pihenésre, hétvégi semmittevésre. mert végtelenül kimerültnek éreztem magam. VÉGTELENÜL! honnan is lenne energiám, ha az életem minden területén elveszik tőlem, amim van.

tanulj

két éve még egyáltalán nem olvastam. még újságot sem. esti pihenésképp sorozatok voltak, néha egy-egy film, playstation. semmi gondolkodós.
tavaly akkora belső tudásvágy lett úrrá rajtam, mert meg AKARTAM érteni, hogy miért vagyok olyan amilyen, hogy kb. 80 könyvet elolvastam! egy év alatt! a legtöbb pszichológiai témájú könyv volt, önismeretről, önfejlesztésről, önbecsülésről, párkapcsolatokról, szülő-gyermek kapcsolatról és néha egy nesbo-könyv vagy egy batman-képregény.
a legtöbb könyvből kézzel írott jegyzet is készült. olyan volt ez – így utólag visszagondolva – mint egy szakdolgozat. mintha saját magamat tanulmányoztam volna. hétvégéket azzal töltöttem, hogy ültem otthon és elolvastam mondjuk 2-3 könyvet két nap alatt, aztán vagy sírtam vagy nem, vagy rájöttem valamire vagy nem. hónapokig ez ment. tanultam magam. képzésekre jártam: önismeret I. önismeret II., beilleszkedés egy csapatba, önfejlesztés … és hiszed vagy nem, de egyik felismerés szépen vezetett a másik felé. az egyik könyvben olvastam valamit pl. a személyiségtipológiáról, rá egy hétre jött egy képzés, ahol pont ezzel dolgoztam és megtudtam, hogy milyen személyiség vagyok. és csak csodálkoztam megállás nélkül.
hogy éééén? intuitív? ötletelő? határozott? (miaf@#Đ&đ?) megmondóember? hiteles? meggyőző? óriási szívvel, csupa szeretettel. ezt valahogy mindig is tudtam magamról … nade a többi? elhangzottak olyan visszajelzések is egy-egy képzés során, ami olyan szinten volt szöges ellentéte annak, amit én gondoltam akkor még magamról, hogy kénytelen voltam elgondolkodni: most én látom magam ennyire rosszul, vagy mindenki más téved?!

én tévedtem. hidd csak el, ha mindenki azt mondja rád, hogy szép vagy, akkor te hiába hiszed, hogy tök gáz vagy. hát nem. sajnálom. szar ügy, de ez van. akkor szép vagy. persze ha mindenki azt mondja rád, hogy büdös vagy, azon is érdemes elgondolkodni
leginkább a pozitív véleményt nem tudtam elhinni magamról, azon kellett sokat dolgoznom, hogy tudjam végre magamról én is azt, amit mások már úgy tűnt régebb óta tudnak. kemény ám ez? nem egy perces móka.
ha úgy érzed, hogy a problémáid “mélyről” jönnek, akkor keress fel egy pszichológust. őszintén tudom javasolni. annak ellenére, hogy sajnos manapság még mindig azt gondolják sokan, hogy bolond az, aki pszichológushoz megy, keress fel egyet és vállald, hogy bolond vagy. kit izgat. de a sztori végén egy fejlettebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb sültbolond leszel. szerintem érdemes vállalni. csak mondom.
ha szeretnél rájönni, hogy miért történik veled mindig ugyanaz, vagy miért futsz bele olyan hibákba, amikről tudod, hogy rossz neked és hiába keresed a megoldást nem jössz rá, akkor lehet, hogy valami van ott a mélyben, amiről még te saját magad sem akarsz tudomást venni. fájni fog, ha előjön, de ezáltal oldódik is és ez vezet aztán egy békésebb lélekjelenléthez. a felszínre hozás és megértés majd az elfogadás.

őszinte szeretettel tudom neked azt tanácsolni, hogy minden nap szánj magadra időt. de nem kell ezt túlmisztifikálni, nekem nem mondd, hogy nincs rá időd, mert itt helyben agyvérzést kapok. nem napi 7 óráról van szó, hanem napi 15 percről! az elején bőven elég. utána úgyis rákapsz, függő leszel és úgy fogod alakítani a hétköznapjaidat, hogy meg tudd oldani az “énidőket”.
aztán abban a negyed órában már azt csinálsz, amit csak akarsz: kötögetsz kicsit, vagy csendben belepukkantasz a fotelba (vagy akár hangosan is:)), vagy olvasol egy kicsit, vagy hallgatsz kis hörgősmetált vagy rendelsz magadnak két pár cipőt neten … igazából mindegy. a lényeg, hogy elérd azt a laza lelki állapotot, amikor már nem terhelnek a hétköznapi szarságok és ellazulsz: érezni fogod ha megtörténik!

lélegezz

aztán kérdezd meg magadtól: MIT SZERETNÉK?
a válasz után a többi jönni fog magától! csak tarts ki és érezd, mit szeretnél … tudom, hogy valahol legbelül már most is tudod …

2016. 07. 05. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr412750676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.