hülyeség

nem igazán úgy intézem az életemet, ahogy láttam vagy tanultam másoktól. MÁR.
és ennek nagyon örülök. MOST MÁR.


de persze ezért vállalnom kell, hogy néha egyes emberek furán néznek rám vagy szégyenkeznek miattam. de ez az ő dolguk. aki nem büszke rám, az meg menjen a fenébe. én büszke vagyok magamra, mert pontosan tudom miket kellett meg- és leküzdenem, azért, hogy ideáig eljussak. és bizony elég messzire jutottam! szóval mi lenne, ha egyszerűen kedves lennél velem, mert megérdemlem!

kedves

lassan – így majdnem 35 évesen – már szinte hozzászoktam, hogy inkább tartanak furának, mint “normálisnak” és nem zavar  sőt!
megtiszteltetésnek érzem, amikor valaki azt mondja, hogy “de furcsa vagy“, “hihetetlen alak vagy“, “tiszta bolond vagy“, vagy a nagy kedvencem “ez olyan katusos volt“. imádom, hogy jelző is lehetek  mindig az a válaszom erre, egy büszke mosollyal az arcomon, hogy: KÖSZÖNÖM!

milyen vagyok?
– olyan katusos.

zseniális  ennél nagyobb bók nem is kell …

lássuk csak, mi nem működik nálam rendeltetésszerűen:

  • simán megvarrok egy foltot a fekete gatyámon piros cérnával. mert, miért ne ?
  • nem vasalok és rohadtul nem is hiányzik – mégis működik az életem
  • nincs a háztartásomban cukor vagy tej vagy liszt (ami van, az meg speciálisan mindenmentes)
  • musicalen színházban nézőként bizony szoktam énekelni és ülve-táncolni – különben mi értelme? és a többiek miért ülnek úgy, mint egy bot?
  • a hétvégém nem azzal telik, hogy takarítok, mosok, vasalok, sütök-főzök és másokat kiszolgálok
  • simán felveszek egy kék nadrághoz egy lila felsőt és hozzá egy piros cipőt – nem csak azért, mert semmi érzékem nincs a divathoz meg a színekhez, hanem mert ez így tetszik nekem 
  • nő létemre jobban tudok káromkodni, mint egy kocsmáros – ami az egyik álomszakmám 
  • teljesen természetesnek veszem, hogy olyan dolgokról beszéljek, amit mindenki csinál – vécére menni és ott kiadni magad, szexelni, sírni, veszekedni, pukkantani … nekem ezek nem tabutémák és senkinek sem kellene, hogy azok legyenek
  • mindent meg tudok oldani egyedül és sosem kérek segítséget, mégis könnyekig hatódok, ha önzetlen segítséget kapok
  • a tetoválásaim száma növekszik, mert remek önkifejezési módszernek tartom, még akkor is, ha mindenki felhívja rá a figyelmem, hogy hát ez annyira nem jó és hát milyen leszel majd nagymamának, mit szólnak majd másokmások, mások, mások … nem bírom felfogni ezeket az érveléseket: és szívesen vagyok tetovált menő nagyi. mosoly keletkezik az arcomon, ha erre gondolok.
  • sokszor úgy vezetek, mint egy férfi, de határozottan úgy parkolok, mint egy nő
  • egyszerűen nem szeretek mosogatni, nem esik jól, ezért nem is csinálom – éljen a mosogatógép
  • rettenetes háziasszony vagyok és jogomban áll annak lenni!
  • beszélgetek a macskámmal, de nem vagyok bolond … emiatt 

ezek az apró “hibák“, furcsaságok, tökéletlenségek – amikről azt hittem, hogy titkolandó és szégyelnivaló dolgok – tesznek azzá a KÜLÖNEGES emberré, aki vagyok.

szeretem a hülyeségeimet és ha valaki ezt minősíteni szeretné, az az ő dolga.
MÁSOK VÉLEMÉNYE, MÁSOK VÉLEMÉNYE! nekem azzal nincs dolgom!
nekem csak saját magammal van dolgom és csak saját magam felé kell elszámolnom a döntéseimmel, az életemmel, a blogommal, a gondolataimmal, a szerelmemmel, a véleményemmel, a cselekedeteimmel.
és határozottan imádom a sooooook hülyeségemet!

neked mik a “hibáid“, amik KÜLÖNLEGESsé tesznek ?!