Bátorság! … de úgy félek

Bátorság! … de úgy félek

2016. 07. 08.

guess-attic-girl-woman-pretty-large.jpg

féltem én mindentől. higgyétek csak el. és azt is, hogy a mindentől szó NEM túlzás.

 

az első komoly kapcsolatom lett (az első:)) férjem. kilenc évnyi együttélés után tavaly november végén egyszercsak egyedül voltam újra a világban. a családom három megyével odébb, a legjobb barátaim két másik városban. persze ha mindenki a szomszédban lett volna, akkor is egyedül kellett volna megküzdeni a dolgokkal. vannak terhek, amiket senki nem vehet le a válladról, de fontos, hogy csak a saját terheidet cipeld az utadon!
és ha a magánéleti változás épp nem lenne elegendő, még munkakört is októberben váltottam. biztos azt gondolta az élet velem, hogy hát ha egyszer már változtatunk, akkor kurvára változtassunk meg egyszerre mindent. amúgy ezt nem ajánlanám senkinek, mert ezzel nem segítesz igazán magadon. jobb az ilyet apránként vagy legalábbis nem ilyen horderejű változásokat kell egyszerre beiktatni az élet minden szinterén.
összefoglalva: ha elválsz, közben ne mondj fel. sok az egyszerre.

a körülöttem lévő emberek életében is most azt látom, hogy érnek a változások és ez az év sem fog elmúlni nagy felismerések nélkül! ezt egyszerűen csak érzem. nem vagyok én valami bölcs, de miután mások életét külső szemlélőként figyelem, könnyebben meglátom a “furcsaságokat”, az eltéréseket, az eltorzulásokat. talán ez a végtelenül betegesen aktív figyelmem segít hozzá ahhoz, hogy észrevegyek olyan részleteket is, amit senki más.

figyeljjjjjjjjjjjjjjjj

nagyon fontos a figyelem: a munkában, otthon, párkapcsolaban, a szüleiddel, a tesóddal, a baráti társaságban, az utcán, másokkal, a macskáddal, a kutyáddal … nekem úgy alakult a kis életem, hogy ez lett az egyik vesszőparipám. ha nem figyelnek rám, én biz’Isten kiborulok vagy egyszerűen nem folytatom a mondandómat. nekem ez lett az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy ha beszélek, akkor figyeljenek rám. ha a te életedben ez magától értetődő, akkor rohadtul becsüld meg, légy érte hálás és ne vedd készpénznek – mert nem az!
sokáig féltem az egyedülléttől, mert azt gondoltam, hogy ha pár nélkül maradok, akkor aztán esélytelen, hogy bárki is valaha még figyeljen rám az életben és ez számomra egyet jelent a megsemmisüléssel. jó kis év volt, míg rájöttem, hogy figyelmet adhatok magamnak is (az is energia) és hogy bizony olyan is van, hogy nem figyelnek rád mondjuk egy kapcsolatban. hidd el, ez rosszabb, mint egyedül lenni.
aztán szépen lassan, ahelyett, hogy csendben, sértődötten vártam volna, hogy valaki figyeljen rám, elkezdtem magamra figyelni … és így kezdődött minden.
ez volt az én első bátor lépésem: elkezdtem magamra figyelni. arra, hogy nekem mire van szükségem. arra, hogy engem mi tesz boldoggá. amikor ezekre rájöttem, rémisztő volt látni, hogy abból amire szükségem van és ami boldoggá tesz, abból nem volt meg szinte semmi. nagyon megijedtem és nagyon féltem. aztán a sok félés közepette, egyszercsak meg mertem tenni az első lépést a saját boldogságom felé. életem eddig legnehezebb lépése volt, de a legklasszabb is 

és vannak közöttünk még sokan olyan bátrak, akik már megtették a szükséges lépéseket. most hozzájuk szólok:

nagyon büszke vagyok rád!
büszke vagyok, hogy ismerhetlek és hiszem, hogy nem véletlenül ismertük meg egymást. azért kellett most találkoznunk és te most azért olvasod ezeket a sorokat, hogy tanuljunk egymástól, mert közös a sorsunk.
te is merted vállalni az álmaidat. mertél magaddal foglalkozni. merted megfogalmazni és kimondani a problémáidat. mertél kiállni magadért és felszólalni, hogy ezt már nem szeretnéd, mert neked ez nem jó.
merted vállalni és megtenni az első lépéseket. elindultál. elindultál bele a rohadt nagy bizonytalanságba és akármennyire is féltél, mégis megtetted az első lépést. példaértékű, amit teszel!
örömmel tölti el a szívemet, hogy ismerhetlek.
fogsz majd még félni és biztos el is bizonytalanodsz majd az úton, de tudom, hogy nem fogod feladni. ha már egyszer ráléptél az önmegvalósítás felé vezető útra, nem fog már megállítani semmi és senki, hiszen már úton vagy.
lesz még nehéz pillanat és kemény döntés és szívszaggató esemény, de tudom, hogy haladni akarsz és nem fogsz többé beleragadni ugyanabba a futóhomokba.
óriásit fejlődtél az utóbbi időben, szóval velem együtt, te is légy büszke magadra és húzd ki magad! haladsz végre valami felé, ami még jó is lehet!
… de bármi történjék is veled az úton, tudd, hogy én szeretlek téged, büszke vagyok rád és számíthatsz rám!
nem kell félned!
BÁTORSÁG!

jkő

2016. 07. 08. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr4212750662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.