44.jpg 

ez egy nagyon kemény könyv volt. önismereti kínzás. hálás vagyok érte, de nagyon fájt, amiket olvastam. de csak azért fájt, mert a gondolatok egy része igaz az életemre. mindenkinek jót tenne, ha kicsit elmélyedne ebben a kínzásban, hátha még a betegségek jelentkezése előtt rájönne, hogy valamin változtatni KELL!

Dr. Máté Gábor egy kicsit más megközelítésben vizsgálja ebben a könyvben a legsúlyosabb betegségeket, leginkább azoknak a pszichológiai háttereit. nagyon tanulságos és kegyetlenül őszinte könyv, melyből a következő végkövetkeztetést tudom levonni:
az elfojtott harag és az elfojtott negatív érzelmek állnak a legtöbb betegség hátterében!!!
beszél a rákról, depresszióról, ALS-ről, melanómákról, epehólyagról, izületi gyulladásokról, Chron-betegségről, görcsökről, Alzheimer-kórról, emésztési rendellenességekről, autoimmun betegségekről.
a lisztérzékenységem autoimmun betegség, epehólyagom már nincs, depressziót pedig elég közelről ismerem. megérthetitek, hogy nagyon komolyan vettem a könyvet és szinte tankönyvként kezeltem és éltem meg. a gyengébb lelkületűek most ne figyeljenek: ÖSSZE-VISSZA firkáltam a könyvet és az olvasás közben bennem felmerült kérdéseket, érzéseket, észrevételeket lábjegyzetben odafirkáltam a könyvbe. TANULOM MAGAM.

a könyv nyújtotta utazás nagyon mélyre visz, vissza a csecsemő- ill. gyerekkorodba és arra kényszerít, hogy elgondolkodj a felmenőiden is, mert a legtöbb nehezen kezelhető betegség, szituáció, örvény bizony többgenerációs probléma, amit már ki tudja mióta cipel magával egy vérvonal.

a gyógyuláshoz minden esetben fontos, hogy mélyre áss magadban és megértsd, hogy MIT FOJTOTTÁL EL és miért!

ha úgy érzed, hogy van valami betegséged, amitől nem szabadulsz vagy nehezen épülsz fel belőle, kérlek olvasd el a könyvet.
fel fogod ismerni azokat a gyerekkorban tudat alatt szerzett és beépült mintákat, amik miatt “baj van a mélyben”.

engedjétek meg, hogy a sok-sok rendkívül fontos információból kiragadjak néhány gondolatot a könyvből, idézzek Dr. Máté Gábortól.

 

a túlzott stressz akkor jelenik meg, ha a szervezet tűrőképességét meghaladó mértékű igénybevételnek van kitéve. a stresszreakciót kiválthatja fizikai behatás is, például sérülés, betegség vagy akár egy fertőzés, de ugyanezt okozhatják az érzelmi traumák, sőt, már a érzelmi traumával való fenyegtettség érzése is, még akkor is, ha mindez csupán a képzeletünkben jelenik meg.
minden stresszor valaminek a hiánya, amit a szervezet nélkülözhetetlennek tart az életben maradás szempontjából.
az egyik legfőbb stresszor például az, amikor veszély fenyeget minket, hogy élelem nélkül maradunk. ugyanilyen fontos stresszor a SZERETET ELVESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGE … a bizonytalanság, az információhiány és a kontroll elvesztése.

bátor555ság

talán nem a fájdalmakat kellene problémának tekinteni.
talán úgy is tekinthetnénk, hogy ezeknek az érzéseknek valamilyen fontos mondanivalójuk van.
ha nem figyelünk az emocionális jelekre, akkor a testünk azt mondja: jól van, tessék néhány fizikai jel. és ha ezekre se figyelsz oda, akkor tényleg bajba kerülsz.

MILYEN HÁTBORZONGATÓ MÓDOKON TUDJA A TERMÉSZET MEGTANÍTANI A LECKÉT!

negatív érzelmek elfojtásának hátterében talán ez állhat:

a gyerek, ha dühbe gurul, bajba kerül miatta és azt éli meg, hogy elutasítják.
a haragot és az elutasítást ezért eltereli és maga ellen fordítja annak érdekében, hogy fönntarthassa a szülővel az érzelmi kapcsolatot.
ez aztán ahhoz vezet, hogy elégedetlen lesz önmagával és rossz lesz az énképe. a haragot az ember igen sok esetben az azt kiváltó személy helyett saját magára hárítja, aminek nem megfelelő önkritika lesz az eredménye. ahhoz, hogy a düh valóban hatékonyan ellása a szerepét, a szervezetnek tudnia kell, mikor van veszély.
ha nem tudom hol húzódnak a saját határaim, akkor azt sem tudhatom, mikor lép át rajtuk veszélyes behatoló.
az immunrendszernek is az a legelső dolga, hogy felismerje, mi az, ami a szervezet és mi az, ami nem. az elfojtott harag az immunrendszert károsítja.
a krónikus betegségekre hajlamos emberekre általában jellemző, hogy képtelenek az érzelmek földolgozására és kimutatására, illetve mások szükségleteit a sajátjaik elé helyezik.

a nagyon érzékeny gyerekek átveszik  a környezetük nem tudatos hangulatát, különösen a szüleik érzelmi hangulatát. azoknak a családoknak, ahol a gyermek beteg lesz, négy közös jellemzőjük van: behálózás, túlvédés, merevség, konfliktuskezelés hiánya.
ha a harag nem is a gyereknek szól, de ott van körülötte, ő érzékelni fogja és elraktározza.

ha folyamatosan elfojtom az érzelmi szükségleteimet, hogy mások számára elfogadható legyek, megnövelem annak a kockázatát, hogy mindezért valamilyen betegséggel fizetek meg.

adshszk

a szülő-gyermek interakciók során alakul ki a gyermek világértelmezése: annak az eldöntése, hogy ez a világ a szeretet és az elfogadás világa-e, avagy a nemtörődöm közömbösséggé, amelyben az embereknek meg kell küzdenie azért, hogy a szükségletei kielégüljenek, vagy, ami még rosszabb, ez a világ  az ellenségeskedés világa, ahol az embernek örökké szorongó hiperéberséget kell tanúsítania.
a jövőben kapcsolataink olyanok lesznek, amilyennek a legkorábbi gondozóinkkal való kapcsolatainkban létrejött ideghálózat sablonjai diktálják.
úgy és annyira fogjuk saját magunkat megérteni, úgy fogjuk szeretni magunkat, ahogy a legmélyebb tudat alatti szinteken észleltük, hogy bennünket szerettek és annyi gondoskodással fogunk magunkkal törődni, amennyit a szívünk mélyén érzékeltünk kisgyermekként.

az emberek kötődési szükségleteinek kielégítéséhez azonban többre van szükség, mint fizikai közelségre és érintésre. ugyanilyen fontos a gondoskodó érzelmi kapcsolat, különösen a ráhangolódás minősége.
a ráhangolódás, amelynek során a szülő ráhangolódik a gyermek érzelmi szükségleteire, kényes folyamat. mélyen ösztönös, de könnyen zavar keletkezik benne, amikor a szülő stresszes, illetve érzelmileg, egzisztenciális vagy bármi más okból kifolyólag zaklatott. a ráhangolódás hiányozhat akkor is, ha a szülő soha nem tapasztalt ilyet a gyerekkorában.
sok szülő-gyermek kapcsolatban létezik egy erős kötődés és szeretet, de ráhangolódás nélkül. a gyermekek egy ilyen nem ráhangolódott kapcsolatban érezhetik úgy, hogy szeretik őket, de mélyebb szinten nem élik meg, hogy értékelnék őket, azért akik. megtanulják, hogy csak az elfogadható oldalukat mutassák a szülőknek, elfojtva azokat az érzelmi válaszaikat, amelyeket a szülő elutasít, ráadásul megtanulják saját magukat is elutasítani az ilyen válaszaik miatt.
úgy nőnek fel, hogy tartósan magukra maradnak az érzelmeikkel, és azzal az érzéssel küszködnek – jogosan vagy sem – hogy senki sem tudja megosztani velük azt, ahogyan éreznek: úgy érzik, hogy őket senki nem érti meg.

dfadfafhsfghjuzloiáéőőp

fontos:

ha a szülői szeretet kevés, csak azért van így, mert maga a szülő is komoly sérülést szenvedett az életében. 
élethelyzetünktől függetlenül a nevelési stílusunk nagyrészt azon alapul, amit mi magunk tapasztaltunk meg gyermekként. szorongó anyák valószínűleg szorongó utódokat nevelnek generációkon keresztül.
a gyereknevelés – röviden – generációk nemzedékről nemzedékre átívelő tánca. bármi érintette is az egyik generációt, ha nem oldódott meg teljesen, továbbadódik a következő nemzedéknek.

A GENERÁCIÓK DOBOZOK A DOBOZOKBAN.

a korai tapasztalatok kondicionálják a szervezet beállítódását a világ felé, és meghatározzák az egyén öntudatlan hiedelmeit, amelyeket önmagáról alkot a világ vonatkozásában => hiedelmek biológiája ez. mindezek öntudatlan hiedelmek, sejtszinten beágyazódva. ezek a hiedelmek tartanak minket bezárva – védekező üzemmódban – vagy engednek nyitottá válni a növekedésre, a fejlődésre és az egészségre.

szerencsére az emberi tapasztalat és a folyamatosan kibontakozó potenciálja gondoskodik róla, hogy a hiedelmek biológiája, bár fiziológiailag mélyen rögzült, NEM VISSZAFORDÍTHATATLAN.

Hiedelmeink:
-mindig erősnek kell lennem
-nem szabad dühösnek lennem
-ha haragszom, nem vagyok méltó mások szeretetére
-az egész világért felelős vagyok
-bármire képes vagyok
-ha nem csinálok valamit, az olyan, mintha nem is lennék. mindig igazolni kell a létezésemet
-nem kellek senkinek – engem senki sem szeret
-csak akkor törődnek velem, ha tényleg nagyon beteg vagyok

ismerős bármelyik?

különleges va5gyok.

ha már betegek vagyunk, mutassunk hajlandóságot arra, hogy észrevegyük, ami nem működik.
mi nincs egyensúlyban? mit hagytam figyelmen kívül? mire mond nemet a testem?
amíg fel nem tesszük magunknak ezeket a kérdéseket, addig rejtve maradnak előttünk azok a stresszhatások, amelyek az egyensúly megbomlásáért felelősek.

egy csecsemő sír, kimutatja dühét, szomorúságát, amikor rosszul érzi magát vagy boldogtalan. mindaz, ami a fájdalmunk, a szomorúságunk elrejtését szolgálja, tanult reakció. bizonyos körülmények között van értelme elrejteni az érzéseinket, de nagyon sokan állandóan így teszünk, ráadásul automatikusan. az emberek valahogy ki vannak erre képezve … egyesek még inkább, mint mások … ki vannak képezve, hogy gondolkodás nélkül kielégítsék más emberek érzelmi igényeit, a sajátjukat pedig, amennyire csak lehet, ne vegyék figyelembe. elrejtik a fájdalmukat és a szomorúságukat még saját maguk előtt is. 

de megpillanthatjuk valódi önmagunkat, HA VESSZÜK A BÁTORSÁGOT, és szembe merünk nézni a negatív gondolatokkal.

a feszültséget és a frusztrációt legtöbbször az okozza, hogy megrögzötten játsszuk olyasvalakinek a szerepét, aki valójában nem mi vagyunk  – írta Selye János.

tedd fel magadnak a kérdést és légy őszinte magaddal a válaszadásnál:

A SAJÁT, BELSŐ, LEGMÉLYEBB IGAZSÁGAIM SZERINT ÉLEM AZ ÉLETEMET, VAGY ÚGY, HOGY MEGFELELJEK MÁSOK ELVÁRÁSAINK!?

abból, amiben eddig hittem, és amit eddig tettem, vajon mennyi a sajátom, és mennyi szolgálta azt az önmagamról kialakított képet, amelyet eredetileg azért hoztam létre, mert azt hittem hogy így járhatok a szüleim kedvében?

tanulj

a fejlődésed első jelei:

  • bűnösnek érzem magam! bűntudatom van!
  • CSODÁLATOS!
    EZ BIZTOSAN AZT JELENTI, HOGY JÓL DÖNTÖTTÉL, HOGY A VÁLTOZATOSSÁG KEDVÉÉRT SAJÁT MAGADÉRT TETTÉL VÉGRE VALAMIT!

Dr. Máté Gábor a sok nehéz témát aztán úgy zárja, hogy összefoglalóan, röviden leírja, hogy hogyan léphetünk a gyógyulás útjára.

A GYÓGYULÁS HÉT LÉPÉSE:

  1. elfogadás
  2. tudatosság
  3. harag: a harag az az energia, amit az anyatermészet ad nekünk kisgyermekkorunkban azért, hogy megvédjük általa az érdekeinket, és azt mondjuk ÉN IS FONTOS VAGYOK. engedélyezzük magunknak a harag átélését
  4. autonómia: sok szülő nem tud segíteni a gyermekeiknek a határok kialakításában, mert őket magukat sem bátorították erre annak idején. NEM TUDJÁK MEGTENNI, AMIRŐL SOHA NEM IS HALLOTTAK.
  5. kötődés
  6. önérvényesítés: ÉN LÉTEZEM, ÉS VAGYOK, AKI VAGYOK. 
  7. megerősítés

és végezetül a kedvenc gondolatom a könyvből, mert talán még soha ilyen jól megfogalmazottan nem olvastam sehol, de még a saját fejemben sem állt össze még ennyire tökéletesen, hogy miért is szeretek és szeretnék írni!

írj

Dr. Máté Gábor az írásról:

SZÜKSÉGEM VAN ARRA, HOGY ÍRJAK,
HOGY AZ ÍROTT NYELVEN KERESZTÜL KIFEJEZZEM MAGAM,
NEMCSAK AZÉRT, HOGY MÁSOK MEGHALLJANAK,
HANEM HOGY ÉN IS HALLHASSAM MAGAMAT!