Tartsuk kézben a hétköznapjainkat - újabb remek HVG-könyv

Tartsuk kézben a hétköznapjainkat - újabb remek HVG-könyv

2016. 08. 15.

szeretem a HVG könyveket. még egyik sem okozott csalódást. intelligensen megírt, inkább komoly mondanivalóval bíró tartalmak és valahogy mindig nagyon szépek, jó megsimogatni a borítójukat  ez ugye nekem fontos szempont
ez a könyv ajándék volt a páromtól. azért kaptam, hogy megtanuljam napi rutinná alakítani az írást, a kreativitást és megpróbáljak jobban fókuszálni.
először nem kötött le a könyv, de aztán nagyon jó gondolatokat kaptam tőle.

tartsuk kezben B1 300dpi-450x600.jpg

sokan kérdezik tőlem mostanában, hogy hogy jut ennyi időm foglalkozni a bloggal?
hát azért tök sokat írsz, nem?” “mikor szoktál írni?” “hogy tudod ezt megoldani?

először is:
nekem ez nem fáradtság, hanem igazi szenvedély!
szeretek írni, szeretek blogolni, szeretek azon gondolkodni, hogy miről is írjak, szeretem figyelni az életet és keresni az ihletet. rengeteg energiát ad! feltölt.
így gyakorlatilag ez inkább egyenértékű egy napi meditációval, mint egy nagytakarítás fáradalmaival.
hát szóval ez jár. na.
másodszor is:
amikor épp elkap az ihlet, akkor nagyon sokminden kikívánkozik belőlem egyszerre. ezeket mind leírom.
van, hogy egyszerre három bejegyzés vázlata is megszületik, vagy akár teljes bejegyzések is. de hogy ne árasszam el az embereket egy nagy információtengerrel, ezért szépen lassan, ütemezetten jelennek meg ezek a gondolatok.
d55e302f52041e93a99e44ebc37a8d65.wix_mp_1024

A mindennapos munkával lendületben maradhatunk. Mivel én naponta írok, egyik napom munkájának se lehet akkora jelentősége. Vannak jó és rossz napjaim. Bizonyos napokon alig haladok valamit. A RENDSZERESSÉG ÖSZTÖNZI A KREATIVITÁST.

írás közben mindig egyedül vagyok. ha fizikailag nincs is erre lehetőség, akkor is képes vagyok arra, hogy kizárjam a külvilágot. annyira bele tudok mélyedni az írásba és a saját gondolataimba, hogy alig veszem észre, hogy mi is történik épp körülöttem. szeretek egyedül lenni. szeretek elvonulni, mert én ezzel töltődöm fel. máshogy nekem nem megy.

A legtöbben kényelmetlennek érzik a magány gondolatát, mert félnek zavartalanul szembenézni önmagunkkal.

Valamiképpen el kell szigetelnünk magunkat, vagy meg kell tanulnunk alkotni a káosz kellős közepén.

Tölthetjük azzal is az időt, hogy megnézzük a telefonunkat, meg azzal is, hogy körülnézünk és gondolkozunk egy kicsit. Mi a különbség a kettő között?

az ELVONULÁS: se zene, se elektronikus eszközök, se társaság.

Nem túl meglepő, hogy az első napom rendkívül unalmasan telt. Nem volt kihez szólnom, nem volt mit olvasnom vagy néznem. Csak ültem ott, üres aggyal. Hirtelen megszűnt az az álandó külső stimuláció, amelytől egész addigi életemben függtem. Elmém nem tudta, hogy mihez kezdjen magával.
A második napon azonban valami megváltozott. Az agyam hirtelen reaktiválódott. Tudatosult bennem mindaz, ami körbevett. A kora április hóesés csendje. Az észázados fák nagyszerűsége. Repültek az órák.
E magányban töltött időszakban megtanultam, hogy gondolkodásom – kreativitásom és képzelőerőm – új sebességre kapcsol, amint “akusztikus” módba kerülök. Amint a pillanatra hangolódunk, kezdjük felismerni a minket körülvevő világot, és egyre tisztábban látjuk saját elménk tényleges potenciálját.
A legtöbben nagyon kevés időt találunk a kötetlen vizsgálódásra, szeszélyeink követésére és arra, hogy nagy terveket szőjünk.

a könyv elsősorban arra keres és ad választ, hogy hogyan tudd a kreativitásodat kiélni, megélni és fejleszteni, de nagyon sok más fontos gondolatról is ír:
– önfegyelem
– véletlen találkozások
– belső megérzéseink
– nyugalom napja

ÖNFEGYELEM

Ralph Keeney egyik tanlmányában azt vizsgálta, a halálozások mekkora százalékban vezethetők vissza a rossz döntésekre. Az arány 10% volt, napjainkba 40%-ot is meghaladja. És hogy miért? Azért, mert az új technológiák mellett egyúttal arra is új módozatokat találunk ki, hogyan pusztítsuk el magunkat: elhízás, dohányzás, alkohol …
Ezek mind-mind az önfegyelemmel kapcsolatos problémák.

Próbálunk önfegyelmet tartani, de számolnunk kell az ún. egókimerüléssel.

Ez akkor következik be, amikor a nap folyamán újra és újra ellenállunk a kísértésnek. Kutatások tanúsága szerint bizony sok energia kell mindehhez, és mivel egyre többet használunk fel ebből az energiából, a nap folyamán egyre kevesebb marad belőle. Ez pedig megnöveli annak az esélyét, hogy végül engedünk a kísértésnek.

A VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK

A véletlen találkozások hatalmas előnyökkel járhatnak a projektjeink – és egész életünk – szempontjából.
Ha nyitottan, barátságosan viselkedünk, amikor egy konferencián sorban állunk a kávéhoz, az akár érdekes beszélgetésekhez, névjegycseréhez, és ki tudja, néhány hónap múlva talán cégünk első befektetőjének megtalálásához is vezethet. A koncerten mellettünk ülő, akivel beszédbe elegyedünk a szünetben, a későbbiekben legkomolyabb vásárlónk lehet.

AMIKOR HOLTIDŐNK MINDEN PILLANATÁBAN AZONNAL DIGITÁLIS ESZKÖZEINKHEZ KAPUNK, TULAJDONKÉPPEN HAGYJUK, HOGY A SZERENCSÉS VÉLETLEN, A MAGA HIHETETLEN POTENCIÁLJÁVAL, SZÉPEN ELSÉTÁLJON MELLETTÜNK!

AMIKOR HOLTIDŐNK MINDEN PILLANATÁBAN AZONNAL DIGITÁLIS ESZKÖZEINKHEZ KAPUNK, TULAJDONKÉPPEN HAGYJUK, HOGY A SZERNCSÉS VÉLETLEN, A MAGA HIHETETLEN POTENCIÁLJÁBAL, SZÉPEN ELSÉTÁLJON MELLETTÜNK!
Legyün nyitottak a szerencsés véletlenekre.

UGYANÚGY HALLGASSUNK BELSŐ MEGÉRZÉSEINKRE, AHOGYAN MÁSOK VÉLEMÉNYÉRE.
Az új kommunikációs csatornák ellenére ne hagyjuk magunkat meggyőzni a tömeg zajától.
Semmi ne visszhangozzon bennünk hangosabban, mint saját intuíciónk!

AMIKOR HOLTIDŐNK MINDEN PILLANATÁBAN AZONNAL DIGITÁLIS ESZKÖZEINKHEZ KAPUNK, TULAJDONKÉPPEN HAGYJUK, HOGY A SZERNCSÉS VÉLETLEN, A MAGA HIHETETLEN POTENCIÁLJÁBAL, SZÉPEN ELSÉTÁLJON MELLETTÜNK! (1)

Tartsuk meg a NYUGALOM NAPJÁT

Egyszer egy héten kapcsoljuk elménket más módba, ne dolgoztassuk.
NÉHA LELKÜNKET IS ÚJRA KELL INDÍTANI!

AMIKOR HOLTIDŐNK MINDEN PILLANATÁBAN AZONNAL DIGITÁLIS ESZKÖZEINKHEZ KAPUNK, TULAJDONKÉPPEN HAGYJUK, HOGY A SZERNCSÉS VÉLETLEN, A MAGA HIHETETLEN POTENCIÁLJÁBAL, SZÉPEN ELSÉTÁLJON MELLETTÜNK! (2)
Lefekvés előtt nem szabadna megnéznünk az e-mailjeinket, mert túlstimuláljuk velük az agyunkat. Ilyenkor éppen arra lenne szükségünk, hogy ellazuljunk.
Figyelnünk kell arra is, hogy kiket követünk a közöségi médiában, őket ugyanis beengedjük a fejünkbe vagyis befolyásolhatják a gondolatainkat.

Elvárják tőlünk, hogy állandóan ügyeletben legyünk, és mindenkinek a rendelkezésére álljunk. ELEKTROMOS PÓRÁZzal láttak el bennünket, hogy állandóan kedvére tehessünk goromba főnökünknek, követelőző ügyfeleinknek és unatkozó barátainknak.

AMIKOR A SÜRGŐSET VÁLASZTJUK A FONTOS HELYETT, VALÓJÁBAN MÁSOK PRIORITÁSAINAK ADUNK ELSŐBBSÉGET A SAJÁTJAINKKAL SZEMBEN.

a kedvenc gondolatom ez volt a könyből: A VILÁG VÁRHAT!

Önmagad megismerése kemény munkával jár. Még nehezebb elhinnünk, hogy minden hibánkkal együtt is megütjük a mércét – anélkül, hogy folyton hírt adnánk magunkról, Twitter-üzeneteket küldözgetnénk vagy fotókat osztanánk meg annak bizonyságául, hogy létezünk, 719 követőnk elismerésére számítva.
Az eszközeinkhez való egészséges viszony arról szól, hogy képesek vagyunk-e gazdálkodni az időnkkel, és hogy hajlandóak vagyunk-e időt és energiát szentelni a saját életünkre.
És ez most korántsem egy gépromboló nézet.
Olyan egyszerű dolgokról van szó csupán, mint időt szakítani arra, hogy elvigyük sétálni a kutyát, vagy levegőzzünk egyet a kisbabánkkal. Vagy randevúzzunk – anélkül, hogy az okostelefonunk végig a kezünk ügyében lenne.
Az önbesülés, a dolgok fontossági sorrendjének meghatározása, a jó modor és a helyes viselkedés egyáltalán nem idejétmúlt fogalmak, amelyekkel szakítanunk kell, hogy lépést tarthassunk a legújabb trendekkel.
Nem mindenki lesz képes rá, hogy e személyes felelősségvállalással járó terheket elbírja, vagy hogy jó példát mutasson a gyermekeinek.

A következő nemzedék hősei viszont azok lesznek, akik elegendő időre függetleníteni tudják majd magukat a nyüzsgő világ zajától, hogy meghallják saját szívük dobbanását; akik a maguk útját járják, felegyenesedve, ahelyett, hogy a neandervölgyi görnyedtségével, a tenyerüket bámulva ballagnának.

Eldönthetjük, hogy hová irányítsuk a figyelmünket. Válasszunk bölcsen!

Mikor fordult elő veled utoljára, hogy olyasvalamin dolgoztál, amiért senki nem fizetett neked, és senki nem állt mögötted, hogy lesse, jól csinálod-e?

Saját hangunk megtalálásának és csiszolásának folyamata nem megy egyik pillanatról a másikra.
Az elvárások nélküli alkotómunka tered ad ahhoz, hogy felfedezzük, milyen egyedülálló adottságokal rendelkezünk, és melyek a valódi szenvedélyeink.
A paraméterek nélküli és mások elvárásaitól mentes projektek kezdeményezése arra is rákényszerít, hogy tudatosak maradjunk, amikor megtanulunk odafigyelni ösztöneinkre, és amikor rájövünk, hogy kell követnünk őket. Mindkettő lényeges készség, ha meg akarjuk találni a saját hangunkat.

Teljesen megértem az ilyesfajta reakciókat: “Na, várjunk csak! Szinte levegőt venni sincs időm, most meg még valamit zsúfoljak be a naptáramba, csakis a saját szórakoztatásomra?
Való igaz, hogy időnk felhasználásáról születő minden döntésünknek van alternatív költsége, az elvásárok nélküli alkotómunkára fordítandó idő pedig nem tűnik valami hatékony választásnak. És valóban nem az.
Mérlegeljük azonban az alternatív költségét annak is, amikor egész életünket csakis pragmatikus dolgoknak rendeljük alá. Arra képesek vagyunk időt szentelni, hogy mindenki kedvére tegyünk, hogy elvárásaiknak megfelelően teljesítsünk, oda meg nem jutunk el soha, hogy feltárjuk mélyen rejlő adottságainkat és kreatív képességeinket? Higgyük el, nem éri meg!

2016. 08. 15. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr9212750550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.