Saját én, saját vélemény - mondd ki!

Saját én, saját vélemény - mondd ki!

2016. 08. 18.

pen-writing-notes-studying-medium.jpg

1996-tól naplót írtam. 2006 óta blogolok. 2016-ban közzé mertem tenni a gondolataimat. nagyon.

mindig is sokkal könnyebb volt nekem az érzéseimről írni, mint azokról beszélni.
nem találtam sokáig olyasvalakit, akinek képes lettem volna elmondani az engem legmélyebben foglalkoztató - néha gyötrő - érzéseket.
úgyhogy a legtöbb - elsősorban rossz - érzésemet sosem mondtam el senkinek.
nem tudtam, hogy kell és nem találtam hozzá megfelelő szavakat. nem voltam hozzá elég bölcs. elfojtottam, eltitkoltam az érzéseim egy részét. nem csináltam én ezt direkt. nem úgy ment ez, hogy na akkor én most direkt nem mondom meg senkinek, aki bosszantott vagy aki bántott. egyszerűen csak nem tudtam, hogy kell. egyszerűen nem jöttek ki a szavak a számon. egyszerűen csak mosolyogtam mindenhez - még akkor is, ha belül egy kiskatus vadul üvöltözött.

mára odáig jutottam, hogy legalább tudom, hogy mit nem tettem meg eddig magamért: nem szóltam, ha valami fájt.
nem beszéltem a magányról, az elhanyagoltság érzéséről, a depresszióról, a szomorúságról, a dühről és végtelen méregről és haragról, ami bennem volt.
nem "védtem" meg magam, ha úgy éreztem, hogy valaki igazságtalanul minősít vagy bánt.
életem egy nagy része eltelt, s még csak most állok neki megtanulni, hogyan ne fojtsak el, és hogyan éljek új, hogy ne is legyen mit elfojtani. most tanulom, hogyan fejezzem ki magam, hogyan mentsem meg saját magam.

minden nap rendületlenül gyakorlok - csak, hogy tudd: máshogy soha nem fog menni!

1. jön a feszültség - nagy levegő - beszív - váll ellazít - levegő kifúj - elenged.

biztos te is szoktad érezni, amikor valami felidegesít hirtelen: valaki bevág eléd az úton, valakit nem érsz el telefonon, valaki harsány, amikor neked nyugalom kellene ... milliónyi dolog - mindenkinél más és más - akad, ami felbosszanthat, ami kizökkenthet az egyesúlyi állapotodból. ha hagyod.

egy önbecsülésről szóló könyvben olvastam egy történetet, ami megértette velem, hogy ha folyton felhúzom magam, az nem mások hibája, hanem az én döntésem.

ott állsz a buszmegállóban és várod a buszt sok más embertársaddal együtt. egyszercsak elkezd szakadni az eső és nyilván nincs nálad esernyő. emiatt iszonyatosan dühös leszel, ideges vagy, mérges, káromkodsz, csapkolódsz.
körülnézel és látod, hogy mások - akik pontosan ugyanebben a szituációban vannak - nem mérgelődnek.
szóval az, hogy felb@$ztad magad, nem az eső hibája, hanem a te döntésed. lehet úgy is állni az esőben, hogy örülsz neki!
tehát ilyen szituációkban: nagy levegő - beszív - váll ellazít - levegő kifúj - elenged.

2. arra bíztatom magam, hogy ha más a véleményem valamiről, akkor azt mondjam el - még akkor is, ha nem kérdezik.

tény, hogy eléggé máshogy látom a dolgokat, mint a legtöbben körülöttem. ezt sokáig katasztrófának éltem meg. nem szerettem, hogy kilógok a sorból. de mostanra már inkább büszke vagyok erre és nem zavar, ha nem értenek meg vagy furcsának neveznek. én ezt mind úgy fordítom le magamnak, hogy KÜLÖNLEGESNEK gondolnak ;)

sokáig nem mertem felszólalni, mert ugye: "jaj, mit gondolnak mások? úristen, ha szólok valamit, mindenki rám fog nézni! vajon milyen a hajam?" és inkább csendben voltam, megtartottam a véleményem, ami persze halálra frusztrált. néha otthon a tus alatt a zuhanyrózsának azért jól elmondtam a véleményem, de mégsem hozta ez a módszer azt a megnyugvást, amire szükségem lett volna.

szépen lassan ez is alakul. egyre bátrabb leszek a véleményémnyilvánításom kapcsán és egyre kevésbé érdekel, hogy vajon mások hogy vélekednek rólam.
én, én vagyok. más meg más.

de ezt is minden nap gyakorolni kell. rá kell szólnom magamra, hogy bakker katus, baromira merd kinyitni a szádat. nem egyszerű ám, oh hát nagyon nem.
ha inkább introvertált ember vagy, aki a saját világában több időt tölt, mint a "való világban", akkor meg még nehezebb kifejezni magad. elég nagy rá az esély, hogy mások nem értenek meg. de ez így van rendjén. első lépésben elég azt gyakorolni, hogy merj megszólalni.

3. a számomra legbátrabb cselekedtem mégis csak az, hogy a nyilvánosság elé léptem a gondolataimmal.

régebben ilyet sosem tettem volna. mindig is írtam, de mindig csak titkosan és csak pár ember tudott róla, olyan emberek, akik a biztonsági zónámon belül léteztek.

valamilyen nagyon erős belső késztetés most azt mondta, ezúttal próbáljam meg nagyban. próbáljam kifejezni magam olyan emberek előtt is, akiket nem ismerek.

nagyon sok erőt adott ehhez az az egyszerű gondolat, hogy remélem vannak köztünk olyanok, akiknek tudok segíteni a gondolataimmal.

nem kényszer ez és nem okoz feszültséget vagy megfelelési kényszert, egyszerűen csak leírom a gondolataimat és a változásokat, amin keresztül megyek.
biztosan tudom, hogy vannak még sokan, akik az útjukon épp ott tartanak, ahol én. nem tudom ti hol vagytok, de remélem összefutunk az úton.
és tudom, hogy sokan vannak, akik jóval előbbre járnak és talán még többen, akik még úton sincsenek.

mindegy, hol tartasz a lényeg, hogy haladj. ne állj meg, ne süllyedj el és ne maradj egyhelyben. fejlődj, lépj egyet, nézz körül, keress, légy nyitott és elfogadó. ezek sokat segítenek, hogy végre megtaláld azt a békét, amit mindannyian keresünk.

nem kell félned attól, hogy kifejezd magad. attól kell csak félned, ha nem fejezed ki magad. sokan lesznek, akik majd nem értik mit csinálsz vagy miért vagy olyan, amilyen, de ezzel nem kell foglalkozni. a lényeg, hogy te rendben légy magaddal. nem kell mások engedélye SEMMIHEZ! csak tedd, amit a szíved diktál.

és igen, fogsz  majd hibázni is, kapsz majd csúnya szavakat emberektől, de ez ezzel jár. nagy levegő, elengedés. attól még te a szíved mélyén tudni fogod, hogy jó úton jársz, mert érezni fogod!

üüüü

annyira tudja a szív, hogy mit kell tenni! szinte már-már félelmetes.
nem tudom mikor felejtettünk el a szívünkre hallgatni, de amennyire képes vagy rá, vezesd vissza az életedbe ezt az egyszerűnek tűnő alapelvet: hallgass a szívedre!

hallgass a szívedre, a megérzésedre, a kis belső hangra és MONDD KI!
légy bátor, figyelj magadra, határozd meg, hogy az életed mely területén kell nekiállnod kimondani az érzéseidet, gondolataidat és tedd meg.
enélkül nem fejlődsz, nem jutsz előbbre és egy helyben topogsz majd, amíg nem fáj eléggé ahhoz, hogy tényleg elkezdj cselekedni.
mindenkinek jobb, ha ezt a fájdalmat már nem várod meg és szíved minden bátorságával végre KIMONDOD AMI A SZÍVEDET NYOMJA!

bátor

 

2016. 08. 18. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr5712703197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Niki 2017.02.14. 12:13:10

Nagyon jókat írtál èrdemes volt elolvasni :) èn most azon vagyok hogy nem hagyom hogy felidegesítsenek csak akkor legyek ideges amikor èn akarom ne amikor mások kötekednek azt máshogy kezelem inkább

baliskatus 2017.02.14. 12:16:50

Nagyon jó elhatározás Niki! Csak bíztatni tudlak! Teljesen jól látod és egyet értek veled: minden azon múlik, hogy mi magunk hogy állunk hozzá! Majd számolj be, hogyan vált be a gyakorlatban a "nem hagyom, hogy felidegesítsenek"-módszer!! HAJRÁÁÁÁ :)