komment nélkül - Kedves túlsúlyos lány!

komment nélkül - Kedves túlsúlyos lány!

2016. 08. 19.

tulip-flower-bloom-pink.jpg

KÖSZÖNÖM WMN EZT A LEVELET!

 

Igen, te, aki azonnal a címre kattintottál, mert megszólítva érzed magad, de közben már most szorongsz ettől az egésztől előre, hiszen szerinted te csúnya vagy, mert meghíztál. Igen, te, neked szeretnék mondani valamit!
Prónay-Zakar Gina levele.

Te, aki a metrón velem szemben utaztál, csokoládészínű volt a bőröd és tökéletesek a vonásaid, és én suttogva mondtam a mellettem ülő férfinak, hogy nézd, milyen szép az lány, pedig nem is kellett volna suttognom, hiszen hatalmas fekete szempilláid alól csak egy másodpercre néztél ránk, aztán újra elmerültél az olvasnivalódban, és amúgy sem értetted volna, amit az a két külföldi azon a fura nyelven rólad beszélt, és hál’ istennek nem értetted a választ sem, hogy hát, azért elküldeném hozzád edzeni, és mennyire szégyellem, hogy megnémultam, és nem tudtam kimondani, hogy: „eh, nem tudsz te semmit, ez a lány minden porcikájában gyönyörű, és lehet, hogy jár edzeni, hogy egészséges legyen, talán azért, hogy fogyjon, de amit én mondtam, az az hogy szép, szép lesz akkor is, ha fogy húsz kilót, és akkor is, ha így marad.”

Te, aki önelfogadásról szónokolsz büszkén, de tudom, hogy szenvedsz a túlsúlyodtól, az egészségügyi szövődményektől, évek óta szenvedsz, és tényleg mindent elkövettél, tudom, hidd el, én tudom, hogy ájulásig futottál a parkban este, sötétedés után, amikor senki nem látott, és kipróbáltad az összes módszert, a citromdiétától az Atkins-kúrán át a szétválasztósig, koplaltál és mégis híztál, mert nem tudtad, hogy a koplalás meg a rosszullétig nyomott edzések ide vezetnek, és ide vezet az is, ha nem eszel szénhidrátot, de mégis remélted, hiszen azt mondta neked az orvosod vagy az edződ, aztán meg ugyanők dühösen vágták az arcodba, hogy hazudsz, titokban biztos zabálsz, mert ettől a diétától igazán mindenki lefogyott.

Te, aki elszántan lájkolod és osztod meg annak a fitneszgurunak az összes posztját, amiben téged gyaláz, és azt mondja, csak egy akaratgyenge, jellemtelen nő vagy, aki rég lefogyhatott volna, de lusta dög vagy, és azért maradtál még mindig kövér, és nem is tudod, hogy az apád hangját hallod benne, azt az ismerős, otthonos hangot, hogy: „ne egyél annyit, te lány, mert még dagadtabb leszel, miért nem eszel, miért eszel, hagyd a fogyókúrát, mi ilyen alkatok vagyunk, anyád is ilyen, mekkora segge van”, és hallod anyád aggódó dongását is, hogy: „pedig olyan szép lennél, ha fogynál vagy tíz kilót, de így, kislányom, hát, kinek fogsz így kelleni?”…

Te, akit bántottak gyerekkorodban, akinek a közeli rokona folyton a fenekét, később meg a mellét fogdosta, akinek serdülő lányként az a részeg férfi az utcán se szó, se beszéd benyúlt a lába közé, és álmodban még néha ma is belerúgsz egy nagyot, mert azt kellett volna akkor és ott, de akkor és ott csak álltál megalázottságodba belebénulva, és soha nem beszéltél erről senkinek, talán még magadnak se, ahogy arról sem, hogy mennyire megrémültél az épp csak ébredő nőiségednek a hatásától, és aznap először hányásig tömted magadba az ételt, és ahogy elkezdtek a zsírpárnák rakódni, úgy egyre nagyobb biztonságban érezted magad, és inkább elrejtetted magad a zsírfalak mögé, talán így nem veszik észre, hogy nő vagy, talán így megóvod magad azoktól a mohó polipkezektől, talán így nem kell többé félned.

Te, aki alig vártad, hogy találkozzunk, és a megmentőt remélted bennem, aki néztél rám a hatalmas, barna szemeiddel, és tudom, még hetek kellenek, hogy megértsd, itt senki nem bánt, és nem néz le, és a megmentőd nem én leszek, hanem te mented meg saját magad azzal, hogy végre elkezded szeretni ezt a csodás nőt, aki vagy, és a túlsúly meg a védőfalak helyett a saját akaratodból az egészséget és a szabadságot választod, amikor a karcsúság többé nem cél, hanem kellemes mellékhatás lesz, és figyelj, tudnod kell, hogy egy hosszú út elején vagy, még az is legalább egy hónapig eltart, mire egy edzésen vissza mersz majd nevetni a tükörben arra a mosolygós lányra, aki vagy, és Frida Kahlo szavaival szólva suttogom neked magamban, Istenem, ha egy dolgot adhatnék neked és a többieknek a világon, az az volna, hogy: lásd magad az én szememmel, de tudom, hogy fogod, egyszer fogod, amikor rájössz, gyönyörű voltál kicsi lánynak, gyönyörű voltál túlsúlyosként… és gyönyörű leszel, mire eléred az álomsúlyod, de nem attól a számtól leszel az, amit a mérleg mutat, hanem attól a keserves-szép úttól, amit addig bejársz.

És attól, ami vagy. Most.

Prónay-Zakar Gina

2016. 08. 19. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr2912703201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem a TE véleményed számít, hanem az ENYÉM! – szép vagyok. – KÜLÖNLEGES vagyok. 2016.08.19. 11:26:27

[…] tudom kiverni a fejemből a ma reggeli levelet, ami olvastam “Kedves túlsúlyos lány!” címmel … nem akartam én ma ezen gondolkodni, nem akartam ezzel az egész […]