Lelki eredetű betegségek - Jaques Martel

Lelki eredetű betegségek - Jaques Martel

2016. 09. 05.

pexels-photo-116394-medium.jpeg

Lelki eredetű betegségek.

Jacques Martel könyvét egy pránanadinál láttam életemben először. ott volt a polcon, mint másoknál a harry potter. nézegettem, ízlelgettem a címét. belekúszott az agyamba ...

 

másfél hónapja rámjött valami köhögés. egy elmúlni nem akaró, fura, mélyről jövő köhögés. szedtem antibiotikumot, allergiagyógyszert ... semmi. a köhögés mélyen befészkelte magát valahogy a rekeszizmomhoz és csak nem akart békénhagyni.
másfél hónapig köhögtem. volt, hogy köhögőrohamok jöttek rám, volt, hogy napokra elcsendesedett, de csak nem akart elmúlni.

érdekelni kezdett. miért köhögök, ha nincs semmi bajom? micsoda abszurd hülyeség, de nem? aztán beugrott a sokat látott könyv, letöltöttem és olvasgatni kezdtem ...

KÖHÖGÉS
A köhögést gyakran alábecsülik, sőt nem is vesznek róla tudomást. Pedig mindenképpen egyfajtairritációra utal. Legyen a köhögés akár torok vagy tüdő eredetű, mindenképp egy olyan idegi feszültséget érzek magamban, amely irritál engem, és amelytől meg akarok szabadulni. Úgy érezhetem, hogy egy bizonyos helyzet vagy ember fojtogató számomra. Frusztrációt élek meg, legszívesebben üvölteni lenne kedvem, a fájdalmamat kiadnám magamból, azonban a neveltetésem megakadályoz ebben.
Ha köhögök, akkor a köhögés által sikerül felszabadítanom ezeket az érzéseket. Ezek a következők lehetnek: magány, keserűség, szomorúság, meg nem értettség, frusztráció, bosszúság stb.
Ha elfogadom, hogy fel kell ismernem, mi az, ami irritál engem, akkor a köhögésem el fog tűnni. Az is lehet,hogy az énem egy aspektusát vagyok képtelen elfogadni. Ha a köhögés makacsul, hosszabb ideig fennáll, akkor az azt jelenti, hogy nem tudom szabaddá tenni magam. Jó lenne, ha szánnék időt arra, hogy felfedjem ingerlékenységemnek az okát, hogy végül képes legyek az irritáló helyzetek korrigálására, és jól érezzem magam azokkal a szituációkkal kapcsolatosan is, amelyeket el kellene fogadnom.

bumm, telitalálat. az anyja szemit neki. ahogy ezt mi zalaiak néha mondani szoktuk.

aztán tovább analizálgattam magam. böngésztem a sorok között, mint a neten sütireceptek után.
volt epekövem - mi lehet az epekő.
ételallergiák - mit rejthetnek azok ...

aztán eszembe jutott, hogy amióta az eszemet tudom súlyproblémákkal küzdök. sosem voltam vékony, mindig ingadozott a testsúlyom. hol vékonyabb vagyok, hol kövérebb. mindenhogyan szeretem magam, nincs ezzel gond, csak érdekelt, hogy ennek lehet-e valami a hátterében.

bizonyos sorok, gondolatok, amiket a "túlsúly" címszó alatt olvastam, iszonyatosan megbőgettek ...

SÚLY - TÚLSÚLY

Az a zsírtöbblet, amelyet a testem (a belső világom) és a külvilág közé felhalmoztam, azt jelzi, hogy tudat alatt el akarom magam szigetelni, vagy belém szorultak, bennem rekedtek bizonyos érzelmek, amelyeket látni sem akarok. A kövérségemmel egy bizonyos védelmet keresek, a súlytöbbletet a gondolataimmal fokozatosan halmozom fel. Szakadék van köztem és a külvilág között. Így akarom elrejteni magamban a sebezhetőségem miatt kialakult bizonytalanságot, és így akarom elkerülni, hogy megjegyzésekkel sértsenek meg, vagy olyan, főként szexualitással kapcsolatos helyzetbe kerüljek, ami kellemetlen számomra.
Túlsúly annak is lehet a következménye, hogy mindent birtokolni akarok. Egoista vagyok, és bizonyos érzéseket nem vagyok hajlandó elengedni.
Kövérség esetén lehet szó az egyensúly felborulásáról, vagy a környezetemmel szembeni lázadásról, esetleg olyan helyzetekre, mozzanatokra történő reagálásról, amelyeket látni sem akarok, vagy amelyekre nem szívesen emlékezem.

Az élelmiszer érzelmi táplálékot jelképez számomra. Mértéktelenül eszem, hogy az érzelmi űrt betöltsem, vagy kompenzáljam a sikert, ami engem érzelmileg „elszigetel". Valószínűleg mind érzelmi, mind anyagi téren bizonytalanságban élek, és tudat alatt arra van szükségem, hogy elraktározzak dolgokat, nehogy bármiben hiányt szenvedjek. A hiányérzet eredetét valószínűleg a gyermekkoromban kell keresni. Főként az édesanyámmal lehet kapcsolatos, mivel ő jelképezi számomra a közvetlen kapcsolatot a táplálékkal és a túléléssel (szoptatás).
A kövérség gyakran érzelmi sokk vagy nagy veszteség következménye, a megélt hiányt, ürességet, igen nehezen viselem. Gyakran előfordul, hogy egy szeretett személy eltávozása, elvesztése miatt érzem bűnösnek magamat. Keresem életem célját, valami jót szeretnék véghez vinni. Nehezen találom, foglalom el helyemet a világban a szavaim vagy a cselekedeteim által, ezért a testemmel akarok teret nyerni magam számára.

A kinézetemmel, külsőmmel kapcsolatosan is alulértékelem magam. Egy kisebb „tökéletlenség", testi hiba, vagy pár felszedett kiló számomra hatalmas jelentőséggel bír, és már nem vagyok képes meglátni és értékelni magamat.

Mivel minden figyelmemet a hibákra összpontosítom, a testem erre csak még több hibával, előnytelenséggel és súlyfelesleggel fog reagálni, hogy ráébredjek arra, mennyire szigorú vagyok magammal szemben, és mennyire sokat ártok magamnak a negatív gondolatokkal. A diétával kombinált testmozgás nem lesz elegendő, rá kell ébrednem a túlsúlyom valódi okára.

Legyek akár gyermek, akár felnőtt, mindenképpen tudatosítanom kell magamban, hogy elutasítom saját magamat.

Az is lehet a benyomásom, hogy korlátozott vagyok az életem bizonyos aspektusaival szemben, vagy azzal kapcsolatosan, amit el akarok érni. Ez a korlátozottság érzése lesz a testem „kiterjesztésének", és túlsúlyának az oka.
Ha olyan ember vagyok, aki felhalmozza az érzelmeit vagy a dolgait (tárgyak), akkor a testem szintén erre fog törekedni, zsírok formájában.

Megtanulom kifejezni az érzelmeimet, elismerni az értékeimet és lehetőségeimet.
Most már tudom, hogy minden űrt, amelyet magamban érzek, betölthetek szeretettel, és magammal szembeni pozitív gondolatokkal. Saját magam és mások elfogadásával, a szeretettel, amivel körülveszem magam, megszabadulok a kíntól és az ilyesfajta védekezés  szükségességétől.

sok igaz sort olvastam ebben a fejezetben. sok túlsúlyhoz vezető okot már leküzdöttem, de még sok munka van előttem, hogy mostantól az idők végezetéig megértsem saját magam nagyszerűségét és KÜLÖNLEGESSÉGÉT és képes legyek őszintén érezni az utolsó bekezdésben leírtakat ...

őszinte szívvel tudom mindenkinek ajánlani ezt a könyvet! talán eszünkbe juttatja, hogy ne mindig azzal kezdjük minden betegség leküzdését, hogy jól bekapkodunk pár szem tabit ... ássunk néha kicsit mélyebbre is! főleg ha visszatérő, vagy szűnni nem akaró problémával, fájdalommal küzdünk ...

2016. 09. 05. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr412703225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.