Most akkor önző lettem?

Most akkor önző lettem?

2016. 09. 27.

 

ha már egyszer elváltál, vagy túl vagy néhány rossz kapcsolaton, nagyon óvatossá válsz. akarva-akaratlan is megpróbálod megvédeni magad egy újabb csalódástól, újabb fájdalmaktól, kiábrándulásoktól.
emiatt most akkor önző is lettem egyből?

 

a mai világban megegyező értékrenddel bíró párt találni rettenetesen nehéz, ha egyáltalán lehetséges. és emellett ugye stimmeljen a kémia, a jövőkép, a háziállatokhoz és gyerekekhez való hozzáállás és a szabadidős elfoglaltság is.
egy darabig az ember még kompromisszumkész, de vajon ez meddig egészséges?
mennyit adhatsz fel a saját értékrendedből, hogy még működőképes legyen a kapcsolatod, de ne tűnj el benne?
és ha kitartasz a saját értékrended mellett, akkor önző vagy? vagy ítélkező? vagy gonosz? vagy ostoba? vagy ... mi vagy akkor?

pexels-photo-24385-large

nincs más lehetőség, mint önzőnek lenni vagy boldogtalanul élni? nem akarok választani a kettő között. önmagamat is szeretném megtartani és a boldogságomat is! de inkább hagyom, hogy önző legyek és magányos, mint boldogtalan egy kapcsolatban.

éltem már olyan kapcsolatban, ami jónak és szépnek tűnt, de nem éreztem, hogy önmagam lehetnék. ez senkinek sem volt a hibája, csak egyszerűen így működött az a kapcsolat.
ha egy ilyen kapcsolatból aztán ki tudsz lépni, utána nagyon elkezded félteni saját magad. félsz, hogy mi van, ha megint te húzod a rövidebbet, hogy megint megalázkodsz és visszaveszel a saját igényedből ott, ahol nem volna szabad. kihasználnak, elveszik az energiádat és több felelősséget nyomnak rád, mint amennyit el akarsz vagy tudsz bírni.
de ezt nem szabad hagyni!

szeretném azt hinni, hogy az én világomban megálmodott EGYENRANGÚ ÉS EGYENSÚLYRA TÖREKVŐ kapcsolat létezik!
olyan kapcsolat, ahol nem terheljük túl az egyik felet!

sok elvált nővel volt szerencsém beszélgetni és amit nagyon sokuk felvetett az az, hogy "elfelejtettek nőnek lenni" a kapcsolatukban.
miért? mert minden teher rájuk hárult?

kedves férfiak!
vegyétek észre, hogy azok az idők, amiket otthon anyutól láttatok már nem léteznek.
a mi genercáiónk női nem csak anyák, takarítónők, szakácsok és szexelőtársak. mi már dolgozunk, vezetünk, többet vállalunk és sokkal magasabb elvárásokat támasztunk saját magunk és a párjaink felé is. mi nők, már férfiak is tudunk lenni, ha akarunk.
de mindkét félnek ki kell vennie egyenlő részét a feladatokból, különben megette a fene az egészet.

man-person-street-shoes-large

de nem. határozottan állíthatom, hogy emiatt nem érzem magam önzőnek! nem tudsz mást tenni az életedben, a párkapcsolatodban, mint, hogy önmagad légy. és ehhez ragaszkodnod kell! nem szabad azért mássá válnod, feladnod az elveidet, amiben hiszel, hogy "megfelelj", vagy, hogy ne legyen több konfliktus. ezek rossz motivációk! önmagad kell, hogy maradj és a másiknak is önmagát kell adnia. aztán vagy működtök együtt vagy nem.

mérlegelj hát!

mennyi kompromisszumot tudsz felvállalni úgy, hogy megtartsd önmagadat is!?
hol van az a határ, aminél több kompromisszumot már nem akarsz kötni?
mindkét fél egyenrangúan ad hozzá a kapcsolathoz?
mik számodra a legfontosabb kritériumok egy boldog kapcsolathoz?

mérlegelj és dönts ...

pexels-photo-139489-large.jpeg

2016. 09. 27. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr7012703255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.