Mások MÁSOK.

Mások MÁSOK.

2016. 10. 02.

 

annyit tanulok mostanában az életről. nem a munkás hétköznapokról, a csekkbefizetésről és, hogy mennyire fontos félrerakni mindig egy kis pénzt a nehezebb napokra, hanem az ÉLETRŐL magáról, a miértekről, a küldetésekről, a hivatásokról, érzésekről, életfeladatokról, szeretetről, elfogadásról, elengedésről, bélflóráról, csakrákról, biblioterápiáról, saját magamról ...

sok berögzült tulajdonságommal küzdök még mindig. a legmélyebben gyökerezőkkel egészen biztosan még sokáig kell foglalkoznom, mire megértem és feldolgozom őket. örülnék én is nagyon, ha soha nem lennének rossz napjaim, ha soha nem lenne rossz kedvem, de azzal már nem áltatom magam, hogy ez lehetséges. mindenkinek vannak rossz napja, ezért a tökéletességre nem lehet törekedni. és nem is kell.
tudod mire kell törekedni? AZ EGYENSÚLYRA! arra a fajta belső nyugalomra, amelyben eléred, hogy még ahhoz is képes vagy szeretettel viszonyolni, aki néhány hete még nagyon felbosszantott.

pexels-photo-170750-large

ha egyszer megérzed ezt a fajta egyensúlyt, megállás nélkül vágyni fogsz rá, mert igazi békét jelent. néha-néha már sikerült belekóstolnom ebbe az általam "zenbuddha" állapotnak nevezett érzésgombócba, de még könnyen kizökkenek belőle. ezeket mindig kudarcnak élem meg, pedig nem kellene. örülök, hogy néha-néha megérzem ezt a békét, mert így legalább előttem van a cél: megtalálni újra és újra az egyensúlyt.

dawn-nature-sunset-woman-large

az egyik legnehezebb viselkedési folyamatom, amivel nagyon nehezen küzdök meg:
nem merek kimondani dolgokat.
elsősorban érzéseket és félelmeket. azokat az érzéseimet, aggályaimat, félelmeimet, dühömet, haragomat nem merem kimondani, amelyektől gyengének, "hibásnak" tűnhetek mások szemében. nem engedem meg magamnak, hogy hibázzak, kiadjam a dühöm, ellenvéleményt nyilvánítsak. ezt tanulom most éppen. lehet, hogy számodra ez furán hangzik, de nekem ez nagyon nehéz!

sokáig azt hittem, hogy a legfontosabb az életben az, hogy mások elismerjenek, hogy másoknak megfeleljek, ezért minden létező negatív érzésemet próbáltam nem kimutatni! nehogy valaki már rosszat gondoljon rólam!
ez volt az egyik legerősebb belső motivációm: annyit dolgozni, hogy megfeleljek a főnöknek, úgy élni, hogy megfeleljek a szüleimnek, páromnak, kollégáknak, barátoknak; úgy élni, hogy még a sarki boltos se találjon rajtam vagy a viselkedésemen kifogásolnivalót.

nem is tudtam, hogy ez mekkora baromság :) megfelelni mindenáron mindenkinek. BAROMSÁG.

pexels-photo-69315-large

ahogy megtapasztalod az életet, úgy alakítod ki a saját világlátásodat.

“We do not see things as they are. We see things as we are.”
 Rabbi Shemuel ben Nachmani

a legijesztőbb ebben nekem az volt, hogy azt hittem, mások is úgy gondolkodnak, ahogy én. pedig mindenki úgy látja és éli meg a világot, amilyen a saját élete, a saját élettapasztalatai.

nagyon fontos megértened, hogy mások MÁSOK. senkiből sincs több. becsüld meg magad! tudd, hogy KÜLÖNLEGES vagy. 

na nem ilyen trónok harcásan mások :) (ha nem érted mire gondolok, állj neki trónok harcát nézni;))

máshogy gondolkodnak, mást tartanak fontosnak, más miatt idegesek, más teszi őket boldoggá.
lehet, hogy te úgy szeretsz valakit, ahogy csak tőled kitelik, de az neki sajnos nem a megfelelő és szükséges szeretet.
lehet, hogy szerinted a másik nagyon csinos lenne, ha végre szoknyát hordana, de ő nem akarja, úgyhogy ne erőszakoskodj.
ha valaki nem szeret sportolni, ne mondogasd neki, hogy jó lenne, ha többet edzene.
ha valaki nem hisz istenben, ne rángasd el templomba.
ha valaki furán öltözik, mondogasd mindig magadnak, hogy csak szerinted öltözik furcsán! ő más. máshogy gondolkodik, mint te. máshogy éli meg és át az életet! a saját belátása szerint nem öltözik furcsán.

sokkal többet ér, ha az ELFOGADÁS művészetét gyakorlod nap, mint nap.

Person Showing Its Feet Wearing White Sneakers

elfogadom, hogy szeplős vagyok. elfogadom, hogy a világ néha gonosz. elfogadom, hogy mások szerint fura vagyok. elfogadom, hogy puha vagyok. elfogadom a veszteséget. elfogadom az élet ajándékait. elfogadom a sorban állást. elfogadom a hátfájást.

elfogadom az életet és hálás vagyok minden egyes napért, amit önmagamként élhetek és őszinte szeretettel tiszteletben tartom, hogy mások MÁSOK!

és te?

2016. 10. 02. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr812703259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.