Isten hozott a depressziómban!

Isten hozott a depressziómban!

2016. 10. 11.

 

nagyon keskeny a határ az élet és a létezés között ... komor időhöz komor téma. így ősszel nagyon kikívánkozik belőlem.

 

black-and-white-person-woman-girl-large

a depresszió nem szomorúság. a depresszió egy egészen furcsán megfogható lelki állapot. én megmagyarázhatatlannak érzem.
saját magamnak már-már meg tudom magyarázni, de másoknak, akik ezt még nem érezték ... hát nem tudom, hogy lehetne velük megértetni.
a depreszió egy nehéz szituáció annak is, aki átéli, és annak is, aki végignézi.

nyilván nem vagyok pszichológus és nyilván van vagy négymillió  könyv, ami szakszerűbben és összeszedettebben meg tudja magyarázni, hogy ez pontosan micsoda, de egyik könyv sem én vagyok. így azt, ami bennem van, csak én tudom elmondani.

17 éves voltam először, amikor pszichológushoz mentem, mert már nagyon szomorú voltam. semmit nem tudtam akkor még az életről, a tudatalattimról, a Rorschach-tesztről, a lelkemről és a depressszióról. akkor csak azt tudtam, hogy mindig szomorú vagyok, de nem tudtam miért.

aztán elkerültem főiskolára és a gigantikus változás elfeledtette velem ezt az érzést.

2011-ben tért vissza, amikor 29 éves voltam.
jártam pszichológusnál, csak nem segített. jó volt beszélgetni, de nem múlt el a szürkeség a gondolataimból.
voltam egy pszichiáternél, aki nem szeretett beszélgetni, de tabik felírásában nagyon jó volt. de valahogy ez a kombináció sem hozta meg a várt eredményt.

Old wooden furniture

tudod, én valahogy úgy képzelem el a gondolataimat, lelkemet, tudatalattimat, az egész világomat, hogy a fejemben van kb. egymillió kis fiók. mindegyik színes, csillámporos, ragyogó, KÜLÖNLEGES. ezekbe a fiókokba pakolom bele az egész világomat, szépen leválogatva, mi hova tartozik.

a világom alapvetően iszonyatosan szép! szeretem az életemet! KÜLÖNLEGES.
szeretem a páromat, a családomat, a macskáimat, a blogomat, a kisautómat, a barátaimat, a kollégáimat, a főnökömet ... szeretem az életemben résztvevő összes  embert.
elégedett és hálás vagyok azért, ahogy most élhetek.

de van egy mocsok kis szürke fiók az alsó sorban, bal oldalon.

és néha, az a fiók - számomra is megmagyarázhatatlan módon - kinyílik.
még csak azt sem tudom megmondani, hogy én nyitom-e ki vagy valami más. de egyszercsak kinyílik, és elönt mindent szinte azonnal a szürke köd.
az összes színes kis fiókom szürke lesz. ott vannak még, működnek, de nem ragyognak. csak vannak. funkciónálnak. de nem élnek.
ez a szürke köd az én depresszióm.

clouds, cloudy, fog

egy érzés, ami egyszercsak jön és mindent visz. nem akarod, hogy jöjjön, de nem tudod megállítani. hirtelen minden MINDEN értelmetlenné, nehézzé és feleslegessé válik.
az én depresszióm azt kívánja meg, hogy minden inger, minden ember, minden gondolat és feladat távozzon el tőlem nagyon-nagyon távolra és egyszerűen csak hadd legyek egy csendes, ingermentes szobában egy plédbe bugyolálva és hadd feküdjek.
ijesztő, ugye? elhiszem. nekem is az.
és elhiszem, hogy ezt végignézni is félelmetes lehet.
nincs mese, mondjuk ki: ebben a szituációban, mindenki tehetetlen!

egy apró tippet azért szeretnék adni. az olyan mondatok, mint a "szedd már végre össze magad" és a "jó lenne, ha kicsit vidámabb lennél, így nem fogsz kelleni senkinek" vagy a "mindened megvan, mit kell így viselkedni" NEM segítenek!
depressziója, embere válogatja, hogy kinek mire, kire van ilyenkor szüksége.nekem a csend és a semmi segítenek. türelem kell. hidd el, ezt senki sem direkt csinálja.

a depresszió egy megmagyarázhatatlan okból kialakult szomorúság. hívjuk szomorúságnak.
de ha egy háziállatodat elveszíted, vagy szakítanak veled vagy bármilyen más trauma ér és azért nem hagyod el az ágyat egy hétig, az nem depresszió, hanem gyász.
a depresszió nem egyszerű szomorúság, amit egy plüssmaci orvosolni tud. kérlek ezt fogadd el és értsd meg, ha ilyen emberrel van dolgod.

amibe mindig valahogy tudok kapaszkodni az az "elmúlik"-fiókom. párszor már átestem ilyen depressziós időszakokon és tudom TUDOM, hogy elmúlnak. tart ameddig tart, aztán valamiért egyszercsak jobb lesz. megmagyarázhatatlanul.

sky-flying-animals-birds-large

legutóbb - hiába hittem szentül, hogy el fog múlni - nem múlt. szorongásokkal együt kapaszkodott belém - és talán én is belé.
most egy olyan pszichiáterhez járok, aki beszélgetni is szeret, hiszem és érzem, hogy fontosak neki a betegei és nekem már most, egy év után segített annyit, hogy bátran állíthatom, hogy egy nagyon erős életminőség-javulást és nem utolsó sorban ezt a blogot hozta a közös munkánk! előtte csak léteztem, most már érzem, hogy ÉLEK. IGAZÁN ÉLEK és IGAZÁN MEREK ÉLNI!
KÖSZÖNÖM A TÁMOGATÁST ÉS A SEGÍTSÉGET! nagyon sokat jelent!

flower-1307578_1280

ha nem múlik a depressziód, ha nem bírod megérteni mi történik veled, ha úgy érzed egyedül maradtál a világon a szürke köddel a fejedben, szívedben, kérlek kérj segítséget! ha úgy érzed a szeretteid nem értenek meg, akkor kerekedj fel, keress egy pszichiátert és kérj szakszerű segítséget. nem szégyen ez!

a depressziódról nem te tehetsz! ez nem a te hibád és senki nem fog érte bártani vagy haragudni rád!
tudd és érezd, hogy nem vagy egyedül és tudnak segíteni! van enyhülés a szomorúságodra és hidd el, a szürke köd egyszercsak eltűnik majd, visszamegy a fiókjába és egy jó időre békén fog hagyni.
de ne akarj ezzel egyedül küzdeni, hanem KÉRJ SEGÍTSÉGET, hogy úgy élhesd az életed, ahogy szeretnéd!
tapasztalatból beszélek ...

cable, call, communication

 

2016. 10. 11. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr5712703267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A visszahúzó erők ellen tenned kell! – Bális Katus vagyok. #hajraboldogsag 2017.06.07. 11:56:38

[…] A saját depressziómról már írtam nektek és még mindig találónak érzem az akkor megfogalmazottakat. […]