miért jó, ha hallgatsz a hangokra? Elizabeth Gilbert tudja a választ.

miért jó, ha hallgatsz a hangokra? Elizabeth Gilbert tudja a választ.

2016. 12. 12.

12573056_949827675099348_3998270574664643677_n

Elizabeth Gilbert.
Szükséges bemutatnom? Nem hinném.
Az Ízek, imák, szerelmek egy nagyszerű műve, ami világhírnevet és gigamegaszupersikert hozott neki, de én jobban örülök a Big Magic című könyvének. Nekem nagyon sokat adott ez a könyve.
Magyarázatot kaptam arra, hogyan születnek ötletek, hova megy az ihlet, ha elhagy minket és miért van az, hogy ha egy ötletet nem ápolsz eléggé, akkor téged elhagy és valaki más egyszercsak pontosan ugyanezzel az ötlettel áll elő.

Szeretem a Big Magic-et, mert minden szavával egyet értek.

Ennek a könyvnek a hatására kezdtem el Elizabethet követni (ilyenkor mindig valami elmebeteg sorozatgyilkos kukkolónak érzem magam, ha leírom, hogy valakit követek :)) Facebookon. Csak ajánlani tudom. Nagyszerű meglátásait ott is megosztja velünk egy-egy hosszabb bejegyzésben. Nem hibázik. REMEKÜL GONDOLKODIK! Érezni rajta, hogy ő kész van, egyben van, megérkezett, tudja mi az életfeladata, mit hogyan tud elérni és ha ez a két dolog megvan, akkor megvan mindened, amire igazából szükséged van. Rajongok érte, nincs mese!

Elizabeth Gilbert Facebook oldalán nemrég arról olvastam, hogy néha hangokat hall.
Nem csak ő. Más is. Más sikeres nő is. Mindannyian.
És akkor hagyjuk el leginkább saját magunkat, ha elfelejtünk hallgatni ezekre a bizonyos belső hangokra.
Tudom, hogy te is hallod ezeket a belső hangokat, ami belülről csendben szólongat, suttog és néha bizony már üvöltözik is - függően attól, mikor mennyire távolodtál el a céljaidtól., a neked szánt utadról.

Amiről Elizabeth ebben a Facebook bejegyzésében ír, azt már nem egyszer átéltem én magam is!
Emlékszem egyik barátnőmnek meséltem a válásom előtt másfél évvel (!), hogy olyan, mintha valami belül üvöltene, hogy ahogy most élek, az nekem nagyon nem jó. Sok idő kellett, míg megértettem, hogy ki üvöltözött nekem és miért.
Egy rettenetesen stresszes munkahelyemen sínylődtem és sanyargattam magam évekig. Akkor is valami belül üvölteni kezdett, hogy meneküljek, amilyen messzire csak tudok. Sokáig tartott, amíg hallgattam erre a valamire ... de eddig még sosem tévedett!!!

Az írás annyira fantasztikus volt angolul, hogy lefordíttattam, hogy magyarul is újra és újra és újra és újra elolvashassuk, hogy KEZDJÜNK EL TUDNI!

Köszönet a megbízható és professzionál fordítási munkáért ezúton is a Talent Language Services-nek!

Olvassátok szeretettel!

"Drága olvasóm!

KEZDD EL TUDNI!

Ezt a naplómba írtam bele pár hónappal ezelőtt. A szavakat pedig egy erős, belső hang diktálta nekem. Kifejtem bővebben.

Néha hangokat hallok.

Nyugi! Nem kell megijedni! Minden rendben van. Sőt, lefogadom, hogy te magad is hallasz néha hangokat. LEGALÁBBIS NAGYON REMÉLEM, HOGY ÍGY VAN!

Minden általam ismert erős nőt, hangok irányítanak.

Elmondok egy történetet:

Az egyik nagyszerű barátom régebben egyetemi körökben dolgozott. Egyszer elmesélte nekem, hogy egy kutatási projekthez, amely a nők munkahelyi sikereit vizsgálta, a karrierjük csúcsán lévő nőkkel készített interjúkat. Első ránézésre ezekben a nőkben nem volt semmi közös. Mind más kultúrából érkeztek, más volt az etnikai hovatartozásuk, és az élet más és más területén dolgoztak; az üzleti vagy a non–profit szektorban, a világi vagy a vallási életben. De ami minden nőben közös volt, az a magabiztosság és könnyedség, és az a tény, hogy a maguk területén mindannyian nagy sikereket értek el. Amikor a barátom rákérdezett, hogyan jutottak el idáig, kivétel nélkül mind elkezdték a kötelező köröket arról, hogy keményen kell dolgozni, fegyelmezettnek kell lenni, jó szakmai kapcsolatokat kell ápolni, pozitívnak maradni, más nőket segíteni az útjukon, mentort találni, meg a többi rizsa.

Teljesen logikusan hangzik, nem?

Aztán egyszer csak az összes interjú során MINDEN MEGKÉRDEZETT NŐ esetében elérkezett egy pillanat, amikor vagy elunták a kérdéseket, vagy egyszerűen csak rájuk jött a rosszalkodhatnék. És ekkor mindegyik hölgy (KIVÉTEL NÉLKÜL, MINDANNYIAN) egyszer csak megkérte a barátomat, hogy kapcsolja ki a diktafont.
Majd mindegyik nő a barátomhoz hajolt, egészen közel, és cinkosan a fülébe súgta:
– Akarod tudni, hogy mi történt VALÓJÁBAN?
És ekkor MINDEN NŐ, KIVÉTEL NÉLKÜL szépen elmesélte, hogy az élete egy bizonyos szakaszában – elkezdett hallani egy hangot. Egy titokzatos hangot. Egy túlvilági hangot. Egy erős és magabiztos hangot. Egy parancsoló hangot. Egy olyan hangot, amelyet észérvekkel nem lehet megmagyarázni. És minden megkérdezett nő elmesélte, hogy ez a hang pontosan megmondta neki, mi legyen a következő lépése. Ők pedig nem haboztak.

– Tudom, őrültségnek hangzik... – sokan gondolják így. De ez mind igaz.

Hallottak egy hangot és hallgattak is rá.

Egyiküknek sem volt könnyű, ezt is elmondták. A hangok gyakran nagyon-nagyon nehéz dolgokra utasították őket – olyasmikre, ami felforgatta az egész addigi életüket.

Előfordult, hogy a hang egyszer csak így szólt az egyikükhöz: – Itt az ideje Los Angeles-be költöznöd. – És teljesen mindegy volt neki, hogy ez a nő épp a napokban írt alá bérleti szerződést egy houstoni lakásra.

Vagy éppen azt találta mondani, hogy: –Ideje elkezdeni az orvosi egyetemet. – függetlenül attól, hogy a nőnek épp akkoriban született kisbabája.

De olyan is előfordult, hogy a hang egyszer csak ezt mondta: – Ideje szakítani a barátoddal. – akkor is, ha a nő szülei nagyon is bírták a srácot.

Vagy azt mondta a hang, hogy: – Le kell térned erről a vallásos ösvényről, ez nem te vagy és nem is jelent ez neked már semmit. – annak ellenére, hogy a hölgy fundamentalista családba született.

Vagy a hang azt mondta, hogy: – Ideje megtanulni kínaiul. – függetlenül attól, hogy a nő még soha nem járt Kínában.

De a hang egyszer csak megszólalt. És bármit is mondott ez a hang, a nők kivétel nélkül hatalmas áldozatokat hoztak azért, hogy kövessék. Akkor is, ha kényelmetlen volt. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha megfizethetetlenül drágának tűnt. Akkor is, ha fel kellett rúgni mindent és teljesen kilépni mindenféle biztonságból. Akkor is, ha a barátai vagy a családja nem értettek egyet vele. Akkor is, ha mindenki azt gondolta, megbolondult.

És pontosan ÍGY jutottak el idáig, így érték el a maguk sikereit a világban. Az egésznek semmi köze nem volt szakmai kapcsolatokhoz, vagy mentorokhoz... annyi az egész, hogy hallottak egy hangot és úgy döntöttek hallgatnak rá. KIVÉTEL NÉLKÜL, MINDANNYIAN.

Szóval. Én is hallok hangokat.

Tinédzserként is hallottam hangokat, amik azt mondták – Belőled író lesz – és az emberek azt mondták – De hogy fogsz EBBŐL megélni? – ám a hangok csak folytatták – Aha, persze... belőled író lesz. És amikor hosszú éveken keresztül csak visszautasítással találkoztam, és senkit sem érdekelt a munkám, a hangok AKKOR IS folytatták: – Ennyi, belőled biztosan író lesz. És ezek a hangok MÉG MINDIG azt mondják nekem, hogy nekem írnom kell. Ha nem hallom a hangokat, abbahagyom az írást.

Fiatalkoromban a hangok azt mondták, hogy költözzek New York City–be. Azt is mondták a hangok, hogy rendkívül fontos világot látnom, megtanulnom nőként egyedül utazni – bármibe is kerül és akármekkora kockázattal is jár ez. Hallottam hangokat, amik azt mondták, hogy ne állapodjak meg egy "biztos állás" reményében – ehelyett inkább vállalják fura munkákat, utazzak és folytassam az írást, és napról-napra mindent kockára téve fejlesszem a kreativitásomat és nyitott szemmel járva fedezzem fel a világot. (Srácok, el sem tudom mondani, hányszor tanácsolták a hangok, hogy soha ne a biztonságot, hanem a kreativitást válasszam. Ez nagyon kimerítő és néha ijesztő is. De úgy tűnik, hogy NAGYON KOMOLYAN GONDOLJÁK.)

A 20-as éveimben a hangok figyelmeztettek, hogy férjhez ne menjek, de nem hallgattam rájuk és megházasodtam (megjegyzés: néha NAGYON NEHÉZ egy fiatal nőnek ilyenkor nekifeszülni a kultúrának és a tradícióknak és állni a sarat), majd a hangok akkor zendítettek rá igazán KOMOLYAN, amikor 30 évesen, tisztes feleségként, a külvárosi fehér kerítéses házamban az elmém és testem egyre kisebb darabjaira esett már szét. Abban az évben, amikor a gyermekvállalás épp esedékessé vált. A hangok meg egyre csak azt üvöltötték, hogy – NA EZT AZTÁN NEM, KISANYÁM! És ekkor hagytam magam mögött mindent, hogy végiggondoljam, melyik ösvény is vezet a saját magam igazsága felé. (Szörnyen kellemetlen élmény volt, borzasztó és drága és félelmetes. És NAGYON NEHÉZ úgy dönteni, hogy az ember nem vállal gyermeket egy olyan kultúrában, amely előírja a nőknek, hogy gyerekük legyen, végül is számukra ez a kiteljesedés egyetlen módja. De hangok azt mondták, hogy – NEM ÚGY VAN AZ – így sarkon fordultam és otthagytam csapot-papot. Szaknyelven ezt hívják pályakorrekciónak. Sosem könnyű. De az ember soha nem térképezheti fel a saját életét tejesen, ha közben nem eszközöl durva pályakorrekciókat.)

A mai napig hallom a hangokat. Idén tavasszal is hallottam hangokat; azt mondták, hogy hagyjak megint mindent ott, és tegyek mindent kockára a szerelemért. (Nagyon nehéz. Nagyon ijesztő. De nagyon PONTOS.)

Hogy honnan szólnak a hangok? Halvány gőzöm sincs.
Valaki "intuíciónak" nevezi őket. Valaki " a csendes, belső hangnak". Valaki "a belső iránytűjének" hívja őket. Valaki "Istennek". Valaki "angyaloknak". Valaki úgy hívja "vezető szellem". Valaki "zsigeri ösztönnek" hívja őket. Valaki azt mondja, hogy a "halott ősei szólnak hozzá". Valaki "áramlatnak" nevezi... de bármi is ez, a hangok léteznek. És meg kell tanulnunk megbízni bennük, és mindent kockára téve követni őket.

Észrevetted, hogy direkt nem azt mondtam, hogy: – Képezned kell magad, hogy halld őket?

Nem hiszem, hogy ezt gyakorolni kell. Szerintem állandóan beszélnek hozzád. Szerintem csak azt kell megtanulnod, hogyan BÍZZ MEG BENNÜK. Ez a neheze.

Meg lehet tanulni, hogyan hagyatkozzunk a hangokra. Olyan, mint akármilyen mesterség, vagy készség, megéri erőt fektetni bele és elsajátítani.

Szóval... Ma arról akarok nektek mesélni, mit mondanak nekem a hangok mostanában.

Csak ezt a pár szót:

KEZDD EL TUDNI!

Mondok valamit az én hangjaimról. Néha könyörtelenek. Nem mindig kedvesek, vagy épp finomak. Persze, mondják néha, hogy: – Szegénykém!. – Szegény kis drágám... nagyon sajnáljuk, ahogy szenvedsz, kérlek, vigyázz magadra, feküdj le egy puha és biztos helyre és tegyél egy meleg törülközőt a kis fejedre. – ...de olyan is előfordul, hogy a hangok azt mondják, hogy – Ó, az Isten szerelmére, LÉGY ERŐS! Állj a sarkadra te lány, a rohadt életbe, és tedd, amit tenned kell most azonnal, ne szarakodj itt... nem azért küldtünk ide, hogy ilyen nyámnyilának mutasd magad!
(Érdekes megjegyzés: Van különbség EKÖZÖTT a hang és az én sötét, belső, öngyűlölő hangom között. A sötét, belső, öngyűlölő hang azt mondja: – Olyan vagy, mint egy gyerek, egy fabatkát sem érsz, semmirekellő vagy, csak görnyedj ott a földön a koszos törölközőidben és dögölj meg –, azonban a rejtélyes, mindent tudó hang azt mondja: – Mi jobban szeretünk annál, hogy hagyjuk, hogy ilyen erőtlennek mutasd magad... NA GYERÜNK! CSINÁLJUK MEG! ÁLLJ A SARKADRA, A ROHADT ÉLETBE! NEKÜNK ITT DOLGUNK VAN! A KEZÜNKBE KELL VENNÜNK A SORSUNKAT! ÁLLJ FEL A PADLÓRÓL!!!! GYERÜÜÜÜÜÜÜNK!!!! Hallod a különbséget? Akkor jó.)

Volt olyan időszak az életemben (idén is, többek között), hogy a hangoknak igazán keményen kellett velem beszélniük. Kihívások elé állítottak és nem hajlottak meg az érveim előtt. Az igazság felé fordították a fejemet, és kényszerítettek, hogy meg is lássam azt, még ha az igazság olyan fájdalmas is. Nem bántak velem kesztyűs kézzel. Nem hagytak más lehetőséget. És ez így volt jó. Nem mondák, hogy – Semmi baj, drágám. Ne aggódj! Minden rendben van. Nem számít – minden tőled telhetőt megtettél és te is csak emberből vagy. –, ehelyett ezt mondták: – Igazából, drágám, SEMMI SINCS RENDBEN. A helyzet nagyon is ROSSZ, te pedig NEM BÁNSZ ELÉG JÓL MAGADDAL, és itt az ideje a sarkadra állni és nagyobb kihívások után nézni, kreatívnak lenni és ideje mindent megváltoztatni. GYERÜNK!

De idén legtöbbször csak ezt a pár szót mondogatták: – KEZDD EL TUDNI.

Ha kétségek fognak el, és kicsinek érzem magam és össze vagyok zavarodva, hallom, ahogy magamban azt mondogatom, hogy: – Nem tudom, mit tegyek! – ekkor egy hang, valahonnan mélyen belülről teljes erejéből rám ordít, hogy: – Kezdd el tudni! (Egyik nap még a naplómba is beírtam, és ez volt az egyetlen bejegyzésem arra a napra. Szóval ezért szól ez az egész arról, hogy KEZDD EL TUDNI!)

Amikor félek, vagy szomorú vagyok, vagy épp kicsinek érzem magam, a hangok ezzel arra akarnak rámutatni, hogy ilyenkor egyre csak azt hajtogatom, hogy – Nem tudom, mit tegyek. – az igazság ugyanis az, hogy NAGYON IS JÓL tudom.

Igazából, a hangok is teljesen meg vannak győződve róla, hogy mindig tudom, mit kell tennem. Valahol legbelül pedig én is tudom, és mindig is tudtam, hogy mit kell tennem. Néha csak nincs kedvem megtenni, mert nehezemre esne, vagy túlságosan félek, vagy túl vadnak vagy túl kockázatosnak tűnik az egész. Vagy nem akarok megbántani senkit sem. Vagy nem akarom, hogy ítélkezzenek felettem. Vagy nem akarom elveszíteni, amit már eddig elértem. De mégis – nagyon is jól tudom. Titokban nagyon is jól tudom.

És a hangok egyre türelmetlenebbek velem, és ilyeneket mondanak, hogy: – Na idefigyelj te nőszemély, nem érünk ám rá örökké, hallod? Minden információd megvan. Ha te nem változtatsz, semmi sem fog megváltozni. Lépned kell itt és most. Ne csinálj úgy, mint aki nem tudja, mit kell tennie. KEZDD EL TUDNI!

Rengeteg nőben is érzem ezt, akikkel mostanában találkozom. Látszólag mind megrekedtek, frusztráltak és össze vannak zavarodva, bizonytalanok és félnek. Túl kényelmesen/kényelmetlenül nőttek fel azzal a kényszerképzettel, hogy "nem tudják" mit kell tenniük. Az előadásaim után jönnek oda hozzám, és bemutatkozás gyanánt elkezdik nekem elmesélni sérüléseik történetét.
Még azelőtt, hogy elmondanák mit is akarnak teremteni ezen a világon, vagy hogy kivé akarnak válni, elmondják nekem a legszörnyűbb dolgot, ami valaha megtörtént velük. Aztán egyre csak hallom, hogy ugyanaz a lemez pörög újra és újra és újra; évek óta mesélik mi történt velük, hogyan bántották meg őket, hogy mit is akarnak, de miért nem tudják elérni azt, miért nem tudnak a helyzetükön változtatni, miért lehetetlen a helyzet, milyen jó lenne, ha ez és ez történne, és miért nem lehet semmi másképp és hogy miért túl késő... aztán egyszer csak azt mondják: – Nem tudom, mit tegyek.

És esküszöm, hogy ilyenkor zsigeri mélységekből kezd el feltörni belőlem ez a félelmetes, erőteljes hang, és legszívesebben csak megragadnám ezeknek a nőknek a vállát, jól megráznám és minden erőmmel azt üvölteném nekik, hogy: – AKKOR KEZDD EL TUDNI!

(Persze kedvesen. Szeretlek mindnyájatokat! Komolyan, imádlak benneteket! Mosolygós arc! Ez az! Gyerünk, kislány!)

De most komolyan... A hang, ami fel akar törni belőlem, nem az elítélés, vagy a megvetés hangja. Nem az undor hangja. Ez csupán a Nőiesség Őrangyalának a hangja – azé az isteni erőé, amely nem bírja elviselni, ha egy nő, akinek hatalma VAN a sorsa felett úgy csinál, mintha nem lenne. Nem te, nem én, nem a nővéred, vagy a húgod, nem a lányod, nem az édesanyád. Ő már nem tudja tovább elviselni. Szóval a Nőiesség Őrangyala így szól (hangjában ádáz, de könyörtelen szánalommal, és vággyal, hogy mindenkit felszabadíthasson): – KEZDD EL TUDNI!

Igen, ez nehéz. Persze, hogy nehéz. Miért, mit hittél –, hogy könnyű lesz? Azt hitted, hogy a sorsodat majd odaadják neked ingyen, díszdobozba csomagolva?

Igen, meglehet, hogy mindent kockára kell tenned. Igen, meglehet, hogy fel kell rúgnod mindent. Igen, néhányaknak nagyon nem fog tetszeni. Igen, néhányan soha nem fogják megérteni, és soha nem tudnak majd megbocsájtani. Igen, meglehet, hogy maradandó sérüléseket szerzel majd, belerokkansz, vagy megszakad bele a szíved.

Igen, igen, igen, bla–bla–bla...

De számít ez?

KEZDD EL TUDNI!

Ne mondd többé, hogy: – Nem tudom, mit tegyek. Mert szentül hiszem – hogy valahol legbelül – erősen benned él saját életed igazsága, amit TE MÁR RÉGÓTA JÓL ISMERSZ.

Ha attól félsz, hogy elhamarkodottan hozol döntést, ne feledd, hogy a másik lehetőséged benne ragadni eddigi életed hazugságainak posványos mocsarában, amiben évek óta élsz. (És ezt most megint nagyon kedvesen mondom. Szeretlek téged. Mosolygós arc!)

Szóval kezdd el tudni. Kezdd el tudni, amit már úgyis jól tudsz. Kezdd el tudni, ami annyira rohadtul nyilvánvaló az életedben, hogy egy vadidegen is simán kiszúrná, hogy mi a probléma, ha öt percig beszélgethetne veled a helyzetedről. Kezdd el tudni, hogy többé már nem bújhatsz olyan kifogások mögé, hogy nincs erőd, vagy hogy csapdába estél. (Be is bizonyítom, ha kell: Meséld el, légy szíves, hogy mennyire nincs erőd, és leteszem eléd egy olyan nő történetét, aki PONTOSAN ugyanebben a cipőben járt és ki tudott lépni belőle. Tudom... Ez most durván hangzik. De igaz. Kezdd el tudni, hogy ez az igazság.)

Kezdd el tudni, hogy több van benned, mint gondolnád. Kezdd el tudni, hogy amit a korlátaidról, meg a tehetetlenségedről beszélsz be magadnak TÖBBÉ MÁR VONATKOZIK RÁD.
Kezdj el őszinte lenni magadhoz úgy, ahogy azt a tested már évek óta próbálja sulykolni neked. Figyeld a testi fájdalmaidat – AZOK NEM HAZUDNAK. A tested mindig tudja, mi az igazság. A tested pontosan tudja, mi okoz neked szenvedést és mi tart vissza. Volt egyszer egy pasim, akibe őrülten szerelmes voltam, de akárhányszor az ágyában kötöttem ki, a testem majd szétrobbant a fájdalomtól, mert a testem már ekkor tudta, hogy: – Ez a fickó nem hozzád való. – Nem akartam tudomásul venni, elvakított a szerelem, de a testem tudta. Kezdd el tudni, amit a tested már úgyis jól tud.

Kezdd el tudni, milyen nővé kell válnod – hogy a lányaidnak is nagyobb esélye legyen ilyen nővé válniuk.

Kezdd el tudni, hogy az univerzum nem azért küldött erre a rettenetes, változásokkal és veszélyekkel teli bolygóra, hogy egyre jobban megtanuld, hogyan kell félni... az univerzum sokkal inkább azért küldött erre a rettenetes, változásokkal és veszélyekkel teli bolygóra, hogy egyre jobban megtanulj BÁTORNAK lenni. (Ne várd meg, hogy biztonságos lesz a világ mielőtt elkezdesz élni. A világ sosem lesz elég biztonságos. Van egy gúnyneve is ennek a bolygónak a világegyetemben, tudtad? Úgy hívják, hogy A MINDENEK FELETTI EMBERI BÁTORSÁG LEGMAGASABB ISKOLÁJA. A bolygónkat nem úgy hívják, hogy A KÖNNYEDSÉG ÉS BIZTONSÁG KÉNYELMES ÉS PIHENTETŐ GYAKORLATI HELYE.)

Kezdd el tudni, milyen bátor vagy.
Kezdd el tudni, milyen rugalmas vagy.
Kezdd el tudni, milyen leleményes vagy.
Kezdd el tudni, hogy túlélők évezredekre visszanyúló generációinak vagy a leszármazottja, akik örökül hagyták neked az ő ravaszságukat.
Kezdd el tudni, hogy a Nőiesség Őrangyala túlságosan is szeret téged ahhoz, hogy így elhagyd és megalázd magad.
Kezdd el tudni, mennyire el tudsz engedni mindent, ha kell.
Kezdd el tudni, hogy itt senki sem áldozat.
(Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hányszor hallottam a hangoktól, hogy: – ITT SENKI SEM ÁLDOZAT. Néha utálom, amikor ezt mondják. De a Nőiesség Őrangyalának nagyon stabil álláspontja van ebben a kérdésben. Szerinte itt senki sem áldozat. Pont.)

Szóval srácok, KEZDJETEK EL TUDNI.

Próbáljátok ezt a pár szót magatokban mantrázni nyugodt, bölcs, ősi és sziklaszilárd hangon – legközelebb, ha pánikba estek. Csak mondjátok ki (KEZDD EL TUDNI) és vegyél egy mély levegőt. Aztán maradj csendben és figyeld, mi történik.

Megígérem, hogy a következő dolog, ami az eszetekbe jut, az igazság lesz. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de igaz lesz. És készen álltok rá. Komolyan mondom, készen álltok.

És ott kell elkezdenetek. Ez az, amit minden általam ismert erős nő tett.

Mert a hangok belül már rég tudnak mindent. De nem tudnak veled együtt dolgozni, amíg ki nem mondod te is, hogy KEZDD EL TUDNI.

Rendben?

Szeretlek. Mosolygós arc. Csináljuk meg!

ELŐRE!

LG"

2016. 12. 12. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr212703321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.