6 kérdés, amit fel kell tenned magadnak a munkáddal kapcsolatban

6 kérdés, amit fel kell tenned magadnak a munkáddal kapcsolatban

2017. 01. 17.

pexels-photo-52608.jpeg

2004 óta dolgozom. 35 éves leszek.

 

Másokkal ellentétben én nem a fősuli utáni első munkahelyemen vagyok még mindig. SŐT! Amellett, hogy már nem is abban a városban élek, ahol lediplomáztam, elhagytam a diplomám által meghatározott szakmámat is. Megjártam három nagyvárost munkavállalóként, voltam néhány évig másodállású vállakozó is, kb. 10 helyen dolgoztam és most a 15. lakcímemnél tartok éppen.

Voltam német tanár, irodavezető, projektasszisztens osztrák-magyar projektekben, sales manager egy reklámügynökségnél, pénzügyes, flottakezelő, ügyvezető asszisztens, projektmenedzser vidékfejlesztésben, szabadúszó tanár és fordító ... és még biztos volt néhány dolog, amit elfelejtettem felsorolni.
Nagyon emlékszem rá, hogy a kis barátaimnál néhány év után már semmi hírértéke nem volt már annak, hogy felmondtam.
- Képzeljétek?! Felmondtam! - Megiiiint?

Nem tudom, hogy ez így "normális"-e (persze kinek mit jelent a normális szó), de nekem ez a hosszú-hosszú kanyargós, ingoványos és félelmetes út meghozta a gyümölcsét.

A munkahelyváltásaimnak általában két alapvető oka volt:

a., nem kerestem eleget, b., eluntam a munkakört.

Valamelyik e kettő, számomra nagyon fontos motivációs tényezők közül hibádzott, ezért új állás után néztem. 2007 körül ha valahol nettó 20.000 Forinttal többet kerestem, váltottam. Mert kellett  a pénz. Mert kellett egy biztosabb egzisztencia megteremtésének lehetősége. Azóta ez azért nagyjából sikerült. NAGYJÁBÓL :)
Mellette németet tanítottam, fordításokban segítettem, önéletrajzokat lektoráltam. Mindig volt valami. Most is van és hiszem, hogy kell is, hogy legyen valami más is mindig az aktuális munkád mellett, ami nagyjából az ellentettje annak, amit napi 8-10 órában csinálsz. Nekem az irodai, németes, formanyomtatványos, szürke munka mellett itt van a blog, a photoshop, az írás, egy színes kavalkádos kapcsolatrendszer telis-tele szabad kreativitással.

Laptop, Iroda, Munka, Fű, Napos

Valahogy mindig úgy fogtam fel a munkaváltásokat, hogy a több pénz és a fejlődés irányába kell mennem. Nem féltem az állásinterjúktól, nem féltem az új feladatoktól. SŐT! Vágytam rájuk. Végtelenül szeretek új dolgokat megtanulni! Felvillanyoz, feltölt, erőt ad, energiával lát el.
És higgyétek el, teljesen mindegy, hogy mi az, amit tanulok!

De azonnal táncolni kezdenek a kapcsolódási pontok az agyamban, ha valami újat kapnak. Imádom.
Ez az én személyes hajtóerőm: saját magam fejlesztésének szeretete!

Sosem éltem meg kudarcként a munkahelyváltásaimat. Még a rettenetes munkahelyekből is sokat tanultam. Nagyon sokat. Továbbá szentül hiszem, hogy már nem olyan világot élünk, ahol ha tetszik, ha nem, 30 évet kell egy munkahelyen eltöltened.
Hiszem, hogy válthatsz, változtathatsz és javíthatsz a saját életkörülményeiden!
Hiszem, hogy ha nem becsülnek meg valahol, akkor ott nincs helyed! És ez párkapcsolatra, albérletre, munkahelyre egyaránt igaz!

Ritka volt az, hogy több évig ugyanabban a munkakörben dolgoztam volna. Eléggé gyorsan beletanulok a dolgokba, így pikk-pakk megtanultam, amit kellett, és utána már nem éreztem kihívást. Elkezdtem unatkozni.

Így van ez a mai napig. Nem bírom, ha nincs kihívás és azonnal szörnyethalok, ha monoton munkát kell végeznem. Nem is bírtam sokáig pénzügyesként! :)

A mai napig minden elismerésem a monotonitást bíró munkavállalóké!

Azt gondoltam majd, ha öregszem változni fog ez a fajta hozzáállásom és fontosabb lesz majd az "unalmas, megszokott, biztos", mint az új és kihívást jelentő dolgok.
Hát öregedni öregszem ugyan, de a hozzáállásom csak nem akar változni.

A sok tesztelés ellenére még mindig úgy érzem, hogy nem találtam meg az igazi álommunkámat. A tökéleteset. Bár arról sem vagyok meggyőződve, hogy ilyen van :)

Te hogy érzed? Ott vagy, ahol lenned kell? Ahová szívvel-lélekkel tartozol?

Iroda, Férfi, Nő, Üzletember, Emberek

Próbáltam megfogalmazni magamnak, hogy vajon mire lenne nekem ahhoz szükségem, hogy bátran és tiszta szívből kijelenthessem, hogy megtaláltam AZ ÁLMAIM MUNKÁJÁT (ha egyáltalán van ilyen :) ugye).

A mostani munkám németessége, változatossága és előrelépési lehetőségei már majdnem közelítenek a tökéletességhez. Majdnem. De ugye tudjuk, hogy ami majdnem az, az bizony nem az. De az is igaz, hogy végre inkább elégedett vagyok a munkahelyemmel, mint nem.

Ha te úgy érzed, hogy még nem találtad meg a helyed a munka világában, akkor megéri feltenni magadnak az alábbi kérdéseket:

  1. Érdekel-e a munkám?

  2. Ha bármit csinálhatnék, akkor is ezt csinálnám?

  3. Elégedett vagyok a fizetésemmel?

  4. Hasznosnak érzem magam? (ez fontosabb, mint hinnéd!)

  5. Vannak példaképeim a munkakörnyezetemben?

  6. Gyomorgörcs? Akad?

Ha a hatos kérdésre az a válaszod, hogy "Igen, akad." azonnal állj neki másik munkahelyet - vagy legalább másik munkakört - keresni!
Ne cselekedj elhamarkodottan, de legyen egy escape-plan a tarsolyodban.
Fontosak a menekülési útvonalak. Megnyugvást hoznak még a legrosszabb szituációban is!

De mielőtt menekülnél mindenképpen rá kell jönnöd, hogy mi okozza a gyomorgörcsöt, nehogy megint ugyanabba a helyzetbe kerülj! Egy személlyel van gondod? Vagy egy-egy feladattípussal? A légkörrel? A cég értékrendjével?

A lényeg, hogy NE MENEKÜLJ, hanem a számodra megfelelő megoldást keresd!

Ha például gyomorgörcsöd van mindig, amikor mások előtt prezentálnod kell két dolgot kell mérlegelned:

  • meg akarok-e tanulni prezentálni?
    Ha igen, akkor a legjobb helyen vagy és gyakorolhatsz, fejldőhetsz! Nem baj, ha félsz. Az természetes. Az új dolgoktól mindenki fél. De a tanulás és a gyakorlás szépen leépítik majd a félelmedet!
  • baromira soha nem akarok egész életemben prezentálni, mert én háttérharconak vagyok a legjobb: beszélj a főnököddel, keress másik munkakört vagy másik munkahelyet, ahol ez az igényed megfelelő kezelést kap!

Voltam én is olyan helyen, ahol sokat féltem. Szorongtam egy számomra rossz főnök miatt. Másfél év után fizikailag IS kicsinált!
Ne tedd ezt magaddal! Tényleg ne!
Nincs az a pénz vagy kényszerhelyzet, ami ezt megérné!

Megjegyzem egészen addig, amíg nem értettem meg, hogy miért félek annyira a kiabálós, férfi tekintélyszemélyektől, addig kaptam az élettől a hasonló beállítottságú főnököket. Aztán egyszer az egyikkel megküzdöttem a magam módján. Kiálltam magamért vele szemben. Majdnem belehaltam, annyira féltem, de kiálltam magamért remegő hanggal.
És tudjátok mit?! Működött!
Azóta másmilyen főnököket kapok az élettől. Érdekes, mi? :)

Nem vicc, hogy amíg nem küzdesz meg egy nehézségeddel addig újra és újra visszatér az életedbe. Figyelj erre!
Ha mindig ugyanazzal küzdesz, akkor még nem küzdötted meg igazán a dolgot! Ideje szemléletet váltani, máshogy hozzáállni és leszokni arról, hogy mindig a másikat hibáztasd!

Az életed nagy részét a munkahelyeden és a munkáddal töltöd! Nem mindegy, hogy ezt az időt, hogy és kikkel töltöd! Nézz körül, vizsgáld meg a lehetőségeidet és cselekedj!

2017. 01. 17. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr4612703353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.