Hogyan változtatja meg a borús  hétköznapokat a "MÁSHOGY-GONDOLKODÁS"

Hogyan változtatja meg a borús hétköznapokat a "MÁSHOGY-GONDOLKODÁS"

2017. 01. 24.

d.jpg

Aki Facebookon is ad néha egy esélyt a tevékenységemnek talán olvasta, hogy a múlt hetem egy kisebb rendű katasztrófával volt egyenértékű. Számomra.

Az, hogy "lehetne rosszabb is" engem személy szerint sosem vigasztalt. Attól, hogy lehetne rosszabb, attól még most nekem nem lesz jobb. És attól, hogy másoknak "nagyobb" problémái vannak, nekem még nem lesz egyszerűbb.
Hiszem, hogy mindenkinek az éppen aktuális problémája a számára legnagyobb gondja.

Egy kéretlen jó tanácsot ha megengedtek:
SOHA ne kicsinyeljétek le mások problémáját, mindenki mindig a számára legnagyobb gonddal küzd. Örüljetek neki, ha szerintetek az nem is igazi probléma és ha tudtok, inkább segítsetek a másiknak, de főleg: legyetek vele KEDVESek.

Hétfőn úgy gondolta a kisautóm, hogy spontán low riderré változik. Kedden vontatták el és minden egyes nap vártam, hogy mikor lesz kész, mennyibe fog kerülni, mit mondanak a hozzáértők.
Nagyon feszült és ideges lettem a tehetetlenségtől, az információk pontatlanságától és attól, hogy nem nálam volt a kontroll az események felett. Hát lehet, hogy kész lesz ma - mondták.
Nagyon feszült voltam. Az átlagosnál többet káromkodtam az egyszer biztos, ingerült voltam és a kialakult szituáció miatt nagyon ideges is.

Ezúton is köszönöm a páromnak és a közvetlen kollégáimnak, hogy kibírták velem a napokat :) Nagy teljesítmény :) Respekt!

Anyagi gondok, derékfájás, vesebeteg macska állapotromlása, kevés idő olvasásra és arra, amire igazán szeretném ... kiakadtam.

Illetve talán úgy fogalmazhatnék, - mert így közelebb van a valósághoz - hogy KIAKASZTOTTAM MAGAM.

Csak a rosszra koncentráltam.
Csak arra koncentráltam, ami nem működött, ami tönkrement, ami hiányos volt, ami elromlott, ami hibás volt, ami nehézséget okozott, amit nem tudtam irányítani ... és közben fortyogtam magamban.
Azt hiszem főleg a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és a kontrollvesztés miatt.

Régebben itt megrekedtem volna.
Mérgelődtem volna, haragudtam volna és utáltam volna az egész világot. Dünnyögtem volna addig, amíg a probléma megoldásra nem kerül.
Jártam már ezen az úton és pontosan tudtam, hogy hová vezet. Sehová. Vagy legalább is nem vezet oda, ahol lenni szeretnék, ahogy és amit érezni szeretnék. Ezért nem akartam megint erre az útra lépni, holott a megszokásaim, a berögzültségeim ezt akarták.

Rájöttem és megértettem, hogy ugyan az eseményeket irányítani nem tudom, de a saját hozzáállásomat még mindig ÉN KONTROLLÁLOM!

Így ezúttal tudatos döntést hoztam. TUDATOS. DÖNTÉST. HOZTAM. Eldöntöttem, hogy MÁSHOGY fogok hozzáállni egy pocsék hét szar szituációihoz!

Az autómat megszerelik és anyagilag is (mások segítségével) meg tudtam oldani a helyzetet. Igazából örülnöm kellene, mert nagyon sok ember felajánlotta a segítségét, hogy ad kölcsön, hoz-visz és örülök, hogy ismét kiderült, hogy kikre számíthatok az életben! KÖSZÖNÖM MÉGEGYSZER! HÁLÁS VAGYOK NEKTEK MIND! Jól esik, hogy vagytok és, hogy számíthatok rátok!
Amint így közelítettem meg a dolgot, mindjárt jobban éreztem magam egy kicsit.
Elmondtam magamnak azt is, hogy anyagi gondok nélkül nem múlik el az élet, szóval nincs semmi baj. Megoldódik. Ahogy az energia, úgy a pénz is áramlik. Hol több jön, hol több megy, de valahogy mindig van.
A derékfájásomra van megoldás, nem fogok belehalni. Elmúlik.
Masnicicámmal minden nap és minden buccolás meg zörgés óriási ajándék. A végtelen szeretet ő az életemben. Most még itt van. Most még zörög. Most kell őt szeretnem.
Most most van.
Időm pedig lesz majd olvasni, kikapcsolódni és feltöltődni úgy, ahogy arra nekem szükségem van. Akármennyire is fáradtnak érzem magam most, jobb lesz, elmúlik, a stressz szertefoszlik és megnyugszik a világ körülettem, s így én is újra nyugodt lehetek.

És tudjátok mi történt a gondjaimmal két nappal azután, hogy ELDÖNTÖTTEM, hogy máshogy állok hozzájuk?

Megoldódtak. (... vagy megoldottam őket? Hmmm.)

Az autómról lemondtam a hétre, úgy voltam vele, hogy nem lesz kész már pénteken se, hétfőn meg majd valahogy bejutok dolgozni. Amint elengedtem az autómhoz való görcsös ragaszkodást és a pontos válaszok iránti kényszeres akarást, máris a kezemben volt a slusszkulcs - péntek este megkaptam a megszerelt, újra működőképes kisautómat (HÁLA érte).
Masnicicám elkezdte magát jobban érezni, egész sokat zörgött és játszott a hétvégén.
És a nagy rohanások, ügyintézések, események közepette volt időm befejezni a Harry Potter negyedik kötetét, szóval még erre is sikerült időt szakítanom.

Sok könyvben olvastam már arról, hogy MINDEN HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE, de ritkán tapasztaltam ezt meg ennyire egyértelműen a saját bőrömön.
Örülök, hogy képes voltam arra, hogy észrevegyem a túlzó viselkedésemet és hálás vagyok, hogy képes voltam ezt megfékezni és ezen változtatni. Nekem ez óriási dolog, remek tapasztalat és büszkeséggel tölt el, hogy úrrá tudok lenni az idegbetegségemen és az eltúlzott reakcióimon.
Minél többször tudom ezt a viselkedést a gyakorlatba áthelyezni, annál tudatosabban fogom tudni egy kicsit gyógyítani a saját lelkem.

Sok sikert mindenkinek a nehéz szituációk leküzdésére! Ölellek Benneteket!

2017. 01. 24. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr4212703359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.