Az elveszett idő nyomában | Benedikt Fischer | TEDx

Az elveszett idő nyomában | Benedikt Fischer | TEDx

2017. 02. 01.

watch-fashion-accessories-clothes-157627.jpeg

Benedikt Fischer az elveszett időről tartott előadása a Lüneburgi egyetemen egészen izgalmas és gondolatébresztő volt számomra.

Ha jóban vagytok a német nyelvvel mindenképpen tekintsétek meg a Benedikt Fischer videóját Youtube-on.

Ha annyira nem barátotok a német, akkor engedjétek meg, hogy röviden összefoglaljam, milyen érdekes és hasznos dolgokról beszél Benedikt (vagy Herr Fischer) az előadásában.

Egy olyan társadalomban élünk, ahol a hatékonyság, a technológia, a gyorsaság a legfontosabb jelzőkké váltak. Pontosan emiatt egyre jobban a hatékonyságunkat akarjuk fejleszteni és az időnket egyre jobban ki akarjuk használni. Egy ilyen társadalomban  nagyon érdekes paradoxont figyelhetünk meg:
az emberek stresszesek, kiégettek és a nagy tervezés ellenére egyszerűen nincs elég idejük.

Amikor az emberek az időről kezdenek el beszélgetni és gondolkodni felszólítómódot használnak: Légy hatékony! Használd ki az idődet!

Még a saját szabadidőnkben, amikor pihenhetünk, saját magunkkal foglalkozhatunk, még akkor is a hatékonyságra törekvően gondolkodunk. Megalkottunk olyan fogalmakat, amelyek a szabadidőnket kategorizálják be: "quality time", "me-time", "down-time".  Mindenhol hatással van ránk a szociális nyomás: legyünk fittek, legyünk mindig elérhetőek, legyünk mindig online, hassunk mindig intelligensnek!

Az unatkozás boldogságát egyszerűen elvetettük a hétköznapjainkból! Miért? Mert unatkozni unalmas és egyáltalán nem hatékony.

Kutatása során Benedikt megértette, hogy nem csak nyelvi és hagyományokra alapuló kultúrális különbségekben élünk, hanem az időkultúránk (Zeitkultur) is más.

Silicon Valleyben és Burmában végzett kutatásokat, készített interjúkat, hogy megértse, hogy élik meg az időt két teljesen eltérő kultúrájú világban élő emberek.

Silicon Valley a hatékonyságra alapoz mindent, 24-órás társadalom, ahol az emberek élete percről-percre be van tervezve, hétköznapjaikat teljesen áthatja a technológia.
Burma ezzel ellentétben egy mezőgazdasági terület, erős családi hagyomásokkal és buddhista vallással. Itt a Nap természetes szakaszai adják meg egy-egy nap keretét.

Hat embert mutat be az előadása során, akikkel találkozott és beszélgetett utazásai során.

Alex adatelemző a Google-nél. Reggel felkel az iPhone-ja csengésére, napsütésre és még az ágyában elkezdi megválaszolni az e-mailjeit. A munkája a hálószobájáig elér. Amikor a Google-busszal dolgozni megy, már wifin van és ha dugóba is kerül, akkor is tud dolgozni, hatékony tud lenni. Minden estéjére be van tervezve valami privát elfoglaltság és a karrierépítésére szánt idő elkerülhetetlen nagy hangsúlyt kap a Silicon Valleyben.

Koni rizstermesztő Burmában. Őt a felkelő nap ébreszti reggelente, megeteti éhes teheneit, aztán kimegy a földre dolgozni. A távolban meglát egy traktort, de neki eszébe se jut, hogy ha lenne egy traktora, mennyivel hatékonyabb és gyorsabb lenne a munkában. Náluk nincs makróhitel a kisvállalkozás fejlesztésére. Koni azt mondja, hogy ő mindig is rizstermelő volt, és mindig az is marad.

A Silicon Valleyben élők az idejüket rengeteg kategóriába tudják besorolni ("me-time", "work-time", "transit-time"), míg Burmában ezt a kérdést nem értik. Náluk csak nappal van és éjszaka.

Steve termékmenedzser. A mai ebédje egy üzleti ebéd. Percre pontosan be van tervezve, függetlenül attól, hogy jut-e elég ideje arra, hogy befejezze azt. A különböző fejlettségi szinten lévő projektek közötti multitasking számára teljesen hétköznapi dolog. Ebéd után gyors még telefonál a barátnőjével. Össze-vissza ugrál a privát élete és a munkája között. Az okosórájával nyomon követi a mozgását, étkezését, alvási szokásait. Ezeket kiértékeli és így még hatékonyabbá tudja tenni az időkihasználását, de ami sokkal fontosabb: így tudja ellenőrizni, hogy mire használta az idejét illetve, hogy hogyan használta azt ki.

Ashin Vilasa ezzel szemben egy szerzetes. Ma délben 20 percig bámult ki az ablakon. Ahogy figyelte őt Benedikt, ő maga is nagyon idegessé vált. Vajon mit csinál ott? Később Benedikt megkérdezte, hogy meditált-e, ami számára az egyetlen értelmezhető magyarázat volt.

Ashin azonban azt válaszolta, hogy ő egyszerűen csak kibámult az ablakon.

Simon start-up-CEO és ma este konditeremben van. Heti 5 estéjének szabadideje be van tervezve, ahogy sokan másoknak is a nyugati, ipari társadalmakban. Végülis a szabadidőnk is egy befektetés és pontosan tudnunk kell, hogy milyen nyereségünk származhat belőle.

Choso bolttulajdonos Burmában. A családjának van egy tévéje, imádják a szappanoperákat. Choso azt mondja, hogy sokat unatkozik. Az ő kultúrája nem ismeri a tervezett szabadidőeltöltés fogalmát. Choso nagyon fáradt ma, épp most zárja be a boltot és amikor Benedikt megkérdezi, hogy mik a bolt nyitvatartási ideje, Choso nem érti a kérdést. Furán Benediktre nézve annyit mond, hogy reggel kinyit, este meg bezár.
Nincs órája.

Akárhonnan is származzunk, egy időkultúránk hatása alatt vagyunk és észre sem vesszük, hogy ez mennyire meghatározza az időnkhöz való viszonyulásunkat.
Kutatók és professzorok véleménye, hogy nincs kiút a saját időkultúrádból! Ha nem válaszolsz e-mailekre és telefonhívásokra, akkor elveszítheted az állásodat, ha nem publikálsz elveszítheted a hírnevedet, extrém esetben a társadalmad kitaszítottjává válhatsz.
Wellneshétvégét, jógakurzusok, elvonulások ... igazából csak a rendszeren belüli kikapcsolódások, kis wellnesillúziók, hogy végeredményben még hatékonyabbak legyünk, még jobban szerepeljünk és még lazábban rohanjunk A-ból B-be.

Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy a saját időkultúránkkal tisztában legyünk. A legfontosabb, hogy KÉRDEZZÜNK! Mik az én időkultúrám határai, korlátai, funkciói. Egyetértek én ezzel? Jut idő a saját ötleteimre?

MI AZ ÉN INDIVIDUÁLIS IDŐKÚLTÚRÁM? Ezen kérdések feltevése nagyon nehéz és sok bátorságot igényelnek!

A mi  kultúránk, a mi társadalmunk a tervezett szabadidőeltöltést favorizálni, melynek egyetlen célja önmagunk optimalizálása, önmagunk jobbá tétele, önmagunk fejlesztése.
Egyszerűen csak lenni, gondolkodni, megfigyelni, lazulni mindenféle ok és magyarázat nélkül szinte azonnal elutasításra kerülnek. Ez is pontosan igazolja, hogy a mi időkultúránkban mindig tudni akarjuk, hogy mi az értelme annak, amit teszünk. Ha képesek lennénk néhány lépést hátra lépni a saját időkultúránkból, akkor talán képesek lennénk úgy eltölteni az időnket, hogy azonnal tudni akarjuk annak értelmét.

Benedikt szerint tényleg nagy bátorságot igényel, hogy NE AKARJUK MINDIG TUDNI, hogy az eltöltött időnk mit hoz magával. Ez az, ami valóban teret adhat az IGAZÁN váratlan és értékes eseményeknek, helyzeteknek, ismerettségeknek!

...

Ez a videó az én szememet egy kicsit felnyitotta a saját időmenedzsmentemet illetően. Tényleg minden egyes percemet betervezem, hogy a lehető legtöbbet kihozzam a rendelkezésre álló időmből. Ezt valahol jónak gondolom, ugyanakkor eléggé ijesztőnek is.

Ennek ellenére, vagy pontosan ezért, végtelen csodálatot érzek a szerzetes iránt, aki 20 percig csak nézett kifelé az ablakon ... Vajon ki érzi magát boldogabbnak?

2017. 02. 01. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr3812703373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.