Irány Bologna! Bakkerom.

Irány Bologna! Bakkerom.

2017. 04. 06.

pexels-ddddddddddddddddd.jpg

Egy korábbi bejegyzésemben épp arról elmélkedtem, hogy milyen nagyon nagy szükségét érzem annak, hogy kikapcsoljak, elvonuljak, egyedül legyek, meditáljak, legyek, pihenjek, padokon üljek, fotózzak, nagyokat lélegezzek, természetet lássak, embereket nézegessek, új benyomásokat keressek ...

 

... aztán elromlott az autóm.
És még akadt pár kellemetlen extra kiadásom és valahogy nagyon affelé haladt az életem, hogy ezt az elvonulós dolgot el kell engednem - ha nem is örökre, de halasztanom kell. Nem szeretek semmit sem elhalogatni.

Egyrészt, amíg megoldatlan dolog, feladat van az életemben, amíg nem pipálhatom ki, addig a kis fejemben foglalja a helyet.
Másrészt azt tapasztaltam, hogy amit az ember halogat, azt nem akarja igazán és nem is valósítja meg.

Szóval átgondoltam a jelenlegi helyzetemet és azt mondtam:
lesz elvonulás, de csak nyáron. Augusztusra datáltam és terveztem be magamnak.

Aztán egyszercsak jött egy SMS:

"Az elvonuláshoz: április 26-30, repjegy Budapest - Bologna 24.000. Gyere."

Érdekes ez az élet. Nagyon.

Nem most tapasztalom először, hogy az élet bizony alakítja a saját maga útját és megpróbál minket a számunkra kijelölt útra terelni.

Először ösztönösen a bennem élő beszarikatus elutasította a lehetőséget.
Félelem, pénzhiány, gyávaság, bizonytalanság, kishitűség, rossz forgatókönyv-gyártás pillanatok alatt ...

Aztán a tudatostanultkatus aludt egyet erre az egészre, beszélt az életében tanácsadó szereppel bíró emberekkel, ivott három pohár vöröbort és arra az elhatározásra jutott, hogy

MINDIG arra kell mozdulni, ahonnan az izgatottság és a rettegés egyszerre érkezik.

Soha nem utaztam még így egyedül. Félek egy kicsit, hogy mi lesz. És ezzel párhuzamosan alig várom, hogy menjek, utazzak, világotlássak.

Izgulok és rettegek egyszerre. Na és pontosan innen tudom, hogy ez a jó út és a helyes döntés!

Persze tudom én nagyon jól, hogy van akinek egy ilyen út már semmi extrát nem jelent, de ugye mindenkit a maga mércéjével ...

Hamvas Bélánál olvastam a minap, hogy

az élet akkor kezdődik, amikor nem tudod mi fog történni.

Csodálatos gondolat. Ezért is kell menni, merni és kérni ... kérni Istentől, Buddhától, az Univerzumtól, a Lélektől, a Szellemtől, szomszédtól, a baráttól, a családtól ... kérni kell és megadatik. És ezt már egyáltalán nem tartom hülyeségnek.
SŐT!

Határozottan állíthatom, mert egészen biztosan tudom (TUDOM):

amint eldöntötted, hogy mit szeretnél, abban a pillanatban el is kezded megkapni azt!

Amíg bizonytalankodsz, kétségek között vagy, addig nem fog történni semmi (SEMMI).

De amint ki tudod, mered, akarod hangosan mondani, hogy MIT SZERETNÉL, abban a pillanatban más energiák hagynak el téged és más energiákat vonzol be.
A célod felé fogsz mozdulni!
A célod felé fog mozdítani az élet!

És egy személyes kéretlen jótanács:

MERJ NAGYOT GONDOLNI!
Még a végén bejön ... és mondjuk eljutsz Bolognába. Vagy ilyesmi. :) 

Szóval még áprilisban irány Bologna.
Bakkerom.
:)

17820309_10154406741465924_1964316156_o.jpg

2017. 04. 06. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr3412703433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.