ÍRD KI MAGADBÓL! - Kimondatlan játszmák ...

ÍRD KI MAGADBÓL! - Kimondatlan játszmák ...

2017. 04. 13.

pexels-photo-29608.jpg

… azaz hagylak repülni, de szép lassan levagdosom a szárnyaidat.

Egy párkapcsolat előtt észre sem veszed, mekkora a szabadságod.

A mosogatóban hagyott kávésbögre, mert reggel siettél és amúgy is megvár.
A néhány ruhadarab az ágyon, mert megint nem volt egy rongyod, amit felvegyél.
Úgy volt, hogy kitakarítod a lakást, de aztán rájössz, hogy a könyv nem fogja kiolvasni önmagát.
Tanulsz, mert van rá időd és mert tanulni mindig jó.
Barátnőkkel átcsacsogott esték, több napos csajos hétvégék a szingli barátnőkkel, amikor piros cipőben a bőröndöt húzva valamelyik európai városban arról álmodoztok, hogy majd ha jön a nagy Ő, akkor is ugyanígy lesznek ilyen utazások, csak sokkal jobb lesz, mert valaki várni fog haza...

Aztán megérkezik a nagy Ő (vagy legalábbis valaki, akit abban a pillanatban annak gondolsz) és megváltozik minden.

Repülsz, de már nem a szabadság, hanem a szerelem szárnyán.
A szerelemért bármire képes vagy. Meg akarsz felelni. Minden áron. Nincs csajos hétvége, mert mit szólnak, hogy nem a pároddal mész wellness-hétvégére (még akkor is, ha Ő nem szereti a wellnesst).
Élére állítasz mindent a lakásban még akkor is, ha majd megőrülsz, hogy tovább olvasd a könyvet, amit már két hete megvettél, szorgalmasan vasalod az ingeket, mert ez mégiscsak a nő dolga.

Nem érzed áldozatnak, mert szerelmes vagy és mert meg akarsz felelni.

Meg is felelsz, hisz azt a nőt látja, akire vágyott. Felszabadult, vidám, aki mindent megtesz érte. Csak közben nem veszed észre, hogy szépen lassan feladsz mindent, ami addig energiákkal töltött fel és ami kellett ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben.
Ő úgy gondolja, boldog vagy és egy ideig Te is elhiszed ezt. Fokozatosan eloszlik a rózsaszín köd és maradnak a szürke hétköznapok.
Már nem repkedsz lelkesen a porszívóval és a vasalóval, a füledben pedig az ismert dalszöveg cseng „És nem tudtam überelni anyádat s Te nem mosod magad után a kádat”. Sóvárogva nézed a kiolvasatlan könyveket a polcon és reménykedve várod a kávézást a legjobb barátnővel, amit már több héttel ezelőtt lebeszéltetek.

Boldognak kellene lenned, hisz minden tökéletes, vagy legalábbis annak látszik.

Szereted Őt?
Természetesen.
Még mindig meg akarsz felelni?
Igen.
Boldog is vagy?
Itt már elbizonytalanodsz…

Keresed magasban azt a lányt, aki mosolyogva húzta azt a bőröndöt, elment a konditerembe, ha úgy tartotta kedve vagy olvasta hajnalig a könyvet, amiből már csak 60 oldal volt hátra.

Ő nem mondja semmire, hogy ne csináld, de mindig van egy elejtett mondat, egy rosszalló pillantás, benned meg a lelkiismeretfurdalás.

Ezek azok a bizonyos kimondatlan játszmák.

Azt mondja, hagy repülni, de Te úgy érzed, szép lassan levagdossa a szárnyaidat.
Ő pedig nem érti, miért nem vagy (már) boldog.

Nemrég olvastam Szabó Évától egy mondatot:

„Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha zuhan, fél szárnyát kölcsön adja.”

Akkor ez, amiben most vagy, nem szerelem?
Esetleg csak rosszul fogod fel az egészet és csak bebeszélsz magadnak valótlanságokat? Nem vagy elég önfeláldozó, sőt talán önző is kicsit?
Lesz erőd harcolni azokért az álmokért, amik még régen a piros cipős időszakban megszülettek?
Mi lesz, ha... ?

Rengeteg kérdés, ami ott kavarog a fejedben miközben keresed az utad, és talán a régi önmagadat is kicsit.

Te merre repülsz tovább?

 

2017. 04. 13. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr1112703431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.