Meguntam félni.

Meguntam félni.

2017. 05. 15.

child-1051288_1280.jpg

Azt mondják, ha az ember fog egy tollat és leírja a gondolatait, vágyait, céljait, elképzeléseit (akármit), sokkal nagyobb hatással van rá, mint ha monitoron látná, vagy csak úgy mondogatná magának.
A saját kézírásod nagy hatással van Rád, így mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy írjon és írjon és írjon és írjon és írjon és írjon ...

Olaszországi elvonulásom során az egyik legkedvesebb élményem, ami szerintem örökké beívódott a "meghatározó emlékek" fiókba a kis fejemben, amikor az autópályán hegyek között, alagutakon át azt üvöltöttük a kocsiban, hogy

MEGUNTAAAM FÉLNIIIIIII, kockacukor ...
MEGUNTAAAM FÉLNIIIIIII, kockacukor ...
MEGUNTAAAM FÉLNIIIIIII, kockacukor ...

Próbáltuk aztán kielemezni is, hogy miről is szól ez a dal. Nem tudtuk. De nem is zavart különösebben.
Egyet tudtunk: kurvajó azt énekelni ÜVÖLTVE, hogy MEGUNTAAAAAM FÉÉÉÉÉLNIII ...

(a sors kedves eseménye, hogy május végén Győrben lép fel a Kiscsillag :) ;) hoppá még, hogy véletlenek ... )

Napokkal később is ott zakatolt a fülemben ez a két szó: meguntam félni.

Annyira mélyen beivódott a zsigereimbe a gondtalan szabadság érzése, hogy egyik reggel ébredés után LE KELLETT ÍRNOM a szöveget a fejemből:

Képkivágás

Instagram oldalamon ott díszeleg ez a fotó és szeretem néha megnézni.

Bevallom, azon kívül, hogy meg akartam örökíteni ezt az "érzést" nem gondoltam igazán át és végig, hogy mit is jelent mélyebben ez a felismerés.
Ezért is hasznos, ha egy bloggernek vannak olvasói, mert ők nem hagyják veszni az ilyen jellegű mély értekezéseket :) és miértek feltárását.

Mit jelent, hogy "meguntam félni"?

Jött a kérdés a The Happiness Blog írójától Instagramon:

Képkivágás.JPG

Mitől untál meg félni?!

Két napig kérdezgettem ezt magamtól.
Nehezen tudtam megfogalmazni magamnak is, nemhogy egy olyan formában, amiből értékes bejegyzést lehet összeállítani.

Ahogy így emésztgettem magamban ezt a kérdést, egyre tisztábban villantak be képek. Képek magamról.

Képek egy olyan Katusról, aki egyszerűen és félelem nélkül élt, akinek nem számított a pénz, csak az emberek. Képek egy olyan Katusról, aki ha valahol nem szeretett lenni, nem maradt ott. Képek egy olyan Katusról, akit nem bizonytalanított el egy-egy ember véleménye vagy a bukás lehetősége. Képek egy olyan Katusról, aki hitt magában. Rendíthetetlenül.

Régen elfelejtettem már, hogy én így is léteztem - 15 évvel ezelőtt. Rémisztő volt megkérdezni magamtól, hogy hová tűnt el ez a Katus és főleg, hogy mikor?

Elfojtottam ennek a nőnek az emlékét magamban.
Elfojtottam, mert nem is akartam emlékeztetni magam arra, hogy mennyi mindenre voltam képes.

Hogy miért?
Mert kudarcot vallottam.

Mert hagytam elveszni ezt a nőt. Hagytam, hogy az élet, a kötelezettségek, mások elvárásai nyerjenek az én kis belső hangommal szemben.

Él bennem valahol egy Katus, aki nem akarja a szürke hétköznapokat nyerni hagyni. Él bennem valahol egy Katus, aki tudja, hogy az élet ennél jóval többról szól. JÓVAL TÖBBRŐL!

Szóval mitől is untam meg félni?

https://media.giphy.com/media/3o7abrH8o4HMgEAV9e/giphy.gif

/giphy.com/

Meguntam félni a félelemtől.
Meguntam félni a biztonság elvesztésétől.
Meguntam félni mások elvárásaitól és véleményétől.
Meguntam félni emberek elveszítésétől.
Meguntam félni az új dolgoktól.
Meguntam félni a változástól.
Meguntam félni önmagamtól.
Meguntam félni nemet mondani.
Meguntam félni igent mondani.
Meguntam félni elmondani a véleményem.
Meguntam félni az élettől.

Meguntam félni önmagamnak lenni és a szívemre hallgatni!

2017. 05. 15. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr1212703447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.