A visszahúzó erők ellen tenned kell!

A visszahúzó erők ellen tenned kell!

2017. 06. 07.

pexels-photo-426893.jpeg

Olvasom épp Jenny Lawson Őrülten boldog című könyvét.
Jenny a The Bloggess blogot írja, több könyve is jelent már meg és több pszichózissal rendelkezik, mint én. :)  Vagy igazából, mint bárki, akit ismerek.

Képtalálat a következőre: „jenny lawson őrülten boldog”

Ebből az állapotból egy őrülten boldog kiutat talált, ami szerint él és ír.
Élmény lesz majd beleásnom magam Jenny munkásságába, de ez a folyamat egyelőre még csak az elején tart, de valamiért érzem, hogy kedvelni fogom őt és amit képvisel. ;)

Jenny, I like you! ;)

Az Őrülten boldog című könyvében Jenny felvetett egy számomra nagyon érdekes dolgot:

az emberek nem ünneplik, ha egy depressziós ember kikeveredik a mélységéből, de ha egy "kézzel foghatóbb" betegségből lábalunk ki, akkor jönnek a lufik.

Milyen igaz ez.

Kevert szorongásos depresszióval rendelkező emberként engedjétek meg, hogy csatlakozzak Jennyhez.

ÓRIÁSI DOLOG, ha valaki képes teljes életet élni szorongásokkal és depresszióval.

Unbreakable Kimmy Schmidtwww.giphy.com

Mindkét állapotról állíthatom a saját tapasztalaim szerint, hogy nem olyan állapotok, amit egy 7-napos antibiotikum kúrával elmúlnak. Mert nem múlnak el.
Ezek az állapotok egyszerűen az életem részei és hullámokban törnek rám.

A szorongás kiváltó okáit könnyebben tudom definiálni saját magam számára, de a depresszió az egy nagy játékos. Alattomosan kúszik fel s alá a fejedben és egyszercsak lecsap. Ahogy Jenny is írja, telebeszéli a fejedet mindennel és jól átver.

Elhiteti veled, hogy szart sem érsz. Elhiteti veled, hogy értéktelen vagy. Elhiteti veled, hogy nincs értelme. Semminek.

Mocsok egy dolog.

Sajnos én sem feltétlenül tudom ezt megbeszélni másokkal. Ennek rém egyszerű oka van: nem értik. Mert nem is érthetik.

Több évtizedes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy aki ezt nem élte át, nem érezte, az nem is képes megérteni. Erről senki sem tehet, de tény, hogy ezért is nehéz egy depressziós emberrel együtt élni.
De maradjunk azért annyiban, hogy ez az egész a depressziósnak sem egy leányálom.

A saját depressziómról már írtam nektek és még mindig találónak érzem az akkor megfogalmazottakat.

Fontos megérteni néhány nagyon fontos dolgot:

  1. a depresszió NEM szomorúság. Sokkal több annál.
    A depresszióban lakik egy jó nagy adag teljes üresség, tehetetlenség, harag és düh is a szomorúság mellett.
  2. a depresszió nem vicc és nem ér félvállról venni. Segítség kell a legyőzésére, hogy ne ő nyerjen és ne ő irányítson. Pszichológus, de még jobb a pszichiáter.
    Fontos: ha olyan dokihoz kérsz időpontot, aki ne adj isten nem szimpatikus neked és nem mersz neki őszintén beszélni, akkor ő NEM a te embered, ne járj hozzá, keress tovább.
  3. nem szégyen gyógyszert szedni. Nyilván nem csodabogyókról beszélek, hanem antidepresszánsról, amit ne tévesszünk össze a szorongásgátlókkal.

    A szorongásgátlók azonnal hatnak: szorongsz, bekapsz egy bogyót és jobban vagy. Ezeknél a szereknél a rászokás veszélye is fennállhat, ezért nem szabad orvosi felügyelet nélkül ezeket alkalmazni. Kell hozzá a konzultáció, folyamatos kontroll és egyeztetés a szakorvossal.

    Az antidepresszáns lassan kezd el hatni. Hetek kellenek, amíg hozzászokik a szervezet. Ez az általában két hét NEM KELLEMES. Hálisten pont felerősíti azt, ami ellen szeded. Jó móka, de ha tudod, hogy a rosszabbodó tüneteid csak a gyógyszer ideiglenes mellékhatásai, akkor nem lesz baj. Hosszútávon kell szedni, mert csak úgy fejtik ki a hatásúkat.

Sokszor gondoltam már, hogy oké bakker, akkor én most ezen az egész depresszió szaron túl vagyok és kész, elmúlt. Vége van.
Aztán jön az élet, jól pofán vág és összezuhanok. Néha egy délelőttre, néha csak fél órára, néha egy egész hétvégére - mikor, hogy.

Visszazuhanok és eszembe jut, hogy nincs vége a depressziónak, nincs vége a szorongásnak.

Jenny könyvét olvasva értettem csak meg, hogy nem is lesz ennek vége soha.
Örökké elkísér engem az utamon, hiszen hozzám tartozik. Amit tenni tudok, azt már megtettem. Foglalkozok magammal, megpróbálom megérteni a bennem zajló folyamatokat, hogy könnyebben élhessek.

Én nem bánom, hogy kicsit körülményesebben tudom elérni a "normális" állapotot, mert elérem és ezért büszke vagyok magamra. Érzem, hogy a szorongásaim és a depresszióm a részeim, hozzám tartoznak és ők is kellenek ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok.

És én nem bánom azt, amilyen vagyok.

De azt bánom, ha olyan életszituációkba keveredek, amik felerősödik a szorongásom és a depresszióm.

A visszahúzó erőkkel nagyon kell vigyázni. Nagyon.

Főleg, ha már rájöttél, hogy mik vagy kik azok. Ha még nem jöttél rá, akkor figyeld magad és az életszituációidat. Főleg a visszatérőeket.

Biztosan be tudsz azonosítani olyan konfliktusokat, szituációkat, helyzeteket, beszélgetéseket, amikben kifejzetetten rosszul érzed magad.
Ha ezek nem szolgálják a fejlődésedet, akkor kerüld el őket jóóóóóóóóóóóóóóó messzire!

Vannak nálam is olyan konfliktushelyzetek, olyan megfeleléses helyzetek, amikben ösztönösen a szorongó, depresszív Katust veszem elő rögtön.
Sokat ezek közül megértettem, elfogadtam és ezért tovább tudtam lépni, de nem vagyok hibátlan és sebezhetetlen, így úgy érzem vannak dolgok, amik örökké visszarántanak majd.
Ezekben az esetekben nem tudok mást csinálni, mint elkerülni ezeket a helyzeteket, amennyire csak lehetséges!

 veep leave tony hale gary walsh show myself out GIFwww.gipshy.com

Nem hagyhatod, hogy folyton visszarántsanak, visszahúzzanak, visszatartsanak. Nem maradunk ott, ahol nem jó! Pont.
Felállunk, meghajolunk, elköszönünk és továbbállunk!

Tudod, sok esetben ezen múlhat az életed, az igazi önmagad és még az a rohadt boldogságod is!

Nem kell elnézni egy főnöknek, hogy megaláz, egy társnak, hogy megüt, egy gyereknek, hogy sérteget, egy szülőnek, hogy bánt, egy munkatársnak, hogy keresztbe tesz, egy szomszédnak, hogy átdobálja a szemetét, egy vadidegennek, hogy eléd tolakodik ...

Ha egyedül nem boldogulsz, kérj segítséget!

Nem kell elnézned csendben azokat a dolgokat, amik téged bántanak!
Ha van értelme megküzdeni velük, akkor tedd meg. Küzdj. Magadért.
Ha úgy érzed, hogy felesleges a küzdés, akkor bocsáss meg, fogadd el és lépj tovább.

De ne hagyd magad visszahúzni!

 

2017. 06. 07. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr6712703459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.