Nyerhetek-e a depresszió ellen?

Nyerhetek-e a depresszió ellen?

2017. 06. 18.

girl-619689_1280.jpg

Olyan kis buta vagyok. Folyton azt hittem, hogy ha majd vége a "kezelésemnek", akkor kisétálok a pszichiátertől miután könnyes búcsút vettem Tőle. Kilépek Tőle és megjelennek a szivárványok, rám süt majd a nap melegen, nyuszik ugrálnak a mezőn egymás kezét fogva, felnyerít egy unikornis a rét végében ...
biztos ti is ismeritek ezt a fajta (vagy hasonló) rózsaszínű álomképet.

Az elmúlt két hetem rettenetes volt.

A "szokásos" depressziós tünetekkel küzdöttem.
Szomorúság, üresség, harag, életkedvtelenség, motiválatlanság.
Nem bírtam olvasni. Talán egyetlen egy igazán produktív és ihletett napom volt, de azt megelőzte három napnyi halvány létezés. Nem bírtam takarítani, rendesen dolgozni. Semmi voltam.

Elgondolkodtam hát.

Mi a fenéért van most megint ilyen hangulatom?
Jól vagyok.
Senki sem bánt.
Remek a munkám.
Biztonságban vagyok.
Klassz emberek vesznek körül.
Cuki a macskám és az autóm.

Mégis mi a fenéért van nekem megint ilyen rohadtul elb@$zott hangulatom??!?!

Régebben - ha ilyen hangulatban léteztem - mindig megkaptam, hogy "szedd már össze magad" vagy, hogy "mozdulj már ki kicsit, aztán elmúlik". (a nagy szart múlik el)

Nem kívánom senkinek, hogy tudja milyen érzés a depresszió, de örülnék, ha találnék embereket, akik tudják miről beszélek.
Aki ezt nem élte/éli át nem tudja felfogni sem, hogy mi törtnénik ilyenkor az emberrel legbelül. 

Ez egy olyan hangulat, ami egyszercsak jön, itt van és mindent magával visz. Tudjátok a szürke köd, ami ellep mindent, elveszi mindennek az értelmét és átveszi az irányítást. Az irányítást a semmi felett.

Elhiteti veled, hogy semmi vagy és semmi értelme az életednek, a létezésednek. És hiába TUDOD, hogy ez nincs így, semmit sem számít.

Ha bohócok bukfenceznének egy elefánt hátán a nappalid közepén akkor is csak annyit reagálnál, hogy "pfff... *vállrándítás*". 

Ha Ryan Gosling hívna randira, arra is csak annyit reagálnak, hogy "pff" és feküdnék tovább.

Ezek azok a napok (néha hetek) az életemben, amikor szinte nem is létezem. Nem utálom ezt az érzést, mert ez is az enyém, hozzám tartozik és azzá formál, ami vagyok és lenni tudok ebben az életben.
Ilyenkor csak a világot és az embereket nem szeretem magam körül.
Legszívesebben elbújnék egy szoba sarkába, szótlanul, egyedül és ott léteznék az én nagy semmimben.

És nem tudom honnan jön ez az érzés. Semmi hatalmam nincs felette. De tényleg semmi. Egyszercsak bekopog és köszönés nélkül leül az agyamban a kedvenc székébe, hátradől és élvezi, hogy övé a hatalom.

Aztán egyszercsak elunja ott az üldögélést és lelép. Egyszercsak. Nem köszön el, hiszen tudja, hogy még visszajön.

Én ezt eddig nem tudtam. Én azt hittem, hogy legyőzhetem őt. Hogy végérvényesen leküzdhetem a depressziómat. Azt hittem nyerhetek. De nem nyerhetek! Így nem.

Egyetlen dolgot tehetek, elfogadom, hogy a depresszióm az életem része. Hogy vele együtt létezek és hogy bizony néha ő lesz a főnök. Baromi nehéz elképzelni, hogy erre igazán képes leszek. Nehezen viselem a kudarcot. Persze ki tudja: lehet nem kudarc megtanulni együttélni még egy betegséggel. Lehet, hogy ezt elkönyvelhetem győzelemként. Nem tudom.

Azt tudom, hogy nem így képzeltem. Azt hittem irányíthatom az életem, az érzéseim. De buta voltam.

Hiszen lássuk be: olyan kevés dolog van, amit igazán mi irányítunk.

Így hát nem tudok mást tenni, mint hogy küzdök tovább, megpróbálom még jobban megérteni magam és a működésem és megpróbálok még jobban a mélyére ásni a létezésemnek és a személyiségemet formáló okoknak.

Vagy hátradőlök és jól berúgok.

Még nem döntöttem melyik verziót szeretném, de biztos van valami köztes megoldás :)

Egészségünkre.

2017. 06. 18. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr3312703463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.