5 lépésben az ÚJRAKEZDÉS csodájáról és nehézségeiről

5 lépésben az ÚJRAKEZDÉS csodájáról és nehézségeiről

Én most újrakezdek! Megint. Majdnem mindent.

2017. 08. 18.

copy-space-2518265_1280.jpg

Nem egyszer volt már ilyen az életemben; néha én akartam, néha az élet akarta és én nem tehettem ellene semmit.

Lássuk ez mit is jelent számokban:

  • 4 városban éltem eddig (Zalaegerszeg, Szombathely, Sopron és most Győr - meglepődnék, ha itt öregednék meg. Még jobban :))
  • 2004 óta dolgozom és majdnem 10, szinte teljesen különböző munkahelyem ill. munkaköröm volt már.
    Ebből is jól látszódik, hogy mennyire nagyon szeretek új dolgokat tanulni ;)
    Volt, hogy én mondtam fel, volt hogy engem nem akartak és volt, hogy közösen nem akartuk egymást. Tudom, ez sokaknak elég furcsa, nekem viszont az a furcsa, ha valaki mondjuk egy évtizede ugyanott dolgozik. Számomra ez elképzelhetetlen - hacsak nem a világ legtökéletesebb munkahelyén dolgozom :)
  • Most szeptemberben költözöm a 16. lakcímemre. Tizenhatodik. Ezt azért még nekem is emésztgetnem kell :)
  • A kisautóm az 5. autó, amivel valaha dolgom volt és 2010 óta van csak jogsim.
  • Egyszer házasodtam, egyszer váltam el.

És ezek csak azok a nagyobb horderejű változások, amiket most említésre méltóan nagynak gondolok.

Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy vajon mi az, amihez én a legjobban értek.

Nem vagyok sportoló, nem tudok(akarok, szeretek) főzni, nem vagyok jó háziasszony (a válásom óta nem vasaltam :)), nem vagyok webdesigner (bár lehetnék), nem vagyok képzett író, mérnök, informatikus, fogorvos vagy űrhajós. 

Egyvalami, egyVALAKI azonban vagyok: Bális Katus vagyok, aki folyton újrakezd, aki folyton előrelép, aki folyton továbblép, aki folyton keres, aki folyton fejlődni vágyik, aki folyton újat tanul és tesz is ezekért. 

Nagyon sokszor újrakezdtem már ... melókat, barátságokat, kapcsolatokat, otthonokat ... így talán tudok segteni Neked, aki épp most gondolkodsz azon, hogy de jó lenne újrarakni az életet! De jó lenne változtatni valamin, de nem tudod hogyan. Vagy nem mersz változtatni, de azt sem tudod, hogy miért nem megy.
Nagyon jól ismerem ezeket az érzéseket!

Mindegyik változásban voltak közös pontok, hasonló érzések:

  • Félelem
  • Bizonytalanság
  • Izgatottság
  • Öröm (vagy megbánás)
  • Újrakezdés

Most így hirtelen azt mondanám, hogy ennek az öt érzésnek a sorrendje teljesen szabadon felcserélhető és változtatható. Volt, hogy én mind az öt érzést egyszerre éreztem :)

Felkavaró tud lenni. Kiborító. És fel akarod adni. De a mélypont után mindig a felemelkedés következik. Szóval tudjátok, feladni nem ér.

Mivel éppen most megint nagy változásokat élek meg, úgy éreztem kicsit rendszereznem kell az újrakezdés folyamatát, a bennem kavargó érzéseket. Ha látom a folyamatot magam előtt, könnyebben túlélhetem a mélypontokat. Ha tudom, hogy mi után, mi következik, jobban elviselem a rosszat is!

1. IGÉNY A VÁLTOZÁSRA

Ez eltarthat évekig, de jöhet egy szempillantás alatt is és az életed bármely területét érintheti.

Lehet, hogy már évek óta örlődsz egy számodra nem kedves munkahelyen és valahogy érzed, hogy ez nem az igazi.
Lehet, hogy minden reggel felkelsz a párod mellett, de valami belül azt súgja, hogy ez nem az igazi.
Lehet, hogy jól elvagy a mostani otthonodban, de valahogy mégis máshol lennél szívesebben.

Sok, ehhez hasonló gondolat cikázhat a fejedben és sok ehhez hasonló gondolat cikázik folyton az én fejemben is.

Jó az, ahol vagyok? Jó az, ahogy élek? Jó úton vagyok? Jók a céljaim? Mik egyáltalán a céljaim? Mi a szart akarok egyáltalán az élettől? Most akkor menjek vagy maradjak? Mégis, honnan kellene tudnom? Miért nem segít nekem senki? Most mégis mi a @&Đđ#>{t csináljak?

Ismerős gondolatok?

Ha igen, akkor biztosan állíthatom, hogy a változás igénye már benned van. Lehet még nem tudatosan, lehet még nem mondtad ki, de érzed, hogy VALAMINEK MOST MÁR TÖRTÉNNIE KELL!

Így fogalmazódik meg benned, szépen lassan az igény a változásra.

Mi jön ezután?

2. FÉLELEM A VÁLTOZÁSTÓL

A félelem. A kétely. A bizonytalanság. A döntésképtelenség. A lemerevedés. A lefagyás. Az agyalás. A kétségbeesés.

Szorongó emberként a változástól való félelem leküzdése igazán nagy falat. És nincs ám meg két perc alatt. Életem néhány nagy változása előtt volt, hogy évekig (!) tartott! Évekig féltem tenni végre valamit.
Szorongó emberként, még olyan dolgoktól is félek, amit csak az agyam talált ki nekem. Képzelt dolgoktól, helyzetektől félek, amik vagy bekövetkeznek vagy nem. A csapda ebben, hogy a szervezetem, a testem nem tud különbséget tenni a képzelt félelem és az igazi félelem között. Innentől pedig már csak egy kis lépés egy jófajta  pánikrohamig. Mondjuk.

Szorongó emberként a változások óriási terhet jelentenek!
De ha én, szorongásos depressziósként MEG TUDOM OLDANI ÉS TÚL TUDOM ÉLNI, akkor te is!

Néhány alapvető dolgot mindig el szoktam mondani magamnak, hogy képesnek érezzem magam arra, hogy leküzdjem a félelmemet:

  • MINDENKI fél a változástól
  • MINDENKI fél az új dolgoktól
  • MINDENKI fél a bukástól és a kudarctól

A félelem mértéke nyilván emberenként változó, de attól még jelen van. A félelem a változástól TELJESEN NORMÁLIS, EMBERI REAKCIÓ! Ez az érzés elkerülhetetlen. Ez az érzés a változással, az újrakezdéssel kézenfogva jár.

Mindegy, hogy ki vagy, mi vagy, mindenhogyan izgulni fogsz egy-egy változás előtt. Ezért sem kell ennek az érzésnek túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Mindegy, hogy erre az érzésre fókuszálsz-e, vagy sem, az érzés mindenhogyan jelen lesz.

Ha tetszik, ha nem, csak a saját hozzáállásodon múlik, hogy MEGGÁTOL-E A FÉLELEM a változásban vagy sem. Dönthetsz félelemből is. Nem vallasz kudarcot, ha félelemből döntesz, de nem is változtatsz!

Félj. Izgulj. Idegeskedj kicsit. Bizonytalanodj el. Kételkedj.
Ez mind hozzátartozik egy újrakezdéshez!
De ez CSAK EGY KIS RÉSZE AZ EGÉSZNEK!
És ez a kis rész pedig nem lehet elég erős ahhoz, hogy legyőzzön Téged!

Ha mégis úgy érzed, hogy mindig itt akadsz el, beszélgess valakivel erről, kérj segítséget, hogy tényleg elhidd és TUDD, hogy a félelem leküzdhető, enyhíthető és az élet szerves részeként elkerülhetetlen.

3. ELSŐ APRÓ LÉPÉSEK

A félelmeim és szorongásaim egy jelentős részét az okozta, hogy megvalósíthatatlannak gondoltam a terveimet.

Jó lenne egy otthon, egy saját kuckó. Kéne írni egy könyvet. Előadásokat szeretnék tartani. Jó lenne egy új, megbízható autó. Vállalkozást kellene indítani. Coachnak kellene lenni. Segíteni kellene az embereknek. Egy jó kapcsolat is jó lenne már végre. El kéne jutnom a Cern részecskegyorsítóhoz. Skandináviába kéne kivándorolni.  ...

Egy apró tőmondatban megfogalmaztam ÓRIÁSI célokat. S míg egy mondatot kimondani NAGYON EGYSZERŰ, addig ezek megvalósítása rendkívül összetett, időigényes, tartalmas, stresszes és nehéz. De ezt el szoktuk felejteni! S ez a feledékenység szükségtelenül nagy elvárásokat okoz a kis fejünkben.

Tehát: KIS LÉPÉSEKBEN GONDOLKODNI! Mindig. Mindenben!

Minden célt, feladatot, álmot le lehet bontani apróbb lépésekre.

Amikor például úgy ülök le alkotni, hogy "na én most írok egy könyvet", akkor annyira ráparázok, hogy egyetlen értelmes gondolatom sem szokott lenni.
De amikor csak leülök írni egyet, zenét hallgatok és hagyom, hogy történjenek a dolgok, akkor lehet, hogy teleírok öt-tíz oldalt.
Igen. Öt-tíz oldal még nem egy könyv. De sok öt-tíz oldal már az! És ebből is csak az első öt-tíz oldal a legnehezebb, utána már könnyebben megy.

Elkezdeni a legnehezebb.
Megtenni a saját életedért az első lépéseket ... EZ A LEGNEHEZEBB DOLOG A VILÁGON!

De ez a kezdés, csak kezdés. Sokáig fog tartani, míg a kezdésből eredmény is lesz. Ezzel tisztában kell lenned, ha elkezded újragondolni az életedet.

4. MEGVALÓSÍTÁS ÉS NEM VÁRT PROBLÉMÁK

Az első három lépés után a megvalósítás már szinte semmi. Ha tudod már, hogy mit szeretnél, ha leküzdötted a félelmeidet és megtetted az első lépést, akkor gyerekjáték a megvalósítás. Ott már csinálod, amit kell.

De attól, hogy gyerekjáték, még nem jelenti azt, hogy nem lesznek olyan pillanatok, amikor agyvérzést akarsz majd kapni a dolgoktól. A nem várt dolgoktól!

MINDEN megvalósítás során vannak nem várt problémák. A legfelkészültebbek sem tudnak felkészülni mindenre. A nem várt problémák néha nagyon bosszantóak tudnak lenni. Amellett, hogy felkészületlenül ér, mindig a legrosszabbkor jelentkeznek.
Kisebb-nagyobb-óriási kétségbeesést szoktak okozni, de még nem találkoztam 35 évem során olyan problémával, amit ne lehetett volna valahogy megoldani.

Egyik kedves ismerősöm egyszer azt mondta nekem, hogy minden azon múlik az életben, hogy milyen a problémamegoldó képességed. Lehet ebben valami.

Ha a nem várt problémán hisztizel, kiakadsz és csak káromkodsz, az bizony nem segít. De ha a megoldást kezded el keresni, akkor meg is fogod azt találni!

Tudom, hogy ezek néha rohadtul meredek szituációk tudnak lenni és természetes, ha jól be vagy szarva miattuk. Megijedni is ér. Nagyon megijedni is ér. Csak ne ragadj meg ebben az állapotban.
Mindent meg lehet valahogy oldani! Mindent!

Nyilván embere válogatja, hogy hogyan áll hozzá a problémához, a megijedéshez és a megoldáskereséshez. Ha úgy érzed túl ijedős vagy, keress egy olyan társat, aki kicsit merészebb, mint te, hogy átsegíthessen ezeken a szituációkon!

5. KATARZIS

Kezdem mindjárt a rossz hírrel: katarzis nincs mindig! Főleg nem rögtön. Hogy is lenne.

Egy változás, egy újrakezdés nem mindig egy általunk akart esemény az életünkben.
Lehet, hogy elveszítünk valakit és azért kényszerülünk új életet kezdeni.
Lehet, hogy hirtelen kirúgnak minket és felkészületlenül újra a munkaerőpiacon bolyongunk állást keresve.

Ilyenkor csak a túlélés számít. Az élet olyan, mint volt, már nem lesz soha többet. De a nem akart változások és a kikényszerített újrakezdés is hozhat magával (szigorúan hosszabb távon) katarzist.

Egy idő után megérted, hogy mindaz a sok szarság, amit át kellett élned, miért kellett a te életutadba. Nagyon komoly felfogásbeli változásokon fogsz átmenni, mire ezt megérted, de ha megérted, könnyebb lesz. A megértéssel jön az újrakezdés szükségességének elfogadása.

Ha te akartad a változást, de valahol az úton mégis elakadtál és nem sikerült (még) megvalósítanod, semmi okod nincs arra, hogy elkeseredj.

Elindulni egy úton MINDEN, CSAK NEM KUDARC!
Nem végigérni egy megkezdett úton MINDEN, CSAK NEM KUDARC!

Tudjátok ezek az utak már csak ilyenek. Néha találkoznak más utakkal, néha egy-egy kereszteződésnél rossz irányban kanyarodsz le ... könnyű kicsit eltévelyedni.
Ezért is vagyok EGÉSZ ÉLETÜNKBEN ÚTON valami felé, ami boldoggá tesz minket.
Az út örök, annyit bolyonghatsz rajta, amennyit csak jólesik.
Csak akkor érezhetsz kudarcot, ha megállsz, leülsz egy padra és nem teszel semmit. De amíg ez nem következik be, addig ne is gondolj kudarcra.

Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy te akartad a változást, az újrakezdést és a folyamat végére érsz, akkor viszont garantált a katarzis. Garantált az "ezaz, bakker, megcsináltam!"-érzés. De ez nem jelenti, hogy akkor most végeztél. Új helyzet, új érzés, új változás, új megoldások, új újrakezdés következik.

Biztosan ti is hallottátok már sok helyen: az élet maga a változás!

Közhelyes? Hja. Nagyon. De igaz is? Nagyon.

Ne akarjátok elkerülni az elkerülhetetlent, inkább készüljetek rá. És ne várjátok meg, amíg az élet kikényszeríti a változást az életedben. Ha tudtok, menjetek elébe a dolgoknak.

HAJRÁ MINDENKINEK!
Változtassunk, hogy jobb legyen nekünk és a körülöttünk lévőknek.

VÁLTOZTASSUNK ÖNMAGUNKON,
HOGY VÁLTOZHASSON MINDEN!

 

2017. 08. 18. Tovább