Lehajtott fejű szürke robotember vagy önmegvalósító? Te melyik vagy?

Lehajtott fejű szürke robotember vagy önmegvalósító? Te melyik vagy?

2017. 08. 22.
davide-ragusa-24118.jpg
A mai reggelem nem volt rutinszerű. Nem az volt, mint mindig, hogy felkelek, összeszedem magam, vezetek 15 percet és beülök az irodába.
A mai reggelemen más útakon jártam. Így nem a jól megszokott és halálosan unalmasan rutinszerűvé vált útvonalamon vezettem, hanem egy közeli faluba mentem (macskafelügyelni - de ez fullra mellékes szála a történetnek és a kiváltott érzéseimnek).
Kb. egy órát kellett extrán autókáznom 6.30-8.00-ig, keresztül-kasul a városban és ledöbbentett, amit láttam és amilyen érzetet ez keltett bennem.
 
SENKI NEM MOSOLYGOTT!
Senki.
És bár hajlamos vagyok a túlzásokra, mert rohadtul végletes tudok lenni, de most komolyan mondom:
senki, akivel ma reggel keresztezték egymást az útjaink, SENKI nem mosolygott, nézelődött vagy érdeklődött a körülötte lévő világ iránt.
 
Se egymásra nem néztek az emberek, se a környező parkban lévő fákra, a hídra, az épületekre. Semmi. Mentek. Mentek egyenesen.
Át a zebrán. Át a zebrán, amin valószínű tíz éve minden nap átmennek fél nyolckor munkanapokon.
Robotokat láttam ma reggel. Szürke robotokat. Szürke, lehajtott fejű, szomorúarcú robotembereket.
 
Nagyon megrémített ez a látvány. Több dolog is megijesztett.
 
  • (a szuperegóm már megint a legfontosabb) Vajon én is ilyen vagyok?
  • Miért nem mosolyognak?
  • Ha azért nem mosolyognak, mert nem szeretnek arrafelé menni, amerre mennek, MIÉRT mennek egyáltalán arrafelé?
  • Létezik, hogy annyira fásulttá tudsz válni, hogy tényleg robottá válsz?
  • Hová lesz az életkedv belőlünk?
  • Miért hagyjuk, hogy robotokká váljunk?
  • Mikor felejtettünk el örülni, hogy még élünk?
  • ...
Még ha nehezünkre is esik, akkor is képesnek kell lennünk kibillenteni magunkat a szürkeségünkből.
Emberek! Nem múlhat el így az élet!!!
Te el tudod képzelni, hogy úgy éld le az életed, hogy már azt sem tudod, minek kelsz fel?
Hogy elfelejtesz örülni?
Hogy utálod a melódat, de csinálod?
Hogy nem bírsz már otthon lenni, mégis minden estédet otthon töltöd?
Hogy más mellett akarsz reggelente felébredni, de mégis mindig ott ébredsz, ahol nem kellene?
Tegyük fel, hogy most épp a szürke, robotemberi lényeddel létezel.
Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy újra önmagad légy, hogy újra érezd, hogy élsz, hogy újra elkezdjen érdekelni a világ? Elég sokat!
Lássunk néhány példát is:
  1. Fogalmazd meg pontosan, hogy ki vagy!
    Az önismereti munka csodálatosan nehéz és végtelen mélységekbe húz le, mielőtt a fellegekbe repítene! Ezzel kezdődik minden. Ha képes vagy megfogalmazni, hogy nem vagy szürke robotember, akkor megtetted az első, óriási lépést.
    Ha ez a lépés nem megy egyedül, kérj segítséget!
    Ebben számos segítő ember tud segítségedre lenni: pszichológus, pszichiáter, coach, pránanadi, kineziológus, bioenergetikus, kocsmáros ... kinek mire van éppen szüksége.
    A szándék és az elhatározás viszont kötelező elem. Ennek segítség nélkül léteznie kell BENNED!
  2. Amint pontosabban fogod tudni, hogy ki vagy, tudni fogod azt is, hogy mit szeretnél!
    Fogalmazd meg pontosan, hogy mit szeretnél!
    A "mit szeretnél" kérdésre a válaszod egyben a célodat is meg fogja határozni!
    Ne gondolj mindjárt világmegváltó dolgokra. Csak kis lépésekben! Nyugodtan. Apránként.
    Sokan elrontják az újrakezdést, mert azonnal, mindent akarnak.
    De gondolj csak bele.
    A mostani szituációd mondjuk öt év alatt alakult ki. Akkor miért gondolod, hogy megszűntetheted ezt az állapotot hét perc alatt? Hát ez sajna nem fog összejönne hét perc alatt.
    Ne legyenek illuzióid, lehet évek munkája lesz, mire ott tartasz majd, ahol igazán lenni szeretnél.
    Azonnal és rögtön semmi nem fog változni. Azonnal és rögtön csak egy dolgot tudsz: DÖNTENI!
  3. Fogalmazd meg pontosan, mit kell tenned a megvalósítás érdekében!
    Ha kell írd le.
    Ha kell, mondogasd magadnak minden nap.
    Ha kell, kérj meg másokat, hogy mondogassák neked.
    A lényeg, hogy MINDEN NAP foglalkozz a megvalósítással!
  4. ÉS HAJRÁ! :)
    Nincs más hátra, mint tenni, csinálni, építeni, alkotni, írni, dönteni, barkácsolni, költözni, tanulni, faragni, festeni, futni, főzni ... kinek mi!
    A lényeg, hogy TÉGY VALAMIT MAGADÉRT MINDEN NAP!

 

Nem hiszek abban, hogy az élet mindössze néhány boldog pillanatból áll, amúgy pedig jöhet a sok megszokott pillanat.

A boldogság tanulható és fenntartható állapot!

És ne feledjük, hogy a napi rutin is lehet boldog, ha végre olyat teszel, amit szeretsz.
Ha úgy érzed, itt még nem tartasz, akkor gondolkodj egy kicsit a mostani helyzeteden, a lehetőségeiden és főleg a vágyaidon.

Új irányt adni az életednek BÁRMIKOR LEHET!
Bármikor és bármilyen helyzetben!

Kezdhetsz új életet 33 évesen vagy 53 évesen, de még 70 évesen is. Ennek a világon semmi akadálya nincsen! Kezdhetsz új karriert 44 évesen és elválhatsz 50 évesen is.

Meg kell értenünk végre, hogy jogunk van azt cselekedni, ami nekünk boldogságot okoz!
Nem azt csinálni, ami mások szerint jó nekünk vagy amit mások elvárnak tőlünk, hanem azt, amit mi szeretnénk!

És ez bizony rohadt nehéz!
Nem egyszerű út ez, de szerintem ez az egyetlen értelmes út!
Csak kezdj neki!
Tégy bármit, csak ne válj lehajtott fejű, szürke robotemberré! Kérlek.

paul-bence-222393.jpg

 

2017. 08. 22. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr5512771232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.