A sérült segítő - hogyan lehet egy szorongásos depressziósból segítő ember

A sérült segítő - hogyan lehet egy szorongásos depressziósból segítő ember

2018. 06. 29.

rawpixel-678087-unsplash.jpg

"Miiii, pszichiáterhez jársz? De akkor hogyan tudsz segíteni, ha te sem vagy jól?"
"De most komolyan depressziós vagy? Dehát akkor hogyan fog ez működni?"

Sok ilyen és hasonló jellegű kérdést kaptam már.
Ha én kevert szorongásos depresszióval élek, hogyan is tudok neked segíteni?
Hát pont így. Ezt szoktam általában válaszolni.
Hogy pont így.

A legtöbb segítő azt szeretné magáról sugározni, hogy milyen tökéletesen boldog, kiegyensúlyozott, folyton csodásan fotózható kávékat iszik és amúgy is ragyog a lelki egészségtől meg a testi erőtől. Én meg azt mondom, hogy ez baromság, mert egyszerűen nem igaz.

Nem attól lesz valaki jó segítő vagy jó szakember, ha ehiteti veled, hogy neki milyen jó, ezzel benned azt a vágyat keltve, hogy neked is erre van szükséged. Egy olyan állandóan vidám boldogságra, ahol pont megcsillan a lencsén a nap sugara és lassítva fújja a hajadat a szél és még talán szivárvány is van a háttérben ...

Ne értsetek félre!
Nagyon szeretem a harmonikus, szépen megkomponált képeket.
Perfekcionistaként elég magas elvárásaim vannak a saját social media oldalaimmal kapcsolatban is.

Facebook
Instagram

Csak arra szeretnélek benneteket érzékennyé tenni, hogy tudjátok, hogy hol a valóság a fotók mögött és a sorok között. Ne valami olyasmit próbáljatok megtalálni, ami nincs is.

Az emberek hajlamosak megfeledkezni a látszatvalóságokról.

A mai ember annyira hozzá van szokva a látszathoz és a felszínhez, hogy összezavarja, ha valami valóságosat lát.

Én valóságos ember vagyok.
Valóságos küzdelmekkel, nehézségekkel, amiket nem titkolok már.
Én is jártam a látszatvilágban, próbáltam is  megfelelni ott, de nem ment. Nem éreztem igazinak, hitelesnek.

Egyedül valóságos emberként vagyunk hitelesek. 

Igen, pszichiáterhez járok. De nem, nem azért, mert nem vagyok jól, hanem mert én csak segítséggel vagyok jól. Ha nem járnék pszichiáterhez, akkor lennék nem jól. Nem szégyen segítő beszélgetéseket folytatni egy objektív szakemberrel.

Igen, szorongásos félelmeim, néha pánikrohamaim vannak és olyan dolgokon parázom magam halálra, amire csak legyintenek mások, hogy "hát most ezen minek parázni". De én mégis parázom. És nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem mert én ilyen ember vagyok. Ez vagyok. Elfogadom és szeretem. Nekem nehezebb bizonyos dolgokat megtenni, mint másoknak, de ettől csak erősebb és bátrabb vagyok, ha mégis képes vagyok megtenni.

Igen, küzdök a súlyommal tinédzser korom óta. Elfogadtam, hogy a testem most épp olyan, amilyennek lennie kell, de attól még néha nagyon nem érzem magam komfortosan benne. Pedig megérdemelné. De már legalább nem bántom magam és a testem. Nem mondom magamra, hogy undorító vagyok. Inkább megsimogatom és örülök a puhaságnak.

Igen, ért olyan abúzus, aminek hosszútávon is nagyon mély hatása van az életemre, de ez elől sem futok már el. Nem a homokba dugom a fejem és nem siránkozok és várom, hogy valaki megsajnáljon és megmentsen. Hanem dolgozom rajta. Próbálom megérteni mi miért történik / történt az életemben, hogy ebből tudjak építkezni.

Igen, örökké megmaradok batman királylánynak, mert van egy része a lelkemnek, ami végtelenül örül az élet legapróbb csodáinak is és képtelen felnőni.

Igen, félek a hirtelen emberektől és az agresszió és az elnyomás minden fajtájától. Ösztönösen rettegek ettől és lefagyok, ha ilyennel találkozok. Ennek ellenére néha én magam is agresszív vagyok.

Csak azért tudok most ezekről a dolgokról beszélni, mert foglalkoztam velük, dolgoztam rajtuk.

Mert jó néhány évnyi önismeret során azért az ember akarva-akaratlan ezt-azt megért magáról. Csak merni kell ennek az egésznek nekiállni. De hangsúlyozom: néhány ÉVNYI önismeret, több évnyi terápia, önismerei csoport, kineziológus, családállítás, asztrológus ... volt itt minden. De nincs meg egy nap alatt. De azt az egy lépést megtenni, hogy eldöntsd, vállalod-e saját magad megértését, az meg lehet egy nap alatt.

Ne legyenek illúzióitok.
Az önismeret fáj. Aztán ha majd abbahagyta a fájást, akkor jobb lesz.

Békességet érzel belül, a kis szíved körül. Újra kapsz levegőt. Végre nem szorít a mellkasod megállás nélkül. Újra ki tudod húzni magam. Megbocsátasz. Elfogadsz. Megadod a tiszteletet, búcsút veszel és továbbléphetsz.

Hát így tud egy sérült segítő jó segítő lenni.
Úgy, hogy sokkal jobban érzi, min mész keresztül.
Együttérez.
És ahogy átéli veled a gyógyulásodat, ő maga is kicsit újra gyógyul.

 

2018. 06. 29. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr8614081135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.