2000 Ft vagy egy rövid beszélgetés - szerinted melyik értékesebb?

2000 Ft vagy egy rövid beszélgetés - szerinted melyik értékesebb?

2018. 09. 26.

john-moeses-bauan-632107-unsplash.jpg

Tegnap délután leparkoltam a kocsimmal Győr belvárosában a színháznál. Összeszedtem a kocsiban a cuccaimat, kiszálltam, bezártam a kocsit és elindultam.

Néhány lépés után megláttam egy szomorú, de kedves arcú idősebb urat, aki csak ült ott, maga elé nézett, bámulta a földet, talán a földön lévő kartondarabot, amire az volt írva, hogy "éhes vagyok".

Elővettem a pénztárcámat. Volt nálam kétezer forint. Kivettem a pénztárcámból és a zsebembe raktam, majd odaléptem a bácsihoz.

"Jó napot, Uram, hogy van?" - kérdeztem tőle.

Elképzelni sem tudom, hogy mikor szólította őt utoljára bárki is "uramnak". Nem is nagyon reagált először a megszólításra. Közelebb léptem hozzá. Talán észrevette a cipőm orrát, így felnézett.

Megint köszöntem neki és megint megkérdeztem, hogy hogy van!

Azt hiszem érezte rajtam, hogy ENGEM TÉNYLEG ÉRDEKEL, hogy ő hogy érzi magát. És jól hitte. Tényleg érdekelt.
Érdekelt, hogy milyen lehet a hideg utcán ülni és várni, hogy valaki megszánjon.
Érdekelt milyen érzés ennyire kiszolgáltatottnak lenni.
Érdekelt, hogy milyen lehet "láthatatlannak" tűnni.
Hogy mennyire nehéz ezt az érzést nap mint nap túlélni ... sok minden érdekelt, de főleg az, hogy hogy van.

Az mondta, nem az éhség a legrosszabb, hanem az, hogy úgy tesz mindenki, mintha nem is létezne.

GONDOLJ CSAK BELE! Te bírnád?

Beszélgetni kezdtem hát ezzel a kb. 55 éves hajléktalan, kedves férfival.
Elmesélte, hogy ha nincs épp alkalmi munka, akkor itt a környéken szokott lenni. Elmondta, hogy néha bizony nagyon nehéz ...

A férfi sírt. Könnyes szemekkel mesélt nekem.
Ott, abban a pillanatban a világon semmi más nem érdekelte, csak az, hogy VALAKI FIGYEL RÁ!
Hogy valakit érdekel ő, mint ember.

Megsimogattam a felkarját, mondtam neki, hogy ne adja fel, minden rendben lesz és odaadtam neki a kétezrest, amit addigra már agyongyűrtem, miközben a zsebemben szorongattam.

"Ennyivel tudom most támogatni" - mondtam.
"Köszönöm, hogy beszélgetett velem" - mondta.

Könnyes szemekkel jöttem el tőle.

Nekem ez két perc volt az életemből. Nekem ez néhány kérdés volt, amit feltettem.
Nekem ez néhány pernyi figyelem volt, amit adhattam. És kétezer forint, amit elköltöttem volna egy kávéra meg egy sütire.

De gondolj csak bele, hogy neki mit jelentett ez az egész?!

Néhány percre újra tapasztalhatta, hogy tényleg számít. Beszélgetett, figyeltek rá, érdeklődtek iránta.

Gondolj bele, mások világában micsoda változásokat tudsz elérni egy-két perc figyelemmel és őszinte érdeklődéssel. És ez ingyen van. Mégsem élnek vele a legtöbben. Elmegyünk egymás mellett, ahelyett, hogy odafigyelnénk egymásra.

Ez az egész hozzáállás kérdése.

Döntse el hát mindenki magának, hogy mire szánja az idejét:
két perc facebook böngészésre, görgetésre vagy két perc igazi odafigyelésre.
Vajon melyiktől lesz jobb hely a világod?

2018. 09. 26. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr6014264845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tamask 2018.09.28. 18:59:40

Az emberek a saját családtagjaikkal se beszélgetnek 2 percet naponta. Majd pont idegenekkel fognak? Van ötszáz facebook barátjuk, azoknak belájkolják a posztjait minden reggel a WC-n ülve. Ennyi maradt az emberi kapcsolatokból.

Párduc oroszlán gorilla... Makákó! 2018.09.28. 18:59:43

Pesten kevesebb sikerrel fogsz járni, az import román koldusok nem tudnak magyarul.