3+1 egyértelmű jele annak, hogy foglalkoznod kell az önismereteddel

3+1 egyértelmű jele annak, hogy foglalkoznod kell az önismereteddel

2019. 02. 20.

taylor-smith-605201-unsplash.jpg

Az önismeretről nem lehet eleget beszélni. Én is már rengetegszer foglalkoztam vele a blogomon és persze az életemben is.

Az önismeretnek soha nincs vége. Addig tart, ameddig te is tartasz.

Nem mindenki mer nekiállni ennek az utazásnak. Nagy bátorság kell hozzá!

Van aki tudatosan kerüli a saját miértjeinek a felkutatását, van akinél tudattalan keletkezett ez a döntés.
Vannak, akik egyszerűen nem akarnak, nem mernek vagy még nem tudnak szembesülni azzal, hogy az életük mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek mondják, mutatják vagy képzelik.
Ezt el kell fogadni, hiszen mindenkinek a személyes döntése, hogy belevág-e vagy sem.
Nem menthetünk meg másokat és nem is az a feladatunk. A feladatunk az, hogy önmagunk miértjeit megismerjük, hogy fejlődjünk és napról napra jobbá, többé, önmagunkká váljunk.

Lassan négy év nagyon komoly önismereti munka után (terápia, önismereti csoport, családállítás ...) és másfél évnyi coachingolás megtanított már néhány dologra, amikkel nem is biztos, hogy tisztában vagy, pedig nagyon is érdemes odafigyelni rá.

Eleve minden saját magunk megfigyelésével kezdődik:
megfigyelni a viselkedésünket, megkérdőjelezni mit miért teszek érzek, tudatosítani, majd szépen lassan megváltoztatni.
Néha csak éljük a mindennapjainkat és azt sem tudjuk mi miért történik velünk. Ez nem egy tudatos élet.
Pedig tudatosság nélkül önismeret sincsen.

Nem elég csak éldegélni az életet, át is kell élni azt.
Átélni és megfejteni a saját érzéseinket, mozgatórugóinkat, érzéseinket.

Bizony vannak helyzetek, szituációk, emberek, amelyek többet is jelenthetnek számunkra, mint azt a konkrét helyzetet, szituációt vagy embert.

 

Mi az a három +1 dolog, amire érdemes hát odafigyelni:

1. MINTÁK, ISMÉTLŐDÉSEK

Hogyan létezik az, hogy mindig ugyanolyan típusú férfit vagy nőt választok párnak? Hogy lehet, hogy öt párkapcsolatból ötször megcsaltak? Miért lépek le minden kapcsolatomból maximum fél év után? Miért mindig nekem jutnak a bunkó főnökök? ...

Sokan ezt puszta véletlennek élik meg. Balszerencsének. Pedig az ismétlődéseink, mintáink mögött mindig van valami sokkal mélyebb mechanizmus.
Nem igazán hiszek a véletlenekben.

Ha folyton ugyanaz történik velünk, akkor egészen biztos, hogy mi is mindig ugyanazt csináljuk.

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni hogy az eredmény más legyen."
Albert Einstein

Einsteinnek igaza van.
Ne várjuk, hogy a kapcsolataink megváltozzanak, ha mi folyton ugyanazt tesszük. Ha nem vagyunk boldogok azzal a helyzettel, szituációval, amiben éppen megint századjára találjuk magunkat, akkor nincs mese: nekünk kell változtatnunk, hogy változhassanak a dolgok körülöttünk! Ez fontos!

Nem passzív elszenvedője kell, hogy legyél az életednek, hanem aktív alakítója.

Ahhoz, hogy az ismétlődő, nem kellemes helyzetek eltűnhessenek az életedből, meg kell tudnod, miért találkozol újra és újra az adott helyzettel. Nyilván ennek számos oka lehet, de biztos vagyok benne, hogy amíg nem deríted ki, addig meg fog jelenni az életedben ez a helyzet - más és más résztvevőkkel, de a helyzet maga ugyanaz marad.

Ha magadtól nem tudsz rájönni, akkor irány egy coach, pszichológus, theta healer, családállító ... kinek mi.

A lényeg, hogy ne hagyd figyelmen kívül az életed ismétlődő helyzeteinek a megfejtését!

2. INTENZÍV, EXTRÉM ÉRZÉSEK

Hogy lehet, hogy az egyik kolléganőm engem folyton kiborít, míg a többi kollégának nincs vele baja? Miért utálok valakit, míg másokat nem? Hogyan létezik, hogy egyes emberek iszonyatosan felhúznak, míg mások hidegen hagynak?

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvében sok okosságot olvastam, de ami most ide nagyon illik az a következő:
ha egy adott helyzetre, emberre, eseményre extrém módon reagálsz érzelmileg, akkor nem csak a jelenre reagálsz, hanem a múltadban megélt hasonló szituáció érzései is felszínre törnek.

Ha kiborulsz, ha tombolsz, ha nagyon dühös leszel hirtelen egy-egy mondat, vagy egy-egy "apróság" miatt, akkor ott valami még van bennünk, amivel feltétlenül foglalkozni kell.
Valami az adott témával kapcsolatban már okozott bennünk érzéseket, amikkel valószínűleg nem tudtunk mit kezdeni, talán el is fojtottuk jó mélyre (és nem is biztos, hogy ezt direkt tettük) és ezért elő-előtör bennünk egy kiváltú külső inger hatására. Intenzíven.

Mindannyian tudjuk miről beszélek.

Mindannyian akadtunk már ki nagyon. Valamin, ami látszólag, mások szerint apróság vagy hülyeség. Amúgy lehet, hogy az is, de nem nekünk. És nem akkor, amikor épp ki vagyunk akadva miatta.

Figyeljünk oda ezekre a helyzeteinkre!

Többször elő jött már? Van-e esetleg egy hívószó, egy illat, egy mozdulat, ami kiváltja ezeket az erős érzéseket? Mindig ugyanazzal az emberrel kapcsolatban érzem ezt? Vagy mindig valamilyen szituáció váltja ki? Gyakran reagálok túl?

Bizony sok kérdés van, aminek a segítségével meg lehet fejteni ezeket az extrém érzelmi reakciókat ... nekem több évnyi terápia után sikerült rájönnöm a dühkitöréseim mélyebb okaira. Kemény volt. De azóta nincsenek dühkitöréseim. Megérte. 

3. FOLYAMATOS PANASZKODÁS

Ismertek olyan embert, aki folyton panaszkodik? De hogy tényleg MINDIG?! És soha semmi nem jó neki? Hiába is mondod, hogy a rossz idő ellen van kabát és esernyő, neki az sem számít? Csak az számít, hogy elmondhatja, milyen nehéz az élete, mert rossz idő van? Esetleg te magad is hajlamos vagy többet panaszkodni a kelleténél?

Panaszkodni egyszerű. Mindig minden rossz, mindig minden ellenünk van, nem lehetséges a világon semmit sem megvalósítani. Rossz a fizetés, a lakhatás, az időjárás, az élet, a körülmények, a ... minden.

Egy ilyen ember, aki folyton panaszkodik vagy sajnáltatja magát, ugyanúgy, ahogy mindenki más is, igazából csak szeretetre vágyik. Azért mártírkodik, hogy sajnáljuk és szeretgessük őt. Nyilván érthető, hogy bizony egy idő után ez borzalmasan nehézzé válik.

A folyton panaszkodó ember akkor tud elkezdeni egy boldogabb életet élni, ha belátja, hogy folyton csak panaszkodik és elkezd valamit tenni a panaszkodás helyett. Komoly önismeretre kell szert tennie egy ilyen embernek, mert borzalmasan nehéz ezt belátni.

Mégis biztosan érzem, hogy a folyamatos panaszkodás nem vezet boldog, kiegyensúlyozott élethez és megéri változtatni rajta.
Még akkor is, ha nehéz!

+1. MÁSOK HIBÁZTATÁSA

A kedvencem.

Mások hibáztatásával csodálatosan ledobjuk magunkról a felelősséget a saját életünk iránt.

Hogy szar a munkám, arról a munkahelyem tehet. Hogy szar a fizum, arról az ország tehet. Hogy szar a kapcsolatom, arról a párom tehet. Hogy szar az autóm, arról az autószerelőm tehet. Hogy szar az életem, arról az élet tehet.

A felelősségvállálás teljes hiánya!

Aki hajlamos másokat hibáztatni az élete miatt, valószínű nem állnak túlságosan baráti viszonyban a felelősséggel sem. Érdemes hát utána járni, hogy miért nem mer az illető felelősséget vállalni a saját élete iránt illetve, hogy vajon mi a célja mások hibáztatásával.

Nyilván számos életesemény, neveltetés, környezeti ráhatás vezethet ahhoz, hogy másokat hibáztassunk a saját életünk kudarcaiért. De nem az a kérdés, hogy mi miatt alakult úgy az életünk, ahogy, hanem az a kérdés, hogy mi önerőnkből vagy akár külső segítséggel mihez kezdünk vele!

 

Szóval a döntés miénk! A döntés bátorsága a miénk!

Mondhatjuk, hogy szeretnénk végre megérteni saját magunkat.
Megérteni a saját működésünket.
Megérteni a saját miértjeinket.
Rájönni, megérteni, hogy változtatni tudjunk, hogy végre hasonló életet élhessünk, mint amit elképzeltünk magunknak.

Mert igazából erről szól az önismeret! Önmagunkról!

Azt senki ne várja, hogy majd magától megoldódnak a dolgaink. Ne legyenek illúzióitok. A semmiből a semmi jön.

De ha már képes vagy arra, hogy feltedd magadnak a nehezebb kérdéseket és megpróbálj rájuk válaszolni, már egy óriási lépést tettél önmagadért.
Aztán ha leírod a válaszaidat egy füzetbe, akkor még egy lépéssel beljebb vagy.
Majd írhatsz egy-egy levelet azoknak, akikkel rendezetlen ügyed van. Nem kell ezt feladni postán, csak magadból kell kiírni.

Aztán ha úgy érzed még akad valami, amivel egyedül már nem jutsz előbbre, de szeretnél, akkor beszélj egy külsőssel az életed dolgairól.

Felszabadító érzés egy olyan biztonságos környezetben beszélni az életedről, ahol megértést, bizalmat, elfogadást kapsz - feltétel nélkül.

Hajrá mindenkinek!
Önismeretre fel!

dominik-vanyi-410261-unsplash.jpg

 

2019. 02. 20. Tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://baliskatus.blog.hu/api/trackback/id/tr4114635314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.