Gondolkodási hibáink és megszüntetésük

Gondolkodási hibáink és megszüntetésük

2019. 09. 17.

vinicius-amano-dz0mftx_9sq-unsplash.jpg

Naponta 60-80 ezer gondolatunk van. Most ebbe gondolj bele. 60.000 gondolat naponta. Azért az jó sok.

Te hogy vagy a saját gondolataiddal? Kedveled a gondolataidat? Jókat mondanak rólad? Jókat gondolsz magadról? Jókat gondolsz másokról? Hát néha én sem ... ennek próbálok a végére járni.
Azt szeretném megtudni, hogy honnan jön egy csomó negatív gondolat saját magunkról. Kinek a hangja szól a fejünkben, ha épp megint azt hisszük magunkról, hogy semmirekellőek vagyunk vagy bénák vagy szerencsétlenek vagy rondák vagy nevetségesek vagy szánalmasak ... és vajon ezek leállíthatóak?

Sokan a szememre hányták már, hogy sosem foglalkozom vidám témákkal :) Minek mindig a szomorú dolgokkal foglalkozni?! Mit kell mindig annyit írni a depresszióról, meg szorongásokról ...
Van ebben valami, tény, hogy jobban szeretem a nehéz témákat, mint a felszínes megjelenéseket. Nem tudok hitelesen divatról, sminkről, főzésről cikkeket írni. Nekem másmilyen témák jutottak az élettől és szeretek arról írni, amiben hiteles vagyok.

Továbbá szent meggyőződésem, hogy

a sok felszínesség mellé kellenek olyan írások, blogbejegyzések, könyvet, cikkek, amik elmesélik az élet nehezebb megéléseit.

 

Két évvel (!) ezelőtt jelent meg egy cikkem a wmn.hu-n és mai napig (!) keresnek meg ennek kapcsán emberek, akik szintén komoly szorongásokkal küzdenek és beszélgetni szeretnének valakivel, aki átérzi, mert átéli a helyzetüket.

A storytelling nagyszerű dolog, éljünk vele. Igenis el lehet mesélni az életünk nehezebb történeteit is, mert a történetünk gyógyíthat másokat.

Az ilyen történetmeséles nem csak annak ad némi megnyugvást, aki kiírja magából a gondjait, hanem annak is, aki hasonlóakkal küzd, s olvasva a sorokat megkönnyebbül, hogy nincs egyedül. Már ez a "nem vagyok egyedül"-érzés is felbecsülhetetlenül sokat jelent!

Szóval ha te is úgy vagy magaddal, hogy a gondolataid sokszor ellened fordulnak, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül. Néha engem is megtámadnak és legfőképp elbizonytalanítanak.

Elhitetik velem, hogy nem érek semmit.
Elhitetik, hogy amit épp elterveztem, az nagyon veszélyes és rossz ötlet és amúgy sem fog sikerülni.
Elhitetik, hogy jobb az nekem, ha inkább nem csinálok semmit és maradok a seggemen.
Elhitetik, hogy a világ gonosz, az emberek veszélyesek és amúgy is minden az én hibám.

Mindenkinek megvannak ezek a gondolatai, olyan gondolkodási minták, amiket bizony az éveink során szedtünk össze innen-onnan.

Összeszedtük a neveltetésünk során, megtanultuk a felmenőinktől, elraktároztuk a környezetünkből. Minden negatív tapasztalatunkból merítjük.

De vétünk közben néhány gondolkodási hibát, amiket ha észreveszünk, képesek vagyunk megváltoztatni.

Amikor pl. egyetemen nem sikerült egy vizsgád, mit gondoltál?
"UVznom kell ebből, teljesen alkalmatlan vagyok az egész egyetemhez! Nem is értem minek csinálom!"

Ismerős?!

Ilyenkor bizony félrevezet minket a saját gondolkodásmódunk, hiszen minden egyetemistával előfordult már, hogy megbukott egy vizsgán. Ha egy bukás miatt megkérdőjelezed az egész egyetemre való létjogosultságodat, akkor túláltalánosítasz, tehát egy egyszeri eseményből egy általános következtetést vonsz le. Csakhogy vigyázz, mert lehet, hogy ezt gondolod, de ez nem a valóság!

"Sikerült a nyelvvizsgám. És akkor mi van?! Nem nagy cucc ez manapság."

Ismerős?!

Hajlamosak vagyunk a saját hibáinkat felnagyítani vagy a sikereinket lekicsinyelni. Itt is félrevezet minket a saját gondolkodásmódunk, mert azt sugallja, hogy nem sokat ér, hogy lenyelvizsgáltál. De tudod mit?! Sokat jelent. Igenis nagy cucc, ha energiát fektetsz valamibe és az megtérül és sikerrel jár. Ilyenkor ne hagyd, hogy a saját gondolataid elvegyék a sikered felett érzett örömödet! Igenis veregesd meg a saját vállad, mert megérdemled.

"Géza megint ásítozott a megbeszélésemen, tutira untatom."

Ismerős?!

Néhányan közülünk (így én is) azt hisszük, hogy gondolatolvasók vagyunk :) De sajnálom, nem vagyunk X professzorok. Nem tudunk gondolatot olvasni. De az agyunk elhiteti velünk, hogy mégis tudunk. Hányszor és hányszor játszuk azt, hogy valakinek a nézéséből vagy egy-egy mondatából már mindjárt tudjuk, hogy az illető mit gondol rólunk. De nem tudjuk, csak azt gondoljuk, hogy tudjuk.
Nem tudhatjuk a másik fejében mi jár. Ezer féle más dologra is gondolhat. Lehet Géza csak azért ásítozik, mert rosszul aludt az éjjel. De ugye, hogy nem erre gondolunk először?! Pedig erre kellene. Hogy jobb legyen nekünk.

"Micsoda egy szerencsétlen vagyok!"

Ismerős?!

Pedig aztán csak mondjuk épp összetörtem egy poharat, de a kis gondolataimban mégis az fogalmazódik meg, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. Egyetlen eseményből máris az egész személyiségünkre vonatkozóan következtetéseket vonunk le. De pont ilyen, amikor valakiről elkönyveljük, hogy egy idióta - csak mert egyszer valamit rosszul csinált. Címkézünk megállás nélkül.

Elég sok ilyen ún. kognitív torzítással rendelkezhetünk és csak úgy tudjuk megszüntetni, ha

  1. felismerjük, hogy ezt csináljuk
  2. átfogalmazzuk a gondolatainkat
  3. tudatosítjuk magunkban, hogy pl. "na most megint túláltalánosítottam"

Könnyűnek hangzik, de nem az, hiszen ezek akár évtizedek alatt rögzült gondolkodási minták, de mindenképpen megéri megpróbálni felismerni őket, hogy jobban és reálisabban lássuk a világot magunk körül. Megéri!

Hajrá mindenkinek!

 

 

2019. 09. 17. Tovább