Hogyan felejtettem el olyan dolgokat is csinálni, amik örömet okoznak?

Hogyan felejtettem el olyan dolgokat is csinálni, amik örömet okoznak?

... és hogyan próbálom meg ezeket visszacsempészni az életembe ...

2020. 03. 10.

ryoji-iwata-hdbavxacgga-unsplash.jpg

Aki követte valaha a blogom vagy az életemnek bármilyen formában része volt az utóbbi 4-5 évben, tudja, hogy jó pár dolog volt, amivel szembe kellett néznem: válás, depresszió, költözés, betegség, szorongások, traumák ... Volt itt minden. Persze nem csak rossz dolgok. Szembe lehet nézni a rossz dolgokon túl kihívásokkal is, és bizony abból is jutott jóóóó sok: új munkakör, coaching felépítése, rengeteg önismereti (kőkemény és nehéz) munka, non profit kezdeményezés működtetése, párkapcsolati helyzetekben boldogulni ...

Az elmúlt 4-5 év feladat feladat hátán volt.

És annyira vitt a lelkesedés, a szeretet vagy a teljesítménykényszer, esetleg a perfekcionizmus és az "azonnal-mindent-akarok"-működésem, hogy észre sem vettem, mennyire elárasztottam saját magamat elképesztően sok feladattal.

Melóztam napi 8-10 órát, aztán folytattam otthon a másodállásomban és coachként adtam bele mindent. Hétvégente egy napot, ha tehettem alvással töltöttem, mert annyira nem jutott elég a hétköznapokban. Ha pedig hétvégén sem volt erre lehetőség, akkor maradtam fáradt és úgy folytattam. Máskor meg a Beszélgessünk kezdeményezéssel töltöttem az időmet, vagy épp beadandókat írtam a sulimba. A fennmaradó (NEM ELÉG) időmet pedig próbáltam jó társként, jó háziasszonyként és jó cicatulajdonosként eltölteni. Hol sikerült, hol nem.

Engem most az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyan is lehetséges az, hogy

évekig (!) nem veszem észre, hogy túlterhelem magam,

de ha még néha eszembe is ötlött, nem tulajdonítottam neki különösebb fontosságot.
Hogyan lehetséges, hogy egyszer sem állítottam le magam évekig (!), hogy mindig vállaltam még egy kis pluszt, hogy mindig volt még valahonnan (!) energiám részt venni itt vagy ott ... Bevallom még most sem értem.

Egy ideje nagyon fáradtnak érzem magam és már nem olyan fáradtnak amin egy nagy alvás segítene.

És múlt héten egyszer csak BUMMMM agyoncsapott a felismerés:

MI IS AZ, AMIT EZEK KÖZÜL A DOLGOK KÖZÜL AZÉRT CSINÁLOK, MERT ÖRÖMÖT OKOZ NEKED?

BUMMMM.

Hiszem, hogy kellenek a minket egyszercsak fejbecsapó felismerések, hogy előremozdítsanak valamit az életünkben. Néha mi magunk adjuk magunknak ezt a pofont, néha másoktól kapjuk. Mindkettőnek van létjogosultsága.

Én most épp örülök ennek a pofonnak, mert gondolkodásra és az életvitelem végiggondolására ösztönzött. Végiggondoltam és leírtam magamnak, hogy mit felejtettem el az utóbbi években csinálni, ami korábban végtelen örömöt okozott. Megdöbbentett a lista. Azt hittem majd egetrengetően nagy dolgokat fogok látni a végén a papíron, amik megvalósíthatalanul nagy és óriási energiát igénylő vállalások ... tévedtem.

Mit felejtettem el csinálni, amit eddig szerettem és örömet okozott?

  • zenehallgatás (elsősorban filmzenék)
  • scrapbook készítés (fekete papírra ezüst filccel)
  • felnőtt kifestő (főleg fák, növények)
  • Procreate-ben rajzolni (nem tudok, de szeretem)
  • festés
  • rollerezés, bringázás
  • happydance (értsd: nem tudok táncolni, de a kedvenc dalaimra otthon szoktam ugrabugrálni - nekem ez a happydance :))
  • meditáció és elmélkedés
  • de legfőképpen az ÍRÁS ...

És ebből elegem lett. Elegem lett, hogy mindent (is) csinálok, de egyiket sem igazán örömmel. Hát élet ez?! Hát pont, hogy nem az.

Megfogadtam hát, hogy nem fogom mostantól megvonni azt, amiben az örömöm rejlik. Ezért írok most is. Hogy megtaláljam újra azokat az örömforrásaimat, amik egy igazán jó fajta énemet tudják működtetni.

Minden napomba csempészek egy-két olyan dolgot, ami csak azért létezik, mert nekem örömet okoz. Nem érdekel, hogy hasznos-e, nem érdekel, hogy előbbre visz-e, nem érdekel, hogy más mit gondol róla, egyszerűen csak csinálom, mert jól esik.

Ha ez a te életedben teljesen evidens és most nem is érted, hogy mit izélek itt ezen a témán, akkor örülj, mert szerencsés vagy és tök királyul vagy az életedbe.

De azoknak, akik elvesztek a feladatokban: hagyjátok abba!
Biztosan nektek is vannak olyan dolgok az életetekben, ami már nagyon-nagyon hiányzik. Próbáld kitölteni ezt a hiányt.

Csak egyszer, egy kicsit ... és aztán megérzed, hogy bizony ez igazából lételemed!

Sok sikert mindenkinek!
Örömforrás-keresésre fel!

@baliskatusvagyok
#örömforráskeresés

2020. 03. 10. Tovább